Kultúra
Erdélyi szálak a Radics-filmben
Radics Béla és Som Lajos barátságát is bemutatja a gitárkirályról készülő zenés életrajzi film
– Hogyan esett a választás Rák Zoltánra, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színészére, aki a filmben Radics Bélát alakítja majd?
– Szinte teljes egészében azok a színészek vállalták el a film szerepeit, akiket elképzeltünk. Több nagyon jó színész is ígéretes lehetőséget kínált, végül az alkalmazkodó képessége és a beleérző képessége miatt Rák Zoltánt választottuk.
– Ez azért is érdekes, mert Rák Zoltán erdélyi születésű, és Radics Béla származásából sem hiányzik az erdélyi szál.
– A gitárkirály édesapja állítólag kolozsvári volt, és információink szerint édesanyja a Székelyföldről származhatott, állítólag Bukarestben ismerkedtek meg, és ott éltek egy ideig, a háború sodorta át őket Budapestre. Béla már Angyalföldön született. Radics Béla felmenői közül a család férfi ágán többen hegedültek, még egy cigányprímás is akadt közöttük. A család állítólag azt akarta, hogy inkább Béla is hegedüljön, de ő a gitárt választotta.
– Az édesapa szerepét Trill Zsolt játssza.
– Számomra ő a tökéletes filmszínészt megtestesítő magyar színészek egyike, de a szereposztás ezen a téren engem nagyon elkényeztetett. Nagy könnyebbséget jelent, amikor a színészek tudják, hogy minden felvételkor pontosan ugyanott kell rágyújtani, ugyanott kell balra vagy jobbra fordulni, nevetni. Ez nagyon fontos ebben a filmben, hiszen csak speciális esetekben dolgozunk egynél több kamerával.
– Zsurzs Katit az Abigél című sorozatból ma is sokan ismerik. Milyen édesanyatípust kért tőle a filmben?
– Nagyon nehezet. A magyar filmekben többnyire szeretetteljesen zsörtölődő édesanyákat vagy nagymamákat látunk, ehhez kértem a karakter lelkét „sötétre árnyékolni” ily módon megjeleníteni a reményét vesztett anya fájdalmát. A karakter, ez a bölcs székely asszony, aki sok mindenen keresztülment, Bukarestből Budapestre jött, és itt élte át a második világháborút, ekkora már eltemette a férjét, és egyedül él végső stádiumú, alkoholista fiával. Mamika a film vége felé jelenik meg, akkor már világosan látja, érzi, mi lesz a fia sorsa. Zsurzs Katival ezen az egyetlen jeleneten mindössze egy napot dolgoztunk együtt, és nagyon nagy hálával és szeretettel gondolok vissza arra, hogy milyen végtelen türelemmel viszonyult hozzám, és mekkora értéket adott nagyszerű munkája a filmhez.
– Mi, akik a Kádár-rendszerben nőttünk fel, tévéből, rádióból, koncertekről tizenéves korunk óta ismertük Som Lajost, a Piramis basszusgitárosát. Sokkoló, hogy őt, aki még a Piramis együttes megalakulása előtti időktől Radics Béla barátja volt, most a vásznon egy (kiváló) színész alakítja.
– Nem mondhatom, hogy Radics Bélának lett volna őrzőangyala, de a zenészek közül ez a hosszú hajú, de kopasz, bőrnadrágos külvárosi fiú, Som Lajos állt hozzá a legközelebb. Aki a Rocktérítő című filmet látta, biztosan nem felejti el a jelenetet, amelyből kiderül, hogy Som Lajos jóvoltából léphetett föl Radics Béla – talán – utolsó koncertjén, ahol már Piramis, P. Mobil és Beatrice rajongók állnak a nézőtéren, és a kedvenceiket várják. Mi nem ide, nem a végső évekre tesszük a hangsúlyt, inkább azt mutatjuk meg, Radics Béla mitől volt gitárkirály, mitől volt RB Kapitány, és zenésztársaival hogyan tudott tízezreket bevonzani a koncertjeikre.
– Radics Béla és Som Lajos igazi rock’n’roll jelenségek voltak – a Kádár-korban.
– Igen, talán a legelsők. Radics mindenképpen. Som Lajos kemény külvárosi fiú volt, és Radics, aki látszólag lágyabb, de lélekben talán keményebb volt nála is. Radics tudott nagyon érzékeny lenni, de eltökélt volt, nemigen kötött kompromisszumokat vagy csak rosszakat. Som Lajos belátta, ahhoz, hogy előrejusson, meg kell egyezni a rendszerrel.
– Mennyire sikerült Rák Zoltánnal és a Som Lajost alakító Király Attilával a „szellemidézés”?
– A Rockmúzeumban a telefonomon megmutattam egy elővágott jelenetet két olyan embernek, akik jól ismerték Radicsot, és azt mondták Rák Zoli játéka láttán: ez a Béla. Nagyon élveztem a két színész kettősét a forgatásokon, azt, ahogyan egymást is inspirálták.
Az a fajta rendező vagyok, aki sok esetben elég idegesítő módon, aprólékosan szőrözve belebeszél a színészi munkába, de három-négy jelenet után úgy éreztem, onnantól hiba lenne a jelenet összerakásán túl bármit instruálnom, mert Király és Rák uraktól hirtelen elkezdtem jobb megoldásokat kapni, mint amiket eredetileg kértem. Valami láthatatlan kapocs vagy összhang alakult ki közöttük, és – azt hiszem – egyre mélyebb és mélyebb világokat nyitottak meg együtt - egymásban is. Csak álltam a monitor mögött, és élveztem a mozit. De Trill Zsolt és a gyermek Radicsot alakító „Misi” (Stépán-Kovács András) kettőse is hasonló telitalálat volt, Misiben Trill Zsolt nagyszerűen nyitotta tágabbra a gyermeki ajtókat, és az egyébként is briliáns tehetségű fiú mindannyiunkat elkápráztatott.
– Hallgatva mindazt, ami már kiderült a filmről, van egy olyan érzésem, mintha tudatosan, vagy kevésbé tudatosan azzal is foglalkozna, mit jelent férfinak lenni, hogy lehet ma ehhez kapaszkodókat találni, miközben vannak, akik alapjaiban megkérdőjelezik a nemi identitást.
– Jó a gondolat, de ez eszembe sem jutott, mivel egyrészt abban a korban, amikor a filmbeli történet játszódik, még mind a férfi, mind a női szerepek sokkal egyértelműbbek voltak. Egyszerűen nem volt ilyen kérdés, sőt, még csak kérdésfelvetés sem. Sem itt, sem nyugaton. Én akkortájt szocializálódtam. Másrészt – régi bútordarabként – már a kezdeti idők óta határozottan férfiként tekintek a világra és a nőkre is. A világon pár ezer év eltelt napjainkig úgy, hogy nem kellett több tucat nemen gondolkozniuk a népeknek. A népek többsége a világ nagyobb részén most is inkább a napi megélhetésével „bíbel”, semmint ezzel.
Attól tartok, ha majd hirtelen hidegebbek lesznek az európai telek, és keservessé válik az élet, meg kiürül a spájz – amire jó esélyünk van –, az könnyen megforgathatja ezt a dolgot is. A problémáknál kevés hatékonyabb ideológus létezik. Klasszikus értelemben liberálisnak gondolom magam, ez számomra azt jelenti, amit a szó a nyolcvanas évek végén, és kilencvenes évek elején jelentett. Az én liberalizmusom az elfogadásról és nem az elfogadtatásról szól. Meg a kíváncsiságról szól. Igyekszem megértő és segítőkész lenni az emberekkel, akikből szerintem kétféle van: jó, és kevésbé jó.
– Nem csak színészek játszanak a filmben, hanem rockzenészek, és olyan ismert emberek is, mint például Csernus Imre.
– Egy-egy mondatot mondanak a filmben gitárosok, rockzenészek, többek közt Mátyás Attila, Rudán Joe, Hrutka Róbert, Vörös István, Barbaro Attila vagy Vilmányi Gábor. Ezek afféle riport jellegű villanások vagy inkább „kiszólások”, amelyek meghagyják a játékfilmes kereteket, de felidézik kort, és hitelesítik mindazt, amit a színészek eljátszanak. Például a Kék fényes Szabó László, aki több mint harminc éven át vezette a kriminalisztikai műsort a tévében, miközben a Népszabadság belpolitikai rovatvezetője volt, Szabó Sípos Barnabás játssza, de mondatainak többsége egykor valóban elhangzott a Magyar Népköztársaság egyetlen televíziójában.
Király Attila:
1970-ben születtem, így tudtam Radics Béláról, de mélyebben csak akkor érintett meg, amikor a film kapcsán jobban megismertem. Elsőre inkább a film formavilága ragadott meg, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha elkészül. Radics Béla kapcsán azt gondolom, zseni volt, de ijesztő az alkoholizmusa. Talán ez a kettő együtt járt, nem tisztem eldönteni. Ő egy nagyon erős példa arra, hogyan nem szabad élni. Som Lajost, akit a filmben alakítok, karizmatikus figurának tartom. Zenészként jól ismertem, de az embert nem annyira. Az interjúkból, amelyek vele készültek, jóval több derült ki az emberről, mint a zenészről, és ezért sorra meg is néztem a vele készült interjúkat.
Meglepett, milyen okos, firnyákos figura volt, vele született intelligenciával rendelkezett. Nagyon élvezetes munka volt a Radics-filmben játszani. Biztosan hallja a hangomon, hogy mekkora lelkesedéssel beszélek róla. Számomra mindig találkozások sorozata egy-egy új feladat, most is sok új emberrel találkoztam. Tetszett az is, hogy szinte gerillamódszerekkel készült a film. Olyan helyszíneken jártunk, amikről azt hihetnénk, ma már ilyen helyek nincsenek.
Azért az angyalföldi a konyháért például, amelyben Som Lajos és Radics Béla együtt üldögélnek a werkfotókon, messzire kellett utaznunk. Egy hosszú évtizedek óta lakatlanul álló házban, ahol autentikus, régi villanykapcsolók és nyílászárók voltak, alakították ki Radics Béla Vőlegény utcai lakását, és annak ikonikus konyháját, amely szinte teljesen úgy nézett ki, amilyen az eredeti volt. A film több korban játszódik, így a falak festése és a bútorok, a kiegészítők is ennek megfelelően cserélődtek.
Rák Zoltán:
Nagyszalontán születtem, a magyar határtól 13 km-re. Mi ezt a részt inkább Partiumnak nevezzük. 12 éves koromban Békéscsabára költöztünk.
Radics Béla már nem élt, amikor a világra jöttem. De hallottam róla, és egy-két régi dalt is ismertem, a Zöld csillagot például. Édesapám nagyon szereti a rockzenét, és gyerekkoromban elvitt koncertekre. Megérintett engem, hogy Radics Béla erdélyi gyökerekkel rendelkezett, a magaménak éreztem. Az is fontos volt számomra, hogy akkoriban Jimi Hendrix és Eric Clapton számokat senki nem tudott olyan szinten gitározni, mint ő. Nagyon kemény ember volt, és jó ügyekért harcolt, és hitt abban, hogy győzhet.
Akik ismerték, elmondták róla, mennyit olvasott, milyen művelt volt. Nagyon szeretett a fürdőkádban olvasni. Odavitték neki az innivalót is, mert nem akart kiszállni onnan. A forgatás elején négy-öt órát ültem egy kádban emiatt – februárban egy 15 fokos lakásban. Nagyon kevés olyan felvétel maradt, ahol Radics Béla beszél is, nem csak énekel vagy gitározik. Nemcsak a hanghordozását figyeltem meg, hanem azt is, hogyan állnak a fogai. Prózában zárt szájjal beszélt. A beszédtanárok arra tanítják a színészhallgatókat, hogy ne így beszéljenek, de akkoriban ez értelmiségi divatnak számított. Érzékeny és zárkózott ember volt.
A forgatás felidézte bennem a nyolcvanas éveket, és kellemes bizsergés járt át. A pandémia ideje alatt sok mindenki mással együtt én is kezdtem befordulni, de a film révén új emberekkel, új helyzetekkel találkoztam, és újra kinyíltam. Nagyon örülnék, ha majd, amikor a filmet vetítik, a nézők is ehhez hasonló érzéseket élnének át. A legtöbb embert, akikkel ezen a filmen dolgozunk, korábban nem ismertem. Trill Zsoltot igen, de mivel ő Radics Béla édesapját alakítja, a forgatáson nem találkoztunk, vele a gyermek Radicsot alakító színész játszott. Király Attilát láttam színpadon és filmben, de közös munkánk még nem volt. Sokat beszélgettünk a forgatások szüneteiben, magánéletről, munkáról, gyerekekről. Jött a jelenetünk, és azon nevettünk, hogy utána ugyanott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk.
