Kultúra

Hétköznapi „varázslatok”

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.” Ezt az Albert Einstein-idézetet olvasom a Fonett Art egyik új füzetében, tíz másik aforizma társaságában. Közte üres lapokkal, amelyek mind arra várnak, hogy valaki teleírja saját emlékeivel, vagy azzal, hogy mit gondol a varázslatról, művészetekről, szerelemről, életről, másokról és önmagáról. Esetleg újabb idézeteket gyűjtsön például arról, hogy Isten minden létező harmóniában megnyilvánul.

Hétköznapi „varázslatok”
Márfy Gabriella festménye
Fotó: MH

Még nem merek írni bele, megkopogtatom a hárommilliméteres bükkfatáblás borítót, és mintha már ez az érintés is része lenne annak a fraktálképnek, melyet kívülről nyomtak rá a lemezre. Lehet abban némi virtuális báj, ahogy a középkori kódexek mohos illúziója találkozik a digitális nyomdatechnológiával, nemkülönben a kézműves gonddal, az egyedi ötlettel, a személyesség élményével. A tömegtermékek világában minden egyedi tárgy többletértéknek számít.

Nemrég Labival (azaz Tóth-Laboncz Attilával) lapozgattuk egy debreceni belvárosi teraszon legújabb kiadványaikat. Nehéz volt időpontot egyeztetni, hiszen meg kellett várni, hogy véget érjen a tanév. Tóth-Laboncz Attila több mint harminc éve szerzett tanítói diplomát, és húsz éve a hajdúsámsoni művészeti általános iskolában osztályfőnök. Kisdiákjaival nemcsak az írás-olvasás, számolás szépségét és az elemi ismereteket sajátíttatja el, de az élettapasztalata is jól jöhet a világ színességének-gazdagságának megmutatásában.

A tanító Tóth-Laboncz ugyanis megegyezik a Tankcsapda zenekar névadó alapító basszusgitárosával, Labival. 1989-től 1993-ig állt a fronton Lukács Laci mellett, Buzsik Gyuri ült a doboknál. Aztán a Replikában zenélt, majd megalapította a Benzin nevű formációt, most pedig a tanítás mellett a Színes TV téridő- és álomzenekarban lép fel Jámbor József színművész, műfordító és zenész hívására. A csapat amúgy nem új, még a Tankcsapda előtt alakult, és Labi az első koncertjükön véletlenül a dobok mögé került…

De nem a zenészpálya felidézése, nem is pedagóguslét gyötrelmes szépsége miatt ültünk le beszélgetni. Illetve utóbbihoz mégis kapcsolódott az apropó. A Covid-járvány bezárta az iskola és a koncerttermek ajtóit is, szabad utat hagyott viszont a távoktatás mellett az új ötleteknek. Így jutott eszébe, hogy egy vadonatúj technikával – az úgynevezett UV Led síknyomásos technológiával, mely révén UV-fénnyel rögzítik a felületre a képi információkat – bükkfa lapokra nyomtatnak festményeket, fotókat. Az erre alkalmas speciális gépből tudomása szerint csak néhány létezik az országban.

„Kizárólag környezettudatos termékeink vannak, tehát műanyag kizárva – mondja egy limonádé mellett. – Az országban először egy teljesen saját dizájnnal rendelkező, asztali telefontartónak is használható mini művészi nyomattal jelentkeztünk, mely a ’fonett’ fantázianevet kapta, s innen a ’márkanév’ is. Ennek sikerén felbuzdulva további tárgyakat kezdtünk készíteni: jegyzetfüzetek, pólók, bögrék jelentek meg a termékskálán. S noha van már egy Nürnberg közelében élő partnerem – egykori debreceni az üzlettárs –, a tanítást nem szeretném feladni. Hogy már családom is lett, szükség van némi pótlásra a fizetéshez, és úgy döntöttünk, hogy az egyedi tervezésű és a szellemi mellett kézműves munkát is igénylő füzetek kínálatát szélesítjük.”

A speciális nyomtatás miatt igazán tartós, kopásálló ez „a kézzelfogható művészet” – idézve a Fonett Art szlogenjét. A faborítás textúrája a látásélményt a tapintáséval is kiegészíti, s valami titkos vágy is megjelenik bennünk, hogy legyen egy füzetkönyvünk, ami csak a mienk, vagy legyen belőle kettő, esetleg néhány, ami az együvé tartozást is jelképezi.

Labiék a fiatal, tehetségesnek ítélt, de kevésbé ismert magyar művészeknek nagyobb reklámlehetőséget szeretnének adni, egyúttal népszerűsítik a gyermekrajzokat, de befutott alkotók is megjelennek náluk. Erről a sokféleségről tanúskodik az alábbi névsor: Szabados Norbert, Kővári Tünde, Püspök Anita, efZámbó István, Győrfi András, Dóczy Alpár, Nyáry Anett, Cserfalvi Ildikó, S. Nagy Jusztina vagy Mester Csaba.

Aztán, míg a termékkatalógusból frissítem föl vizuális emlékezetemet, mégis belekerül a füzetbe az első mondat, pontosabban egy haiku: „A sáros úton / megyek hozzád – de lábam / tiszta, mint a hó.”

Kapcsolódó írásaink