Kultúra
Esterházy-kincsek miatt látogatható az Iparművészeti

„Az Esterházy-kincsek öt évszázadon átívelő, hányattatott sorsa a történelem tanújává emelte a páratlan gyűjteményt. Az Iparművészeti Múzeum aktív részese és alakítója lett e kincstár 20. századi történetének. Az itt dolgozó kollégák hét évtizede imponáló szakértelemmel restaurálják a sérült kincseket” – mondta megnyitóbeszédében Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár.
Az Opus 735 cím arra utal, hogy a tárlat a 735. az 1872-ben alapított múzeum regisztrált kiállításainak sorában. Az alcím – A háború nyomai az Esterházy hercegi kincstár műtárgyain – azt hangsúlyozza, hogy a kiállított, még roncsállapotú műkincsek a háború értelmetlen pusztításáról tanúskodnak.

„Tudatosítani kell minden generációban, hogy téves anamnézis, miszerint a háború az emberiséggel elválaszthatatlanul együtt élő alapproblémák és konfliktusok megoldását vagy akár csak csillapodását eredményezheti” – fogalmazott az államtitkár.
Hoppál Péter hangsúlyozta, hogy a művészetek és a kultúra kincsei elpusztíthatatlanok.
Cselovszki Zoltán, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója kiemelte: a tárlatot az Esterházy-gyűjtemény még nem restaurált műtárgyaiból válogatták össze. Hozzátette: a kiállítás szomorú aktualitása, hogy a háború pusztításaira is reagál, hiszen a második világháború végén a budai Várban a Tárnok utcai Esterházy-palotát bombatámadás érte, a gyűjtemény darabjai részben megsemmisültek, részben jelentős mértékben roncsolódtak.

Az Opus 735 című tárlaton, amelynek kurátora Pandur Ildikó és Pásztor Emese, mintegy hatvan műtárgy tekinthető meg. A kiállításon többek között fegyverek, dísztálak, serlegek, csészék, kupák és egy oszlopos asztali óra darabjai is megtekinthetők. A tárlat éke egy díszkancsó és tál Losonczy Antal és Báthory Klára címerével.
A török háborúk korában létrejött Esterházy-kincstár a 16. századtól egyaránt gyarapodott diplomáciai ajándékok, hozományok és tudatos művészetpártolás révén. Őrzési helyeként a török hódoltságtól, a harcoktól távolabb eső és sziklára épült, nyugat-magyarországi Fraknó vára szolgált évszázadokon át. A 17. század végén a családi hitbizomány részeként elidegeníthetetlenné vált az egyedülállóan gazdag, nemes és egzotikus anyagokból készült ötvösremekeket, ritka távol-keleti kerámiákat, török díszfegyvereket magában foglaló hercegi gyűjtemény, amelyben hadizsákmány is akad.