Kultúra
A Felvidék három szentkoronás temploma
Igen, a pozsonyi dóm 85 méter magas tornyának „kijárt” a Szent Korona, hiszen 1563 és 1830 között tizenegy Habsburgot koronáztak itt magyar királlyá. I. Ferdinánd fiával, Miksával kezdődik a sor, és a kissé korlátolt V. Ferdinánddal végződik, aki végül is csak aláírta/szentesített az áprilisi törvényeket.
Talán ezek voltak a Szent Márton tiszteletére emelt templom legszebb évei, hiszen Pozsony volt ez idő tájt az ország fővárosa is. A dóm előzményeit a jelenleg négy tornyot mutató királyi várban kell keresnünk, amelynek templomát, és a hozzá tartozó káptalant Imre királyunk (uralkodott 1182-től 1204-ig) idején telepítik le a várdomb alá, helyszűke miatt. Itt aztán 1221-ben látnak hozzá egy román stílusú, háromhajós, háromoltáros, kis templom építéséhez, amelyet végül 1452-re építenek át nagyra és gótikusra, és szentelnek fel Szent Márton tiszteletére. Aki pedig pannóniai szent volt születése szerint, arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy a perintparti Savariában, vagy valahol a mostani Pannonhalma környékén született.
Minden esetre ott vannak egy díszes ezüstkoporsóban az ereklyéi a mostani főoltár felett, és ott áll Donner György Rafael ólomból öntött nagyszerű Szent Márton-szobra, ami a térség barokk szobrászatának a remekműve. És azt látjuk előtte megállva, hogy egy magyar huszár, ágaskodó lovon, huszárszablyájával éppen széthasítja a köntösét a ruhátlan koldus előtt.
Így hát kicsit átalakult, magyaros lett az ismert, római időkben játszódó történet. 1972-ben aztán gótikus arányait megtartó templom környezete alapjaiban változott, amikor a csehszlovák pártállam a Duna hídjának folytatásaként megépíti a főhomlokzat „szájába” a Szlovák Nemzeti Felkelés szürke vasbeton hídját a rajta futó többsávos úttal együtt.
Amire talán még a dómban, vagy mellette eltemetett híres halottak bajusza is felborzolódott. Mert a törökverő Pálffy Miklós 1600-tól pihen a templom déli falánál. Leszármazottja, a szatmári békét a tető alá hozó Pálffy János (+1751) sem örült biztos a szlovákok hídjának.
Mint ahogyan a bajusz nélküli papi ember, Pázmány Péter (+1637) is tiltakozott volna, ha teheti az ötlet ellen. A dómban már rég nincs magyar nyelvű mise, és valahol az is csoda, hogy az aranyozott, 2x2 méteres párnán nyugvó, 150 kilogramm súlyú és 164 centiméter magas Szent Korona még ott lehet a torony tetején.
Már csak azért is, mert 2010 augusztusában ipari alpinisták leeresztették renoválás, aranyozás céljából, de vissza is emelték aztán rendben. Aranyozni amúgy 1905-ben is aranyozták, akkor Wienstabl Móric aranyműves végezte el a munkát. Hogy mikor kerülhetett fel a torony csúcsára ez az ékesség, arra csak következtetni lehet.
Az biztos, hogy 1833-ban, villámcsapás miatt leégett a templom korábbi, barokkos toronysisakja, amit okosan az épülethez passzoló, gótikus stílusban építettek újjá. De azt sem tudjuk biztosan, hogy az ipolybalogi templomocska tornyára mikor került fel az első, bádogból hajlított, csipkézett Szent Korona.
Az Ipoly melletti, nyolcszáz lelkes falu Szent Miklós tiszteletére emelt templomát már az 1100-as években érintik a források, a falu neve viszont csak 1232-ben jelenik meg az oklevelekben. A román jegyek tetten érhetők a keletelt templom déli falán lévő, kibontott ablakkeret töredékeken is. Az egyenes záródású szentély boltozata viszont már gótikus, a többi rész viszont egy 1700-as években bekövetkező „barokkizálás” eredménye.
Hogy miért is van ott a kereszt helyén a kis, a tetőzetre szerkesztett torony tetején a nemzeti ereklyénk, arról a helyi hagyomány azt tartja, hogy valamikor az 1300-as évek elején egy éjszakát töltött itt, a templomban a Szent Korona. Amikor is a cseh Vencel király hurcolta magával, Károly Róbert elől menekülve.
Az biztos, hogy a csehszlovák időkben mindvégig a helyén maradhatott e magyaros toronydísz, viszont az épületet körülvevő ovális kőfal kapuján, a Rados Imre által 1896-ban alkotott Millenniumi Kapun bádoglemezzel takarták le a kommunista időkben a koronás magyar címert és Hont vármegye címerpajzsát.
Ipolybalog 700 magyarjára jelenleg 100 szlovák nemzetiségű jut, míg Alsódiós már 1910-ben, a történelmi Magyarország utolsó népszámlálásának idején is szlovák többségű volt.
A Nagyszombattól 12 kilométerre lévő település legelőször a vöröskői királyi várhoz tartozott, majd Csák Máté vette birtokba. Zsigmond aztán hű emberének, Stibor vajdának adta, majd az Országh família volt itt birtokos. Alsódiós az 1600-as években, a töröktől biztonságos távolságban mezővárossá fejlődhetett, ebből az időből, 1654-ből való az a pellengér, egy durván faragott, nyakbilincsekkel ellátott kőtömb, ami ott áll a település központjában, a Mária mennybemenetele templom mellett.
Ez utóbbi a 14. századi gótika jegyeit hordozza magán. Hogy aztán pontosan mikor, és milyen apropóból került fel a tetejére Szent István királyunk koronája, azt megint csak nem lehet tudni. Az biztos, hogy mind a mai napig ott van, és remélhetőleg ott is marad az idők végezetéig.
