Kultúra
Kerektemplom a magyar egyház szolgálatában
Jóleső emelkedőn, a Colosseumot magunk mögött hagyva juthatunk föl Róma egyik legmagasabb dombjára, a Monte Coelióra, ahol a Szent István első vértanúról nevezett kerektemplom, a Santo Stefano Rotondo áll. A városra jellemző hatalmas turistaforgatagból kicsit kilóg a helyszín, így van esélyünk alaposan és saját tempónkban szemügyre venni az 5. századi bazilika különleges építészeti struktúráját. A piros téglákból épített, egyszerű, kör alaprajzú templom egy Mithras-szentély romjain épült föl, valamikor 468 és 472 között. A magyar kultúrtörténetben csak ezer évvel később foglalta el a helyét: 1454-ben kapta ugyanis meg az egyetlen középkori magyar alapítású és máig működő férfi szerzetesrend, a pálos rend V. Miklós pápától a templomot és javadalmait. A mellette épült rendháznak perjele volt a rendi történetíró, Gyöngyösi Gergely is.
A török hódítás és a reformáció terjedése hazánkban a megszűnés szélére sodorta a rendet, a szerzetesek számának csökkenésével pedig kénytelen volt föladni római bázisát is, de a templom melletti kolostor továbbra is a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatóinak szálláshelye maradt. 1578-ban ezért itt alakult meg a Collegium Hungaricum, a jezsuiták által vezetett magyar kollégium, amelyet 1580-ben egyesítettek a német kollégiummal, így jött létre a máig működő Collegium Germanicum et Hungaricum, ahol évszázadok óta a magyar katolikus papi utánpótlás elitje nevelkedik. A bazilika jelenleg is a kollégium tulajdona.
Vértanújelenetek
Az épületbe lépve egyből egy magyar nyelvű emléktábla fogad, amely a magyar kapcsolatnak és Mindszenty József bíborosnak állít emléket, hiszen 1946 és 1975 között ez volt a kommunizmusban meghurcolt, utolsó hercegprímás tituláris temploma. Az emléktáblát a kormány állíttatta 2016-ban, a hatvanadik évforduló alkalmából. Újabb kellemes meglepetés, hogy belépéskor jelképes összegért magyar nyelvű audioguide-ot kaphatunk, amely a csaknem egyórás vezetés során helyiségről helyiségre vezet bennünket az épületben.
A templomot több ízben átépítették. A koncentrikusan, két körben elhelyezett oszlopok három „hajót” alkotnak, ám a görög kereszt alakjában tervezett négy kápolnából csak kettő épült meg. Egyiket a magyarok Szent István királyának tiszteletére szentelték.
A körtemplom falain végigfut egy kora újkori freskósorozat. A harmincnégy különálló jelenetből álló képsor Pomarancio és Tempesta alkotása, témájául pedig – vélhetően jezsuita megrendelésre – másfél évezred keresztény vértanúinak kínzásait és kivégzéseit választották. A harmonikus, kellemesen homályos templombelsővel drámai kontrasztot mutat a szenvedésjelenetek naturalisztikus, sokszor brutális ábrázolása. Mint megtudjuk, az alkotó szándék az volt, hogy a templom mellett lakó és tanuló növendékeket emlékeztesse és fölkészítse arra, mire vállalkoznak papi hivatásukkal…
Magyar kápolna
A körtemplom közepén található az oltár, melyet egy nyolcszögű kőkorlát választ el a hívektől, díszítő ábrázolásain pedig magyar szentek is felismerhetők. Az oltár védfalán, a trónus mellett jobbra látható például „Sarolta álma”, a jelenet szerint Szent István első vértanú megjósolja Szent István király születését.
Hazai szemmel nézve az épület egyik legértékesebb része a magyar kápolna, amely a 18. század végén készült el, az után, hogy a Szent István király által alapított zarándokházat, amely közvetlenül a Szent Péter-bazilika mellett volt, elbontották, hogy helyére megépülhessen a bazilika sekrestyéje.
A kápolna helyreállítását még 2004-ben kezdeményezte a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egy nemzetközi együttműködés keretében. Két év alatt sikerült föltárni a római kori padlózatot, miközben sor került a carrarai fehér márvány megtisztítására is. A padló már csak azért is különleges, mert az egész templomban egyedül itt maradt meg az eredeti, színes márványkockákból álló, egyedi aljzat. A falak helyreállítása során a fennmaradt díszítés alatt korábbi freskók jeleneteire bukkantak.
A templom az utóbbi évtizedekben számos restauráláson, megújuláson ment keresztül. Legutóbb a magyar kormány – a sorozatunk első részében bemutatott Szent István Házzal, valamint az előző, harmadik részben ismertetett Villa Mater Redemptorissal együtt – biztosított forrást a kápolna és a templom magyar emlékeinek megőrzésére.
Közösségi tér
Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora a közelmúltbeli támogatással kapcsolatban elárulta: a Santo Stefano Rotondo magyar kápolnájának korábbi felújítása nem volt maradéktalan, most azonban elérkezett az idő, hogy a fennmaradó restaurálási munkák segítségével és megfelelő világítástechnikával visszaadják a hívek és a látogatók számára a templomnak ezt a kis ékszerdobozát. A munka részeként felújítják a mennyezeti freskót, az oldalfalakat és egy olajképet, amely a kápolna oltárát díszítette akkoriban, amikor Mindszenty bíboros elfoglalta a templomot mint címtemplomát.
A helyreállításnak a római magyar katolikus közösség is nagyon örül. Korábban ugyanis belvárosi templomokban gyűltek össze anyanyelvű szentmisét hallgatni, Németh Norbert kérésére azonban nemrégen az egykori pálos templomba tették át székhelyüket. „Olyan helyet kerestünk, ahol otthon lehetünk nemcsak fizikailag, de történelmileg is, és szeretnek minket” – mondta a rektor, hozzátéve: a szentmisék után általában még hosszasan beszélgetnek itt a hívek, és ez segít egyben tartani a Rómában élő magyarokat is. A liturgikus alkalmakon nem mellesleg együtt vannak a magyar közösséggel a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai, valamint a Collegium Germanicum et Hungaricum magyar papnövendékei is.
*
Róma mindannyiunk közös hazája – néhány sorral fentebb immáron negyedik alkalommal kezdtük e szavakkal az Örök Város és a magyar kultúra kapcsolatát bemutató riportot, arra azonban még egyszer sem tértünk ki, honnan származik az idézet. Pedig a megoldás ezúttal szó szerint a lábaink előtt hever: a mondat latin eredetije ugyanis Lászai János gyulafehérvári kanonok kőpadlóra helyezett, jelenleg az oltár mögött található – 1523-as síremlékén olvasható épp itt, a Santo Stefano Rotondóban.
Lászai János magyar gyóntatóként halt meg az Örök Városban. Sírköve latin feliratának szövege magyar fordításban így hangzik: Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, ne csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája volt és marad.