Kultúra
Meghatározó a reklámgrafika minden műfajában
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) kiállításának megrendezéséhez az is kellett, hogy az 1994-ben elhunyt mester fia és örököse ezt a páratlan anyagot a múzeumnak ajándékozza.
A fővárosi születésű, a Kinizsi utca egyik hátsó udvari lakásában felnövő, remekül rajzoló Gebhardt 1917-ben, tizenötévesen kezdte el a tanulmányait az Iparművészeti Iskolában, de már ezekben az esztendőkben illusztrációkat, rajzokat készített az akkor még ilyen jellegű képi megjelenítéseket is előszeretettel közlő napilapokban, folyóiratokban.
A Nagy Háború alatt kezdődő pályafutása során aztán ott volt a magyar tervezőgrafika szép pillanatainál, csodás eredményeinél.
Az Iparművészetin az akkori legnagyobbtól, Helbing Ferenctől (1870 – 1958) tanulhatta a szakmát, az országot megcsonkító békediktátum után pedig a magára találó Magyarország plakáttervezőinek krémjével dolgozhatott párhuzamosan. Olyanokkal, mint Konecsni György, Mallász Gitta, Pólya Tibor vagy Molnár C. Pál. Ezek voltak a szakmában a „daliás idők”, különösen a plakátművészet terén alkottak maradandót a grafikusok.
Mindjárt a kiállítás elején, a különféle igazolványok és bizonyítványok mellett (az Iparművészetin csak ábrázoló geometriából és mintázásból nem kapott jelest, azaz egyes osztályzatot Gebhardt) ott vannak az ifjú ember által az Állatkertben készített rajzok is.
A történethez az is hozzátartozik, hogy Gönczi mindvégig megmaradt a szabadkézi rajznál a tervezésnél és kivitelezésnél. Nem használja a fotót sem, saját elképzeléseire, színtervezésére hagyatkozik.
Az első vitrinben elhelyezett fametsző szerszámok, dúcok és festékszóró alkatrészek is mutatják grafikai sokoldalúságát. A húszas években az akkor használt litográfiával, majd pedig 1930-tól már offset nyomással készültek munkái.
Az art deco és a modernizmus ideje ez Európában és Magyarországon is, az ifjú tehetség pedig a Klösz György fényképész (1840 – 1913) által alapított nyomda művészeti vezetője lett. Ami meglehetősen nagy szó volt, hiszen Klösz György és fia, Pál „műintézete” a piacvezetők közé tartozott egészen az 1949-es államosításáig. Ami után, hogy, hogy nem, de Gönczi megmaradhatott a helyén egészen 1962-es nyugdíjazásáig.
Hogy miket is tervezett és valósított meg fél évszázados pályafutása alatt, abból eme cikk keretei között csak ízelítőt lehet adni. Viszont annál gazdagabb a produktumokban maga a kiállítás, ahol a mennyezetnél, a hagyatékból származó, kinagyított fotókból összerakva láthatjuk az élettörténetet az Iparművészeti Iskolás társaktól a Klöszéknél úgy látszik igen csak gyakori vállalati kirándulásokon, partikon át a családi felvételekig.
A kiállítás gerincét a plakátok adják, amelyek javarészt az Országos Széchenyi Könyvtárból érkeztek a tárlatra. Ezek másolatait is láthatjuk a terem közepére helyezett, korabeli hirdetőoszlopot utánzó hengeren is.
Olyan, a Klösz nyomdában készült munkákról van szó, mint a Palatinus strand hullámfürdőjét szépen lebarnult, fürdőruhás nővel reklámozó plakát. A korszak sportos, rövid frizurás nőideálját aztán a Balatont (Siófokot) hirdető munkáján is megtalálhatjuk.
Egy nyolc, szintén eredeti plakátot felvonultató összeállításban ott van a Kitartás Kerékpárkör „nagy motorvezetéses versenyének” hirdetése is 1923-ból, amikor 24 lóerős „motorkolosszusok” száguldottak a versenyző kerékpárosok előtt. És ráadásul még Biller Irén színművésznő is megtisztelte személyes közreműködésével a szeptember 2-án tartott furcsa versenyzést.
Bepillantást nyerhetünk Gönczi-Gebhart hajdani műhelyébe is, ami ugyancsak a Kinizsi utcai házban, de már egy utcai, négyszobás lakásban működött, ahol ingben, nyakkendőben, de a kor szokása szerint házikabátban kapták lencsevégre a művészt. Kezében cigaretta füstölög. Az asztalon ott vannak a ceruzái, a körzőkészlete és akvarellfestékei is, no meg a földön egy episzkóp, amit a munkáihoz használt.
A nagyításhoz, kicsinyítéshez fűződik valahol a névváltoztatása is, amely egy pályázat megnyeréséhez köthető. Ő készíthette el 1942-ben a Honvédeink Karácsonya című bélyegsorozatot, az akkori felfokozott, hazafias légkör pedig indokolta is a névváltást.
Külön erőssége a tárlatnak aztán az a vitrin, amelyben a Gönczi munkái által is hirdetett árucikkek sorakoznak. Van itt eredeti Palma cipősarok, de Kakas (Le Coq) cipőpaszta is a Benes testvérek győri gyárából. Meg persze a Franck pótkávé ízléses doboza és a Jászkarajenő határában feltörő Mira keserűvíz egyik palackja, természetesen mind-mind Gönczi grafikáival.
A tárlatot szeptember 25-ig lehet megnézni az MKVM hangulatos épületében, a Korona tér 1-es szám alatt.
