Kultúra
A táncnál jobban szerette a lovaglást
Éppen 815 éve született Szent Erzsébet

Erzsébet Magyarországon született, II. András magyar király és merániai Gertrúd gyermekeként. Erzsébetet már négyéves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását.
A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette, ezzel együtt mindenkinek feltűnt mély és buzgó vallásossága is. Személyisége összetettségét tükrözi, hogy mindezek mellett nem vonzódott a finomkodó udvari élethez, a táncnál például sokkal jobban szeretett lovagolni.
Erzsébet rendkívül fontosnak tartotta, hogy másokról gondoskodjon. Az 1225-ös éhínség idején a vár készleteiből etette a környékbelieket, később ispotályt is berendezett Marburgban.
Erzsébet legismertebb csodáját a Katolikus.hu így írja le: „Abból az időből, amikor sógora, Henrik kormányozta a grófságot elmondják, hogy Erzsébet változatlanul folytatta jótékonyságát a szegények között. Az egyik napon Henrik váratlanul tért haza a vadászatról, és találkozott vele, amint épp kosárral a karján igyekezett valahová. Henrik föltartóztatta, és látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, amelybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet.”
Erzsébetet 1235-ben avatták szentté. Emléknapja a világegyházban november 17. Az ő alakját idézi Zsuffa Tünde, Lezsák Sándor és Szikora Róbert Az ég tartja a földet – Erzsébet, a szerelem szentje című, idén tavasszal bemutatott musicalje.