Kultúra
Kastély az istállók között
Utazások a régi magyar Erdélyben és Székelyföldön. Az épület szekkóit csak 2004-ben kezdték kibontani a meszelések alól, a szakemberek az erdélyi virágos reneszánsz motívumait találták rajta
Bizony 640 esztendő helyben lakás után Torjáról menniük kellett az Aporoknak, pedig még az uralmát megszilárdítani akaró Károly Róbert idején, 1307-ben vásároltak itt birtokot. Zavaros idők voltak ezek, de hát Háromszéken, közel a keleti határhoz, sosem volt nyugodt a világ, sokáig békés az élet. Erős falú hajlékot kellett hát emelni, amely megvédi az életet és a gyűjtött vagyont is. A források szerint az Aporok udvarháza 1536-ban már biztos, hogy állt. Állnia is kellett, mert körös-körül a török volt már az úr, és a vazallus moldvai és havasalföldi fejedelmek előszeretettel küldték fosztogatni a gyülevész seregeiket Erdélyországba.
De ezt tette aztán az Al-Duna mentén lévő várakat és Szerbiát fokozatosan elfoglaló török is, gondoljunk csak Kenyérmezőre és Kinizsi Pálra. Az altorjai első Apor-udvarháznak egyébként Mihály vajda, avagy Mihai Viteazul (1558-1601) havasalföldi fejedelem csapatai hozták el a pusztulást, amikor 1600-ban Erdélyre szabadultak. (Mihály beleülhetett aztán a gyulafehérvári fejedelmi székbe is, a török helyett padig a Habsburgok felé orientálódott, de éppen a Bécs által fizetett vallon zsoldosok gyilkolták le 1601. augusztus 9-én.)
Ez volt hát az altorjai Aporok első, a leírások szerint három nagyobb részből álló, valószínűleg U alakú, kőből emelt udvarháza, amelyet aztán a Mihály vajda lemészárlása előtt hat esztendővel a napvilágot meglátó Apor Lázár és felesége, Imecs Judit kezdett újjáépíttetni a régi hajlék köveiből. Lázár úr halála (1643) után az özvegy a fiainak adta az 1651-re elkészült hajlékot. A hozzáértők szerint András volt az, aki megrendelte a részben ma is látható, de harmadában feltáratlan faliképeket.
Ezt onnan tudhatjuk, hogy András 1651-ben egy könyvet ajándékozott az altorjai katolikus plébánosnak, amelynek végére odaírták: „Adományozta Apor András abban az évben, midőn ugyanezen nemes úr házát pingálták.” András úr nemcsak pingáltatott, hanem szép, reneszánsz ajtókereteket is faragtatott kőből a hajlékba, amelyet aztán a zernyesti csata (1690. augusztus 21.) után Erdélyt és a fejedelmi széket is megszerző Thököly gyülevész hadai elpusztítottak. Ugyan a szebb napokat is látott kuruc fejedelmet januárra kiszorították Erdélyből, de a Zernyestnél foglyul ejtett Heissler tábornokot legalább kicserélhette szeretett feleségére, Zrínyi Ilonára.
Az altorjai kastélyt Apor István (1638–1704) kincstartó és főgenerális építtette másodszor újjá, aki 1679-től volt a birtok ura. (István uram németpárti volt, alig tudta menteni a bőrét a fentebb emlegetett, Thököly győzelmét hozó csatából.) De 1693-ra, amikor a bárói címet is megkapja, elkészültek a munkálatokkal, két szobával is bővült az épület, és újrafestették a faliképeket is. Az ekkor kialakult állapotok maradékát nézhetjük meg most, olyan gyönyörű szekkókat, száraz vakolatra festett munkákat, mint azok a bizonyos sokat fotózott nőalakos ablakbélletek. István úrnak unokaöccse, Péter (1676–1752) lett az örököse, igen, a régi Erdély értékei és az új módi miatt kesergő történetíró, aki a kúriában írta a Metamorphosis Transylvaniae-t, igazgatta a birtokot és felépíttette azt a szép arányú Gabonás házat a főbejárattal srégen szemben, a kurucok szabadságharcát követően.
Apor Péter után viszont pusztulni kezdett a ház, tönkrement a tető, és ha egy hajlék tetejének oda, akkor elpusztulnak a födémek, majd a falak is lassan. Még szerencse, hogy megérkezett a birtok urának Apor Lázár (1784–1868), aki 1814-ben kicseréltette a tetőt és felépíttette azt a klasszicista tornácot, az emeletes portikuszt, amelyet most is láthatunk, és amelynek két sarkán a vörösmárvány oroszlánok talán még az Árpádok idejéből származnak. Lázár báró úr után pedig fia, Péter (ezen a néven immár a hetedik) lesz az udvarház ura.
Az 1888-ban született bárónak hosszú életet adott az Úr, 1982-ben kísérték utolsó útjára. Mint tudjuk, ő volt Háromszék utolsó főispánja is 1940 és 1944 között. Aztán jött a Vörös Hadsereg, nyomában meg a kommunisták, és felépült a kastély körül a vasbeton tehenészet, a rusnya hodályaival. Az egyiken még ott van az ötágú csillag is, de a birtokot visszaszerző, 1960-as születésű Apor Csaba báró inkább nem veteti le. Ott marad mementónak, miközben a kastély egyre szépül, és a tehenészet is működik.
A kastély szekkóit csak 2004-ben kezdték meg igazán kibontani a meszelések alól, a szakemberek az erdélyi virágos reneszánsz növényi motívumait találták rajta, de vannak feltárásra váró szövegek, allegorikus figurák, jelenetek, történelmi alakok portréi is a mészrétegek alatt. A kibontott részeken feltűnik az Adrián hajózó Zrínyi Miklós, de az ősök galériájában ott sorakoznak az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok is.
