Vissza a kezdetekhez: huszonöt éves a Misztrál együttes

– Jól emlékszem, hogy az együttes pályája elején is Ady Endre, Radnóti Miklós és József Attila verseit énekelték, zenei szempontból a mesterek nyomdokain haladva. Hogyan született meg ez a visszatérő lemez?

– Nem ugyanazokat a verseket zenésítet-tük meg, mint korábban, hanem másokat válogattunk, de a sokféle kalandozásunk – Janus Pannonius, Balassi Bálint, az ’56-os lemezünk és mások – után most visszatértünk a huszadik század elejének költőihez. A kilencvenes években megjelent egy ARJ című kis könyvecske, amelyben a három költő összesen százhatvankilenc verse szerepelt. Amikor mi hárman, Heinczinger Miklóssal és Tóbisz Tinelli Tamással elkezdtünk zenélni, ez a könyvecske mindhármunk zsebében ott lapult. Szeretnék a kötetnek is emléket állítani ezzel a lemezzel. A könyv egykori kiadóját is megkerestük, és ott is örömmel fogadták a lemez hírét.

– Huszonvalahány év elteltével talán másképp olvasódhat ugyanaz a költő.

– Igen, bizonyos versekbe belenőttünk, beleöregedtünk. Másképp lehet énekelni huszonévesen azt, hogy „Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet”, és másképp akkor, ha már idősebbek vagyunk, mint a költő volt, amikor elhunyt. Előfordul az is, hogy hirtelen megszólít egy-egy olyan vers, ami korábban nem érintett meg. Az új lemezen szereplő költők esetében tudjuk, hogy életútjaik a háború, az elhurcoltatás a reménytelenség és az ijesztő változások árnyékában teltek. De arra is felfigyeltünk, hogy a múlt század elejének forrongó világa és a mostani forrongás sok esetben hasonlít egymásra.

– Mik a kedvencei az új lemezről?

– Szeretem ezt a lemezt, ahogy van, bár vidámnak nem mondható. De azért felsorolok néhány címet: Adytól a Hiszek hitetlenül Istenben, Az idegen arcok, József Attilától az Altató, a Nem én kiáltok, az Őszi alkonyat, Radnótitól a Huszonnnyolc év.

– Milyen az album hangzásvilága?

– Eklektikus, nagyon változó, a sanzontól a dzsesszig és a tőlünk megszokott zenei hatásokig minden hallható a dalokban.

– Mi ennek az oka?

– A költemények színessége az egyik oka. A másik pedig mi magunk vagyunk. Mind az öten zenésítünk meg verset, de mindannyian máshogy halljuk meg a verseket, és mindannyian más-más verseket is választunk. A különbözőséget szeretjük egymásban, és nem egységesíteni szeretnénk a zenénket, hanem mindannyiunkéba befogadjuk a másikat.

– Miben lesz más az idei Misztál Fesztivál, mint a korábbi években?

– Kétnapos lesz, július 15–16-án várjuk a közönséget a templomkertben, a katolikus templomban, a művelődési házban és a Gondolatok Házában, ami a Sigil Kávézó. Idén lesz először éjszakai koncert a templomban Szirtes Edina Mókussal és hangfürdő Pottyondy-Csordás Patríciával. Eljön az idén ötvenéves Sebő együttes, Bognár Szilvia egy hárfás trió­val lép majd fel, középkori trubadúrzenével érkezik a Puritatem duó Belgiumból. Erdélyből érkezik a változatos zenei világot képviselő Evilági együttes, Délvidékről a zentai Mécsvirág verséneklő formáció. A táncházban idén a Rokkka muzsikál. A Messessippi sajátos hangzásában hozza bluesos megzenésítéseit. Idén is ingyenes koncertet adunk a gyerekeknek Álomkófic címmel, és pénteken és szombaton este idén is a Misztrálé a templomkert színpada.

– Engem már az első Misztrál Fesztiválon is megragadott, amit a hely, a Dunakanyar, Nagymaros, a közeli Börzsöny szellemiségéről szoktak mondani az együttes tagjai.

– Ez a szellemiség, amely összetalálkozott a zenénkkel, és ennyi éven át összefonódott a fesztivállal is, összeköti az embert a természettel és a történelmi, történelem előtti múlttal, és aki megérzi ezt, nyomban kapcsolódni akar a többi emberhez is. A sok év alatt rengeteg barátság, alkotói együttműködés, szerelem, házasság szövődött itt a fesztiválok idején, gyerekek is születtek. Remélem, még sokáig így is marad, így is folytatódik az együttes és a fesztivál története.