Kultúra

Szakolca, a templomok és kolostorok városa

Utazások a magyar Felvidéken. Pálosok, ferencesek, jezsuiták nyomai, épületei a jámborságáról híres településen

Ha Szakolca összes templomát és kolostorát látni szeretnénk, akkor nem kell mást tennünk, mint egy kis lépcsőzés után felmenni a főtéren a Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt plébániatemplom reneszánszos tornyába, ott is a jól látható, faragott kőkorlátos erkélyre, amely a toronyőr puritán kamráját futja körbe.

Szakolca, a templomok és kolostorok városa
Kiváló kőfaragók dolgoztak a Szent Mihály tiszteletére épített templomon
Fotó: A szerző felvétele

Ahogy korábbi cikkünkből (Magyar Hírlap, 2021. március 30-i szám) már tudhatjuk, Szakolcán, ebben a Morvaországgal való kereskedelemből meggazdagodott városkában az idők folyamán négy szerzetesrend is megtelepült, amire hirtelen nem is lehet más példát mondani a történelmi Magyarországról. Szakolca gazdag és jámbor város volt, ezt már abból is láthatjuk, ha megnézzük központi templomának formáit, méreteit. A Szent Mihály arkangyal tiszteletére 1372 és 1397 között épített templom ugyan még csak egyhajós volt, de már a sokszög záródású szentély hálóboltozatán látszik, hogy kiváló kőfaragók dolgoztak rajta.

Mint ahogyan a csúcsíves ablakainak kőkeretein is tetten érhető a szakértelem. Aztán a közösség valamikor 1450 és 1470 között jutott el addig, hogy két, alacsonyabb mellékhajót is épített templomához. Aztán leégett minden 1620 körül, talán éppen Bethlen Gábor protestáns katonái gyújtották fel, amikor a nagy fejedelem, a cseh rendek és a „téli király”, Pfalzi Frigyes segítségére sietett volna. (De aztán hátországának megtámadása miatt vissza kellett fordulnia, a csehek meg elvéreztek a fehérhegyi csatában.) Eme tűzvész után épült fel a késő reneszánszra hajazó főhomlokzat és a torony is, amelyben ott találjuk a kis kamrát, ahol télen-nyáron vigyázta valaki a tüzet, no és az esetleg rossz szándékkal érkezőket.

Az őr itt is aludt, ha úgy alakult, télen pedig kis kályhával fűtötte a helyiséget. Aztán körbe-körbejárhatott a fedett erkélyen, kémlelve a négy kapuval bíró várost és az alatta elterülő vidéket. 1640-től pedig orgonamuzsikát is hallgathatott a toronyőr, hiszen II. Ferdinánd császár és király jóvoltából a hangszerek királynőjével gyarapodott a Szent Mihály-templom. Sőt, láthatta is naponta a szerkezetet, hiszen a toronyba vezető útja az orgona helyén, a kóruson át vezetett. A barokk főoltár viszont már az 1670-es évekre elkészült, és természetesen Szent László és Szent István királyunk jókora, festett szobra őrködik annak két oldalán.

Aztán van itt még kilenc, jórészt gótikus mellékoltár is, amelyeket még a város céhei emeltek, no és a főbejárattól balra áll egy sokszög alaprajzú rotunda is az 1370-es, 1380-as évekből, amit csontháznak, osszáriumnak használtak, és ami az 1700-as évek elején kapott új, barokkos ruhát. Ha szerencsénk van, ingyenes orgonakoncertet is hallgathatunk a templomban, mert jó a hangszer és az akusztika is, de most inkább induljunk el a ferencesek templomához és klastromához. A Fájdalmas Szűzanya ferences konventet a rend obszerváns (szegénységet megtartó, „sarutlan”) ága alapította 1467-ben, amikor Mátyás uralkodott dicsőségesen az országban. 1484-ben készen is állt torony nélküli, gótikus templomuk a város északi falához közel.

Ebből a szentély hálóboltozata maradt csak meg, mert a hajót idővel átépítették a barokk által kedvelt poroszsüveg-boltozatúvá. Sosem volt egy népes klastrom, 1563-ban kilenc szerzetes pap, nyolc novícius és három laikus testvér lakta és működtette, hogy aztán még 1536-ban a pestis, majd 1605-ben Bocskai hajdúi elkergessenek mindenkit az épületekből.

Viszont 1680-ban már harminc szerzetes pap és novícius lakik itt, de egy 1729-ben bekövetkező tűzvész romba dönt mindent. Hogy a templomtól teljesen elkülönülő, a kolostorra támaszkodó torony mikor is épült, azt nem tudni, de a fából faragott figurákkal telezsúfolt rokokó szószéket biztos a tűz után készítették el. Ferenceseket most már nem találunk itt, kulturális célokat szolgál az épületegyüttes, ahol megkóstolhatjuk a környék nem éppen finom bo-rait is, amelyek fröccsben azért még elmennek.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok 1672-ben, még a török időkben jöttek az akkoriban a béke szigetének számító városba, és mindjárt meg is kapták a katolikus restauráció jegyében a reformátusok gyülekezeti termét, iskoláját és lelkészlakását a hajdani Tölgyfa utcában. Innen a Patak utcába költöztek 1714-ben, de itt is pusztított az 1729-es nagy tűzvész, ugyanakkor 1730-ban már áll az új templomuk a fehér ruhás barátoknak. A jezsuiták feloszlatása után, 1776-tól átveszik a kollégiumot, ahol három pálos barát tanít tovább, majd 1777-ben állítólag már a jezsuiták templomában is ők szolgálnak. Így van is dolguk bőven, hiszen amikor II. József feloszlatja a rendjüket is, mindössze öt pálos barátnak kell elhagynia Szakolcát.

Kapcsolódó írásaink

Pálos kegyhely Sasváron

ĀUtazások a magyar Felvidéken. A hívek adományaiból és Mária Terézia támogatásából harminc év alatt épült fel a pompás, kéttornyú barokk templom, főoltárán a Fájdalmas Szűzanya szobrával