A kézműves tárgyak egy életre szólnak

– Ön több mint harminc éve a Népművészeti Egyesületek Szövetségének ügyvezetője, illetve 2008 óta a Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetségének alelnöke. E a minőségeiben döntő szerepe van abban, hogy például a Mesterségek Ünnepe nemzetközi ismertségnek és elismertségnek örvend. Miképpen lehet ilyen eredményeket elérni?

– Egész pályafutásom alatt a népművészet értékeinek továbbadása és népszerűsítése a célom. Ezt szolgálja többek között a Mesterségek Ünnepe is, amely az egész Kárpát-medence hagyományőrző kézműveseit felvonultatja. Fontos feladatomnak tartom, hogy nemzetközi szinten is ismertté tegyük nemzeti értékeinket. Ezért az évek során szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat alakítottunk ki.

Tagjai vagyunk többek között az Európai Kézműves Szervezetnek és a világ számos folklórfesztiváljával, szakmai szervezetivel tartunk szoros kapcsolatot. Többek között nemrég érkezett haza négy hímzőnk Üzbegisztán és Törökország rangos kézműves fesztiváljairól, mestereink nagy sikerrel szerepeltek a Dubaji Világkiállításon, és nagy megtiszteltetés az is, hogy az Európai Kézműves Szervezet a 36. Mesterségek Ünnepén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Nagyon örülök a Magyar Örökség díjnak, de fontosnak tartom elmondani, hogy ez nemcsak az én érdemem, hanem annak a közösségnek, azoknak a mestereknek és egyesületeknek az érdeme is, akiket én képviselek.

– Az ön kezdeményezésére a „Népi kézműves szakmai tudás átörökítésének modellje a Népművészeti Egyesületek Szövetsége tevékenységében” felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Jó Megőrzési Gyakorlatok Nemzeti Nyilvántartásába. Ezt a módszert a Kárpát-medencén kívül is tudják használni a kézműves közösségek?

– Természetesen bárhol a világon használható ez a jó gyakorlat. Több jó példa is van a módszer adaptálására. Említhetem az egyik legérdekesebb projektünket: a FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) pályázatával kijutottunk Üzbegisztánba és Kirgizisztánba, ahol két-kéthetes tanfolyamon helyi kézműveseknek tanítottunk olyan technikákat, amelyekkel természetes alapanyagokból (csuhé, fa, bőr) készíthetnek a mai igényeket kielégítő használati tárgyakat. A tanfolyamon részt vett kézművesek a tudásukat tovább is adták a vidéken élő kézműveseknek, hiszen a pályázat célja a vidéki női munkanélküliség felszámolása volt.

– Ön Sepsiszentgyörgyön született. Hogyan találkozott a népművészettel, népi kultúrával, amely mellett ilyen mélyen elkötelezte magát?

– A nagyszüleim még a régi népi kultúrában éltek, az az értékrend és közeg, amelyben én otthon felnőttem meghatározó volt egész életemre. Emellett a Székely Mikó Kollégium is nagy hatással rám. Említhetem egy meghatározó élményemet, amikor az az iskolaigazgató, Albert Ernő felkérésére a diákok a nyári szünetben népballadát gyűjtöttek. Ezek aztán több kötetben jelentek meg Háromszéki népballadák címmel. Volt egy nagyszerű magyartanárom is, akivel néprajzi táborokban vehettem részt. Amikor Magyarországra települtem, itt is a hasonló élményeket, kapcsolatokat kerestem, így természetes volt, hogy a munkám is a népművészet szervezése, népszerűsítése lett.

– Biztosan ön is műveli valamelyik ágát.

– Hímeztem régebben, viseletet is készítettem. Most nincs erre időm, de majd ha nyugdíjas leszek, talán újra előveszem.

– Mi lehet az oka annak, hogy a hetvenes évek hulláma után újra divatba jöttek a kézműves termékek?

– Idén ötvenéves a táncházmozgalom, ami a kezdtektől a mai napig virágzik. Ennek a folyamatnak a része volt a népi kézművesség visszatanulása is. A globalizálódó világban az emberek megunták a silány minőségű, eldobható tárgyakat, és ezzel együtt megjelent egy tudatos vásárlói réteg is, így a kézműves termék felértékelődtek. A környezetvédelmi szempontok is egybecsengenek ezekkel az igényekkel, hiszen ezek a tárgyak egy életre szólnak.

– A kézműves használati tárgyak, ruhadarabok, amelyeket fesztiválokon, vásárokon is meg lehet venni, egyre népszerűbbek, de vajon el tudják-e tartani napjaink fiatal Kárpát-medencei kézműveseit?

– A NESZ tevékenysége arra fókuszál, hogy ezeket a mesterségeket tovább tudják adni a kézművesek, a fiatalokat szeretnénk bevonni, hogy megtanulják és tovább vigyék a hagyományőrző mesterségeket és a több évszázados szellemi tudást. A kézművesek kisebb része az, aki ebből szeretne megélni, a többség a közösséghez való tartozás az alkotás öröme és a hagyományok megőrzése miatt végzi ezt a tevékenységet.

Harmadik éve támogatja a Csoóri Sándor Alapítvány Mester és Inas pályázatával azokat a fiatalokat, akik idősebb, tapasztalt mestereknél szeretnék elsajátítani a mesterség fortélyait, ezzel is támogatva az átadás, átvétel természetes folyamatát. Emellett olyan fórumokat is szervezünk, ahol vállalkozási ismereteket is szerezhetnek kézműveseink. Az ő lehetőségeiket is növeli a saját márkás webshop, a Nessencia.hu amelyet hamarosan elindítunk, és amelyen keresztül nemcsak a vásárokon és fesztiválokon, hanem egész éven át lehet igényes magyar kézműves termékeket vásárolni.

– Milyen lehetőségei vannak a népművészet iránt érdeklődő civil embereknek a kézművesség fortélyainak elsajátítására?

– A NESZ hatvannégy szervezetének bármelyikében rengeteg lehetőség van a kézműves mesterségekkel való megismerkedésre táborokban, tanfolyamokon vagy rendezvényeken. Például a Békéscsabai Népműveszeti Egyesület sokféle mesterségben indít tanfolyamot, és a tapasztalatuk szerint negyven és hatvan év közöttiek jelentkeznek rájuk, főleg értelmiségiek. Az embereknek igényük van az alkotásra, a közösségre és a sikerélményre, a népműveszet mindhármat kínálja számukra.