Elment a festőjóga megalkotója

Molnár Sándor 1936. január 19-én született a Borsod megyei Sajóládon. 1955–61 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten. Az ötvenes évek végén vezetésével létrejött a szellemi és művészeti kérdésekkel foglalkozó, progresszív képzőművészeket tömörítő csoport, az úgynevezett Zuglói Kör, amely mintegy tíz éven át működött. Molnár Sándor életének egyik legmeghatározóbb kapcsolata volt az 1962-ben megismert Hamvas Béla filozófussal kialakult mester–tanítványi viszony.

A festőjóga elmélete 1966-ban született meg. A tradicionális világnézetből, filozófiákból táplálkozó elmélet az öt elem fázisaira bomlik: a föld elem az anyagi világ félig-meddig figuratív ábrázolása, a víz elem az érzelmek kavargó örvénylése, a tűz elem a tomboló szenvedélyek lángolása, a kristály elem a szellem szilárd, geometrikus világaés végül az üresség – vagy levegő elem – a kitisztuló, lecsillapodó visszahúzódás, a visszavezető út Istenhez.

Erre a művészetfilozófiai keretrendszerre építette fel munkásságát, minden korszaknak körülbelül egy évtizednyi időt szánva. 1965-ben Párizsban megismerkedett Jean Bazaine-nel és a tradicionális fiatal francia festők csoportjával, majd 1982-ben Claude Viallat-val és a Supports/Surfaces csoporttal. Molnár Sándor 1986-ban vendégtanár volt a nimes-i Képzőművészeti Főiskolán, 1990-től 2005-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanított. 1992-ben megkapta a Munkácsy-díjat, 2005-ben pedig a Kossuth-díjat. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.