Újrateremteni az örökölt kulturális közeget

Varga Mihály pénzügyminiszter mondott köszöntőt, és Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter nyitotta meg a Klebelsberg 100 elnevezésű emlékülést, amelyet az egykori kultúrpolitikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter budapesti,
második kerületi kastélyában rendeztek meg tegnap, hivatalba lépésének századik évfordulója alkalmából. Klebelsberg Kuno 1922. június 16-tól kezdődően mintegy kilenc éven keresztül irányította a kultuszminiszteri tárcát. Az eseményen mások mellett jelen volt Vitályos Eszter, Hankó Balázs, György László és Hoppál Péter államtitkár, Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár intézetvezetője, Závogyán Magdolna, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője és Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója.

Varga Mihály pénzügyminiszter, a Polgári Művelődésért Alapítvány kuratóriumi elnöke Klebelsberg Kunót is méltatva részletesen ismertette az egykori kultúrpolitikus budai kúriája felújításának szükségességét, amely a köz célját, a polgári művelődést és a kultúrát szolgálja. „Minden társadalomnak szüksége van arra, hogy újrateremtse azt a kulturális közeget, amit az elődeitől örökölt” – emelte ki, hozzátéve, Klebelsberg Kuno élete a nemzet részévé vált, erénye a nemzet erényévé, története pedig a nemzet történetévé. Varga köszöntőjében kiemelte, az egykori kultuszminiszter azért dolgozott, hogy a tudás, a műveltség révén emelje fel Magyarországot, mivel „hite szerint csak így lehetünk módosabbak, függetlenebbek és mindenek felett öntudatosabban gondolkodó magyarok”.

„A magyar jövő a kultúra innovációja és az innovációs kultúra elterjedésén múlik, ezért jött létre a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM). Ez a programunk, és ezért fordulunk inspirációért Klebelsberg Kuno példájához” – hangsúlyozta beszédében Csák János. A miniszter a jelen kor egyes szellemi áramlatait, köztük az úgynevezett woke-ideológiát és a cancel culture-t bírálva arról beszélt, hogy a magyar kultúrpolitika legfőbb kérdése az, „miként tudunk a normalitás szigeteként megmaradni”. Úgy fogalmazott: ezen belül a magyar állam feladata, hogy segítse a magyar észjárást tükröző világszínvonalú alkotások létrejöttét. Egyúttal azt is kiemelte, úgy kell fejleszteni a köznevelési, tehetséggondozási és a pedagógusképzési intézményrendszert, hogy az növelje a kiművelt emberfők számát.   
 
Mint mondta, kitartóan fognak dolgozni azért, hogy a nemzeti érdek optimuma érvényesüljön. Azt is megjegyezte, nyugati mintára nálunk is létezik a kultúraipar, amely a sikert a megszerzett pénzben, erőforrásokban méri, nem pedig a nemzeti kulturális hozzáadott érték növelésében. Ehhez hozzáfűzte: a KIM feladata nem a pénzosztás, hanem az, hogy az öntudatos, cselekvőképes, kiművelt és magabíró emberek számát növelje.

Csák János megnyitójában visszautalt korábban hangsúlyozott gondolatára, miszerint a magyar kultúra két fundamentumon, az imago Dei fogalmán, azaz az ember Isten képmására való teremtettségén és a magyar sors tanulságain nyugszik. Hozzátette: koronként változik az a támasz, amely leginkább elősegíti a kultúra fenntartását. Erre példaként említette vallást, a politikai gondolkodást, a művészi reflexiót, és mint mondta, „lesz olyan korszak, amikor ez a támasz a tudomány lesz”. „Ha jól kezeljük a tudományt, az segíteni fogja a magyar megmaradás, kultúra és szabadság ügyét” – emelte ki.  

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár többek közt arról beszélt, hogy az elmúlt száz év magyar történelmének hányattatásai „kapaszkodókat kerestetnek velünk”. Úgy fogalmazott: ilyen kapaszkodó gróf Klebelsberg Kuno és az ő mintegy tízéves kultuszminiszteri tevékenysége. „Az új minisztérium a klebelsbergi hagyományokba gyökerezve próbál meg üzenetet hordozni a mai modern, posztmodern korszak számára” –  hívta fel a figyelmet zárásként.

A beszéd után az emlékülésen előadást tartott Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár igazgatója, valamint L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.