Kultúra
Az elásott vörös csillag és a Pesti Estet olvasó lány
A cím bukéját az adja, hogy a disszidálók jó része a diktatúra elől menekülve az életét mentette
A színes (a festészettől az íráson és az e-könyv-fejlesztésen át egészen egy társkereső oldal ügyvezetéséig terjedő) portfóliójú Weiler Péter harminc esztendeje van már a művészpályán. 1974-ben, Pécsen született neves építész szülők gyermekeként, talán ezért is tanulhatott a philadelphiai művészeti főiskolán, illetve menedzsmentet a budapesti IBS-en. Az 1993-tól kiállító ismert művész és médiaszemélyiség műveit láthattuk 2010-ben a biciklis futárok nagyméretű hátizsákjaira rakva, de a Balaton Soundon is nagy molinók formájában.
Weiler kedveli az akciókat, számítógépes grafikákban is otthonosan mozog, de akkor sem jön zavarba, ha vászonra, ecsettel és festékkel kell felvinnie valamit. Munkáinak tematikája is hasonlóan szerteágazó: Trianon következményeinek bemutatása mellett elénk állítja a hajdani aligai pártüdülő jellegzetes alakjait, de foglalkoztatja az is, mi történt Kádár Jánossal, amikor Moszkvában tartózkodott 1956 novemberének első napjaiban. A művész szakmai portréja akkor lesz teljes, ha azt is tudjuk róla, hogy itthon először Weiler adott el kriptovalutáért képzőművé-szeti alkotást. Jelesül a Bitcoinbánya az Alföldön című NFT- (non-fungible token) művét, ami 1 ethe-reum áron kelt el.
Bacsek Júlia kurátor válogatása végül is úgy lett retrospektív, hogy a kiállított művek jórészt a nyolcvanas, kilencvenes évek képét, hangulatát mutatják. „Na, most menjek, vagy maradjak?” – énekelte Menyhárt Jenő az Európa Kiadó élén a nyolcvanas évek elején a Rendőrlány című számában. Akadtak is akkoriban, akik élve a vasfüggöny felszámolásával, úgy döntöttek, szerencsét próbálnak a mesés Nyugaton, köztük Weiler Péter és később Menyhárt Jenő is. Nem mindenki találta meg a számítását külföldön, ők sorban hazajöttek. A kiállítás címében szereplő disszidálás szó azt jelentette, hogy valaki 1948-tól kezdődően 1956-on át 1989-ig bezárólag elhagyta az országot. A Kár lett volna disszidálni cím sajátos bukéját az adja, ha tudjuk, akkoriban sokan azok közül, akik disszidáltak, a diktatúra elől menekültek, és a puszta életüket mentették.
Erről Weiler és az Amerikában szintén szerencsét próbáló Wahorn András esetében szó sincs, ők egy pillanatra sem voltak veszélyben, sőt utóbbinak éppenséggel nagyon is felfutóban volt a magyarországi karrierje, amikor elment. Hogy Weiler mivel is indokolja kicsit keserédesen, ironikusan, talán még gúnyosan is ezt a maradást, azt a bejárat után egy, talán a 70-es években gyártott kombi Zsiguli mutatja. Jó fényesre suvickolva a járgány egészen jól mutat, de azt is tudnunk kell, hogy hosszú éveket kellett várni egy ilyen autóra, mígnem az illetékes Merkur-telep értesítette autója megérkezéséről a boldog tulajdonost.
Aki színt a legritkább esetben (vagy csak némi kenőpénzért) választhatott. Az egyik kiállított festményen az 1964-ben alapított Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat központi telepe is feltűnik. Üveg- és plexiképeken felbukkannak a rendszerváltás utáni évek nagyobb eseményei is: Margaret Thatcher miniszterelnök 1984-es, a Nagyvásárcsarnokban tett látogatása vagy a Queen 1986 júniusi budapesti koncertje, amikor Freddie Mercury elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt.
A kiállítás címe valóban igazat mond: aki a hetvenes években egy bécsi IBUSZ-utazás során leszakadt a csoporttól, és kint maradt, eme élményekben nem részesülhetett, de talán ezt nem is bánta. És azt sem láthatta, milyen legendásan nem találkozott össze az egyszerre két oldalról épített felüljáró a Nyugati pályaudvarnál. Weiler ezt a kínos esetet is elénk tárja, Aki dolgozik, az hibázik is címet adva a munkájának. Szimbolikus jelentésű képen láthatjuk a Kádár-kor jellegzetes kisemberét is, akik csicsásra festett kockaháza előtt éppen elássa a vörös csillagot.
Már inkább a rendszerváltás utáni valóságot bemutató, giclée nyomataiból és szinterezett, harmonikásan hajtogatott alumínium-alapra nyomtatott munkáiból is láthatunk néhányat, de vannak itt hagyományos, olajjal vászonra festett képek és visszatérő alakok is, például egy, a fürdőkád szélén Pesti Estet tanulmányozó lány, különféle technikákkal kivitelezve. Végül van néhány ready made is, például huszonnégy tubus Piros Arany egy plexidobozban, Egy ember Andy Warholja címmel.
A kiállítás minden nap déli 12 órától tart nyitva június 5-ig, és könnyű megtalálni, mert a Kincsem-palota (Blaskovich-palota, Reáltanoda utca 12.) homlokzata jelenleg valami arany fóliával van beborítva.
