Kultúra

Megálló Marosillyén

Utazások a régi magyar Erdélyben és Székelyföldön. Lakótornyos várból bástya: Bethlen Gábor fejedelem szülőhelyének története

Dévától mintegy húsz kilométerre északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik Marosillye, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőhelye. A községet érdemes legalább egyszer útba ejtenie minden magyarnak.

Megálló Marosillyén
A lakótorony köré épített várból mára csak a Maros partjához közeli Veres bástya maradt fenn
Fotó: A szerző felvétele

A Hunyad megyei Marosillye neve az Illés névből alakult, mostani román elnevezésének (Ilia) is ez az alapja. Mintegy ezerhatszáz lakójának többsége román, mi is lehetne más, hiszen itt már az 1200-as évek második felében megkezdődött a „vlach” pásztornépek tudatos betelepítése.

A Maros jobb partján álló települést 1260-ban említik először Helya néven, ekkor az Illyei család bírja, akiknek valamiféle birtokközpontja, lakótornya is lehetett már itt. Vásáros hely és rév is volt Illyén, ami szintén a birtokosokat gazdagította. De 1468-ra már a Dénessi famíliát találjuk itt birtokban, talán át is vették és tovább építették közben azt a bizonyos lakótornyot, ami aztán a terjeszkedő udvarház központi épületét adja majd a maga négy szintjével. Ekkor már mint „castellumot” egy 1468-as oklevél is emlegeti. Ezt a várat kezdik erősítgetni aztán Lippa 1552-es eleste után, amikor végvári szerephez jut az illyei váracska is.

A Dénessiek 1575-ös kihalásával Báthory István, a nagy fejedelem és későbbi lengyel király iktári Bethlen Farkasnak, a fejedelemség főkapitányának adományozza Marosillyét a kerelőszentpáli csatában való vitéz helytállásáért. (Kerelőszentpálnál a magyarországi csapatokkal az erdélyi fejedelemségért küzdő Bekes Gáspárt verte tönkre 1575. július 9-én, szombaton Báthory, akinek török segédcsapatai is voltak.) Az Illyére megérkező Bethlen Farkas és családja vélhetően a Dénessiek által továbbépített lakótoronyba költözött be. Ennek földszinti szobájában született meg 1580. november 15-én Bethlen Farkas és Lázár Drúzsiána az arkangyalról Gábor névre keresztelt gyermeke.

Ám Bethlen Farkas 1590-ben elhunyt, gyermekeitől pedig azok nagykorúságáig elvették Marosillyét, és a fiúkat: Gábort, illetve Istvánt nagybátyjukhoz, Lázár Istvánhoz küldték Gyergyószárhegyre. Illyét csak 1600-ban kaphatták vissza, de már 1602-ben Giorgio Basta vad zsoldosai foglalták el a települést, míg végül Bocskai István lett az úr
a várban.

Aztán ahogy eljött az 1613-as év, amikor az erdélyi rendek fejedelemmé tették Bethlen Gábort, Illye István öccse birtokába került. Ő volt az, aki a hagyomány szerint még annak életében, 1627-ben emléktáblával jelölte meg testvérének, Erdély legnagyobb fejedelmének szülőhelyét. Az 1849-es román pusztításban Nagyenyeden megsemmisült Bethlen-címeres kőtábla szövege a feljegyzések szerint a következő volt: „Illye vára tiszteletére és örök emlékezetére: ez volt a szülőhelye őfelsége a Római Szent Birodalom és Erdély fejedelmének, Gábornak, aki a nevezett atyai várban Krisztus 1580. évében szerencsésen megszületett, mint ősi Bethlen családjának tündöklő csillaga.”

Ennek ellenére Bethlen Gábor később inkább Gyulafehérvárott tartózkodott, a Giacomo Resti által megálmodott palotájában vagy a hadjáratokban, így nem nagyon maradt ideje arra, hogy szülőhelyét – ahol gyermekkorának első tíz esztendejét is töltötte – gyakran felkeresse. Arra viszont volt gondja, hogy a hajdani lakótorony köré szerveződő épületegyüttest olaszbástyás várrá építtesse ki 1613-tól. Ez a kutatások szerint annyit jelentett, hogy külső falakat építettek a négy sarkon bástyákkal, valamint a falak előtt kiásott vizesárokba belevezették a Maros vizét.

A várat az iktári Bethlenek kihalása után anyai ágon a Késmárkról induló Thököly família örökölte, de igazából a mindenkori erdélyi fejedelem fennhatósága alatt állt. Ezért dönthetett úgy 1670-ben Apafi Mihály, hogy egy előre jelzett török támadás miatt lebontatja az új részeket. Abból a megfontolásból tett így állítólag, hogy úgysem tudták volna a várat megvédeni a török ellen, aki viszont támaszpontul használhatta volna azt.

A munkálatok során azonban az amúgy is lakás céljára kialakított, Maros melletti bástyát meghagyták. Ezt a kétszintes, földszintjén lőrésekkel ellátott épületet, pontosabban a többször is átalakított változatát látogathatjuk most Veres bástya néven. Háromosztatú, kőkeretes ablakai a reneszánsz formavilágát idézik, ahogy a szobák sgrafittói, freskói is. Ezeket a tereket már cserépkályhákkal fűtötték, míg a földszintet leginkább raktározásra, alkalmazottak szállásaként és konyhaként használhatták. A nagyenyedi Bethlen Kollégium diákjai aztán 1906. május 8-án helyezték el a hajdani bástya falára az új, most is látható emléktáblát, amelyen megemlékeznek a gyulafehérvári és enyedi kollégium alapításáról is.

(Ha be akarunk jutni a jelenleg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tulajdonában lévő ház kertjébe vagy az épületbe, Déváról kell kihozatni a kulcsokat. Varga Csabával kell egyeztetnünk a +40726489697 telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen.)

Kapcsolódó írásaink

A magyar Thermopülai

ĀUtazások a régi magyar Erdélyben és Székelyföldön. A nyergestetői ütközetben 1849 augusztusában kétszáz székely halt hősi halált védekezve a tizenkétezres császári sereggel szemben

„Pityókaország” fővárosa

ĀUtazások a régi magyar Erdélyben és Székelyföldön. Csíkszentmárton templomában őrzik Erdély egyik legrégebbi Mária-szobrát, amely a mohácsi csata előtti évből származik