Kultúra

A világ legjobb múzeuma

Utazások a magyar Erdélyben és a Székelyföldön. A múzeumban műhely nyílt, ahol fafaragást és bútorfestést tanulhatnak a Csernátoni Népfőiskola hallgatói

Ha pedig egy utazó keresné a „világ legjobb múzeumát”, akkor egészen az erdélyi Háromszékig, ott is pedig Csernátonig, pontosabban Alsócsernátonig kell elmennie. Ott már aztán mindenki megmondja, hol is van Damokos Gyula egykori kúriája, amiben most a Haszmann Pál Múzeum található. Ami tényleg a világ legjobb múzeuma.

A világ legjobb múzeuma
A Haszmann Pál Múzeumban az őskori eszközöktől a cséplőgépig a legkülönbözőbb tárgyi emlékek láthatók
Fotó: A szerző felvétele

E sorok írójának be kell vallania, hogy az elnevezés tőle származik, és amikor 1991-ben először Alsócsernátonba tévedt egy csapat utazóval és helyi kísérőikkel Zaboláról, ahol a Damokos család egykori kúriájában az őskori és ókori tárgyaktól a cséplőgépekig megtalálhatók sok évszázad kincsei, használati tárgyai, viseletei, amelyeket a Magyar Örökség-díjas Haszmann család gyűjtött össze.

A Csernáton-patak két partján elterülő Csernátonokat 1332-ben említi először oklevél, lakói kihasználva a jó adottságokat, földet műveltek és állatot tartottak, és székelyek lévén katonáskodtak. Sok volt közöttük a lófő, talán azért van ma is annyi (csak a Damokos családnak hat) kúria a faluban. Ezek az udvarházak jórészt reneszánsz alapokon épültek fel, legutóbbi állapotukat, arányai-kat az 1800-as évek első felében nyerték el.

Természetesen Csernáton békéje sem volt zavartalan, II. Rákóczi Zsigmond nagyravágyása, elbaltázott lengyelországi hadjárata, és seregének tatár fogságba hurcolása után, 1658 őszén megérkezett a büntetés: tatár és moldvai martalócok dúlták fel Erdélyt. Felprédálták Csernátont is, csak megerődített templomát nem tudták elfoglalni a tatárok. A falut az 1719-es, nagy pestis sem kerülte el, és tűzvészek, földrengések is többször sújtották. Temploma és kúriái mégis azt mutatják, hogy virágzó település volt, mind a mai napig színmagyar (4300 fő) lakossággal.

Szövőszék és parasztbarokk kredenc a gyűjteményből
Szövőszék és parasztbarokk kredenc a gyűjteményből
Fotó: A szerző felvétele

A múzeumalapító nem itt született, hanem a déli Kárpátokban lévő Kommandóhoz tartozó Gyulafalván, 1902-ben. Innen járt le nyaralni gyermekkorában nagymamájához a síkságra, Székelytamásfalvára, Zabola mellé. Itt kezdett el mindenféle régi holmit, faragott fát gyűjteni az udvaron álló sütőház padlására. A kis múzeum aztán egy kipattanó szikra miatt a vasholmik kivételével az enyészeté lett, de Haszmann Pál gyűjtőszenvedélye mindvégig megmaradt. Kézdivásárhelyen végezte a gimnáziumot, a tanítóképzőt Sepsiszentgyörgyön kezdte és Csíkszeredában fejezte be.

Így került harmadik állomáshelyként Csernátonba, ahol a harmincas években feleségül vette a helyi iskolaigazgató lányát, Cseh Idát. A házaspár folytatta a gyűjtést, a tanítás, majd az igazgatói és a tanfelügyelői feladatok mellett Haszmann Pál a környék falvait, ásatásait járta, és mindent összeszedett, amiben értéket látott. Olyan holmikat is megőrzött, amiknek az akkori emberek nem tulajdonítottak jelentőséget, ezért eldobták, feltüzelték a régi faragott bútorokat, munkaeszközöket, padlásokon lappangó edényeket, papírosokat.

Haszmann tanítóék végül a házban már nem fértek el a sok holmitól, de szerencséjükre – és a miénkre is – Király Károly intézkedésére (aki együtt vadászott Ceausescuval, közben a magyarok érdekeit védte) megkapták múzeumnak az 1831-ben klasszicis-tára átépített Damokos Gyula-udvarházat. Az épületet még 1949-ben államosítottak a családtól, majd gabonatárolót, szülőotthont, munkásszállót, végül horribile dictu, disznóhizlaldát, később traktorállomást rendeztek be benne.

A meglévő gyűjteménnyel és fafaragóműhellyel 1973. február 25-én nyitotta meg az ámbitusos, magas padlású épület a kapuit. Vele együtt létrejött a Csernátoni Népfőiskola is, ahol a fafaragást és a bútorfestést tanították. Haszmann Pál életre hívta a Bod Péter Közművelődési Egyesületet is, amely kiadta a Csernátoni Füzeteket. Ezekből a rossz papírra nyomott, de annál fontosabb, érdekesebb kiadványokból e sorok írója is vásárolt 1991 nyarán, amikor először járt az épületben.

A kúria tágas szobáiban a jelvény- és golyóstoll gyűjteménytől a régi pénzeken át az őskori kőbaltákig, régi szerszámokig, használati eszközökig ott volt minden. Több tárgyat is kézbe lehetett fogni, szembesülhetett a látogató egy ’48-as honvédpuska és egy lovassági kard igazi súlyával is.

Már akkor meghatározó volt a kéthektáros udvaron álló géppark, a termelőszövetkezetekből begyűjtött, még a régi világból származó cséplőgépek, gőzekék, körmös és gőztraktorok, füstös, olajos gépezetek, és mindenféle ekék, boronák, szekerek. Ezek jó része fölé máig sem került tető, viszont számuk gyarapodott, működőképes darabok is vannak köztük. Haszmann Pál gyűjteni kezdte a székelyföldi öntödékben készített, díszes vaskályhákat is, mikor az emberek rájöttek arra, hogy a cserépkályha tovább tartja a meleget.

Ezek most a kúria hatalmas, boltozott pincéjében vannak kiállítva. Ha a múzeum mostani, teljes portfólióját nézzük, akkor a régészeti emlékek (mint például egy koponya teteje a beleékelődött szakállas nyílheggyel) mellett vannak itt képzőművészeti alkotások, ásványok és kőzetek, faragott bútorok és feliratos mestergerendák, öreg rádiók, pénz és érmegyűjtemény, kerámiák és régi használati tárgyak, evőeszközök, és persze népviseletek minden mennyiségben. Majd 1989 után a főbejárattól balra egy kis székely skanzennel is bővült a múzeum. A házikók, a malom és a kovácsműhely természetesen be is vannak rendezve.

A munka tehát Haszmann Pál halála (1977) után is folytatódott, három fia vitte tovább az ügyeket az ifjabb Pál (1942–2021) vezetésével. Ő fogadott bennünket 1991-ben, és otthagyva a fafaragó gyermekeket, mutogatott meg büszkén mindent. Pali bácsi tavaly hagyott itt bennünket, de munkáját – Orsolya lánya vezetésével – családja folytatja. A Haszmann család 2013-ban Magyar Örökség-díjat kapott, ami e sorok írójának véleménye szerint a világ legjobb múzeumának létrehozásáért, működtetéséért ki is járt nekik.

Kapcsolódó írásaink

Pálos kegyhely Sasváron

ĀUtazások a magyar Felvidéken. A hívek adományaiból és Mária Terézia támogatásából harminc év alatt épült fel a pompás, kéttornyú barokk templom, főoltárán a Fájdalmas Szűzanya szobrával

A magyar Thermopülai

ĀUtazások a régi magyar Erdélyben és Székelyföldön. A nyergestetői ütközetben 1849 augusztusában kétszáz székely halt hősi halált védekezve a tizenkétezres császári sereggel szemben