Kultúra

A halhatatlan Ötvös Csöpi

Nyolcvan- éves lenne Bujtor István

Balaton, vitorlázás, Bud Spencer és Ötvös Csöpi: ki más jutna az olvasó eszébe erről a felsorolásról, ha nem Bujtor István. Az idősebbeknek legendás színész és filmes, a fiatalabbaknak inkább csak egy jellegzetes hang, esetleg Sándor Mátyás a Jules Verne azonos című regényén alapuló sorozatból. Bujtor István Balázs Béla-díjas színész, rendező ma ünnepelné nyolcvanadik születésnapját.

A halhatatlan Ötvös Csöpi
Az első magyar akcióvígjáték, A Pogány Madonna írója és főhőse
Fotó: NFI Filmarchívum

Frenreisz István 1942. május 5-én született Budapesten, édesanyja a híres vendéglátós, Gundel Károly lánya, Gundel Katalin, édesapja Frenreisz István orvos volt. Édesanyja első házasságából származó féltestvére volt Latinovits Zoltán, édestestvére a Kossuth-díjas zenész, Frenreisz Károly.

Érettségi után nem vették fel az orvosi egyetemre, ezért egy évig segédmunkás, majd pincér volt. Ezalatt rájött, hogy közgazdász-külkereskedő akar lenni, és a buda-pesti közgazdasági egyetemre jelentkezett, a külkereskedelmi szakon 1966-ban szerzett diplomát. A szakmában egyetlen napig sem dolgozott, mert már másodéves egyetemistaként megkapta a szívtipró sofőr szerepét Máriássy Félix Karambol című filmjében, vezetéknevét ekkor változtatta apai déd-
anyja után – az anekdoták szerint Keleti Márton tanácsára – Bujtorra.

A szakmai és közönségsiker elindította színészi karrierjét, játszott Győrben, a fővárosi József Attila Színházban, Pécsett, a Vígszínházban. Négy évtizedes pályafutása alatt volt Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy), Stanley Kowalski (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Bromden, az indián (Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére) és Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek), többször rendezett is. Élete végén, 2007-től a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója volt.

Számos nagy sikerű filmben szerepelt, köztük A kőszívű ember fiai (1965), a Fiúk a térről (1967), az Egri csillagok (1968), Az oroszlán ugrani készül (1969) vagy a Fekete gyémántok (1976) című alkotásban. Ő volt Sándor Mátyás a Verne-regényből készült tévésorozatban és egy másik Verne-figura, a rablóvezér Striga A dunai hajósban. A Balázs Béla-díjat 1979-ben kapta meg. 

Koncz Gáborral 1974-ben a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, felvételen
Koncz Gáborral 1974-ben a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, felvételen
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A magyar Piedone

Filmes pályafutásáról Kránicz Bence a következőket írja a Filmkultura.hu-n olvasható, Így nyomozunk mi című cikkében: „Bujtor a hetvenes évek második felére az egyik leggyakrabban foglalkoztatott magyar színésszé avanzsált, aki Jancsó Miklós filmjeiben (Csend és kiáltás, Égi bárány, Allegro Barbaro) épp olyan természetességgel mozgott, mint közönségvonzó produkciókban (Az oroszlán ugrani készül, A hamis Izabella, A Pendragon-legenda). Az 1979-ben bemutatott Sándor Mátyással Bujtor bizonyos szintű nemzetközi hírnévre is szert tett, a koprodukcióban készített tévéfilmet ugyanis Jugoszláviában és az NSZK-ban is sikerrel vetítették.

Bár hazai körülmények között aligha lehet a hollywoodihoz hasonló sztárrendszerről beszélni, Bujtor István 1980-ban közel állt ahhoz, hogy filmsztárnak lehessen nevezni – és ezt az imázsát a színész igyekezett saját produkciók létrehozásával kamatoztatni. Így alakult ki A Pogány Madonna koncepciója. Bujtor és alkotótársai egyértelműen populáris filmet akartak forgatni, sikeres külföldi történet- és karaktersémák felhasználásával, de hangsúlyosan magyar viszonyok között megfogalmazva.”

A Balaton és a Madonna

Mindezek összecsengenek a róla keringő anekdotákkal is. Lapunknak Sárdi Mihály, az első Ötvös Csöpi-film, A Pogány Madonna asszisztense mesélt a forgatásról és az akkor még csak forgatókönyvíró-főszereplő Bujtorról. „Hihetetlenül igényes volt mindenkivel szemben, magával legfőképp, de egyértel-műen az igényes szórakoztatás mellett tette le a voksot. Felkészült volt, előre tudta a snitteket, a kaszkadőrjeleneteket tizenötször bepróbálta, minden mozdulatot előre, vigyázott, nehogy bárki megsérüljön.

Mondták róla, hogy a bátyjához hasonlóan nehéz ember, ami annyiban igaz, hogy türelmetlenül elvárta, hogy hozzá hasonlóan mindenki égjen az ügyért, és legyen legalább olyan profi, mint ő. De nagyon kollegiális, emberszerető volt – ami egyébként a filmjeiből is sugárzik. Szigorú volt, és nagyon intenzíven dolgoztunk, de nagyon jó hangulatot tudott teremteni. A forgatási szünetekben például megszervezte, hogy a szűk stáb el tudjon menni rendőri felvezetéssel motorcsónakozni Almáditól Tihanyig. Csodálatos élmény volt a Balaton közepén száguldani. Az is többször előfordult, hogy elvitt minket enni. Az északi parton bárhol megjelent, mindenki ismerte, szerette – különösen a vitorlások, pecások –, mindenki magáénak tudta. Ez nem legenda.”

Bujtor kiválóan megérezte, mi hiányzott a magyar nézőknek, ez a fajta igényes szórakoztatás – ami kollégái, pályatársai szerint amúgy is szívügye volt, később is, a színházban is. Az Ötvös Csöpi-sorozatnak itthon több mint egymillió nézője volt, és bemutatták Nyugat-Európa csaknem valamennyi televíziójában is. Kránicz a folytatásban Bujtor Vig Györgynek mondott gondolatait idézi, arról, hogy Ötvös Csöpihez és A Pogány Madonnához az ötletet valóban a „derék Piedone” adta, de azt is hozzáteszi, a Balaton iránti szeretetét és háláját is így akarta kifejezni.

Ezen túl a filmsorozattal megteremtette a magyar krimivígjáték műfaját. Bujtor nemcsak a főszerepet játszotta, hanem a forgatókönyveket is ő írta, rendezett, és a kaszkadőrmutatványokat is ő végezte.

Az elvarázsolt dollár forgatására 1985-ben céget alapított, és „összekalapozta” a szükséges pénzt. Magyarországon évtizedek után ez volt az első nem állami finanszírozásból készített alkotás.

Veszprémtől Budapestig

A hatszoros magyar bajnok vitorlázó az 1990-es évektől jobbára a stúdióvezetéssel foglalkozott, mert – mint hangoztatta –nemcsak a vitorláson kedveli a csapatszervezést, a kormányos szerepét, 2007-től a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója volt.

„Bár Bujtor István sajnos nem volt túl hosszan igazgató Veszprémben, személyisége mégis mély nyomot hagyott a társulatban” – emelte ki lapunknak Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója. Hozzátette: úgy érzi, Bujtor a városban máig érvényesen megkerülhetetlen művész és személyiség. „Tulajdonképpen mondhatom, hogy jelen van az életünkben. Azért is, mert színházunk is hajlamos tisztelni a múltat és azokat, akik sokat tettek a szakmáért – nemcsak Veszprémben, hanem általában – hangsúlyozta a Magyar Hírlapnak. – A színház falán lévő emléktáblánál minden születésnapján, illetve halálának évfordulóján megemlékezik róla a társulat virággal, mécsessel, sokszor megidézik mondásait, történeteit azok a kollégák, akiknek van saját élményük vele.

Nagyon jó a kapcsolatunk Judittal, a feleségével is, a Tihanyi Szabadtéri Játékoknak rendszeres résztvevői vagyunk, segítjük a működésüket akár értékesítéssel, eszközökkel is” – mesélte.

Bujtor István 2009 augusztusában súlyos állapotban került kórházba, és hatvanhét éves korában, 2009. szeptember 25-én Budapesten meghalt. Végső nyugalomra édesanyja és bátyja, Latinovits Zoltán sírja közelében, Balatonszemesen helyezték. Szellemi örökségének állít emléket az életművére fókuszáló, nyaranta megrendezett balatonszemesi filmfesztivál és az ott odaítélt Bujtor István-díj. A balatonfüredi mólónál, a Vitorlás téren szobra, a veszprémi színház homlokzatán és Budapesten, Mester utcai egykori lakóházán emléktáblája látható.

Az ő nevét viseli az általa életre hívott Tihanyi Szabadtéri Játékok helyszínéül szolgáló színpad, a veszprémi színház Latinovits–Bujtor Játékszínje. Skála nevű hajója, amellyel A Pogány Madonna című filmben is szelte a Balaton hullámait, a 2016-ban Balatonföldváron megnyílt Hajózástörténeti Látogatóközpont bejárata mellett látható.

Kapcsolódó írásaink