Kultúra

Amikor az ember kibúvik tornyából

Értékesebb lehet a jólétnél a jóllét, vagyis a puszta fogyasztásnál a minőségi élet, barátokkal, művészi élménnyel töltött idővel – hangzott el az MMA MMKI konferenciáján

Szélesebb történelmi távlatba állítva, előzményekkel és analógiákkal összevetve hogyan látjuk járvánnyal, háborúval terhelt korunkat, a közös jövőt és benne a művészet helyét és szerepét? – ezekre a kérdésekre keresték a választ tegnap egy konferencián a Pesti Vigadóban.

Amikor az ember kibúvik tornyából
Boros János Béke és háború címmel tartott előadást
Fotó: MH/Török Péter

A művészet közege IV. címmel rendezett konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete (MMA MMKI) a Pesti Vigadóban. A jelenlévők egyperces néma felállással fejezték ki tiszteletüket az intézet nemrégiben elhunyt főigazgatója, Kocsis Miklós emléke iránt. Köszöntőbeszédében Kucsera Tamás Gergely a nem egészen három éve elhunyt Fekete Györgyről, az MMA első elnökéről is megemlékezett.

A konferencia a háborús és pandémiával terhelt művészeti közeggel foglalkozott, és azzal is, hozott-e valami jót szokásaink, önképünk változása, olyat, amit érdemes a jövőben is megtartani. Milyen helyzet teremtődött a művészet jelenléte, befogadása számára? – tették fel a kérdést. Szécsi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a mediatizált közösségekről tartotta előadását. Babits Mihály versét idézte a mostani időszak kapcsán: „A megmaradt ember kibúvik tornyából.”

Arra a kérdésre kereste a választ, hogy a korlátozások elmúltával az ember visszaépíti-e korábbi élő kapcsolatait, és újra elmegy-e a kultúra helyszíneire. Szécsi Gábor szerint az új média karakteresen meghatározza a mai ember énképét és identitását, pontosabban kölcsönhatásban áll azokkal a hagyományosabb médiatartalmakkal, amelyeket különféle felületekről eljuttatnak hozzá. Ezek a felületek különféle értékrendeket, irányultságokat sugároznak, sokszor indirekt módon, és miközben mindenki – nem csak a fiatalabb korosztály – kifejezi saját magát is a közösségi médiában, ezek a tartalmak hatnak rá, befolyásolják az énképét, a csoportidentitását, a viszonyulását a tágabb és szűkebb közösséghez.

Farkas Attila, a Gödöllői Egyetem tanára Válság, járvány, háború címmel arról beszélt, hogy miért is hasonlítják történészek a százéves háborúhoz (1337-1453) az első világháborútól máig eltelt időszakot. Mint mondta, a francia–angol háború idején is járványok dúltak, folyton kiújultak a fegyveres konfliktusok, a válságok, de közben technikai és gazdasági fejlődés is zajlott, a nehéz évek felértékelték a munka tiszteletét, és közben-utána a művészetben megjelent a reneszánsz, a megújulás a szellemi életben.

Az első világháború táján újra előkerültek ezek a válságok, egészen a második világháború utánig, közben technikai fejlődés, demokratizálódás is lezajlott, és a világbéke gondolata is megszületett. Létrejött a jóléti társadalom, amelyben fogyasztással lehetett biztosítani az utódok jövőjét. Mára megmutatkozott, hogy a folyamatos verseny nem szolgálja a kollektív jövőt, szükség van fékekre, megegyezésre, ahogy a minél nagyobb fogyasztás is lehet zsákutca, és megvan az esélye annak, hogy széles körben értékesebb lehet a jólétnél a jóllét, vagyis a puszta fogyasztásnál a minőségi élet, barátokkal, művészi élménnyel töltött idővel.

Boros János, a MMA MMKI tudományos főmunkatársa Béke és háború címmel arról az időszakról beszélt, amikor 1979 és 1990 között Nyugaton a jólét és a demokrácia soha nem tapasztalt szintet ért el: 1984-ben megszületett az Apple-Macintosh személyi számítógép, és 1989-ben Fukuyama meghirdette a történelem végét. De a következő évben már kitört a romániai forradalom, a szerb–horvát háború, és Szaddam Husszein megtámadta Kuwaitot.

Wesselényi-Garay Andor előadása arról szólt, hogy a lezárások idején milyen sikerrel tudták eljuttatni főként építészeti témájú előadásaikat a közönséghez.

Váradi Judit, a Debreceni Egyetem docense arról tartott előadást, hogy a zenetanárok körében mik voltak a tapasztalatok az online zenetanulással kapcsolatban. Mint mondta, kiderült, hogy a tananyagban szereplő zenedarabokról az interneten nincs jelentős művésszel készült felvétel, így a zenetanárok készítettek ilyen felvételeket, a diákokat pedig arra kérték, hogy rögzítsék és hallgassák vissza a saját játékukat, így ösztönözve őket az önálló igényes munkára.

Kapcsolódó írásaink

Történelmi tudat és rítus

ĀBefejezetlen múlt: konferencia az MMA–MMKI szervezésében az előző századfordulóról – Egyes problémákra máig nincs megoldás