Kultúra

Történelmi tudat és rítus

Befejezetlen múlt: konferencia az MMA–MMKI szervezésében az előző századfordulóról – Egyes problémákra máig nincs megoldás

Befejezetlen múlt címmel tudományos konferenciát rendezett a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) épületében a Magyar Művészeti Akadémia Művészet Módszertani Kutató Intézete (MMA-MMKI), amelyen a kiegyezés és az első világháború közötti időszak olyan társadalmi, gazdasági, eszmetörténeti és kulturális jelenségeit tárgyalták, amelyek az akkori kor emberét foglalkoztatták, és olyan problémákat jelentettek, amelyekre máig nincs megoldás, illetve hatásuk  a mai napig tapasztalható.

Történelmi tudat és rítus
Windhager Ákos, akinek célja az igényes komolyzene népszerűsítése, Liszt Ferenc egyik egészen modern hangzású művét is bemutatta
Fotó: MH/Purger Tamás

Farkas Attila filozófus és Kovács Dávid történész három szekcióba rendezte azokat az élvezetes és izgalmas tudományos előadásokat, amelyek a Befejezetlen múlt című konferencián élőben és online is követhetők voltak, és a Kiegyezés utáni „Aranykor” eszmei, kulturális és szociális világát járták körül.

A jelenlevők néma főhajtással emlékeztek meg Kocsis Miklósról, az MMA-MMKI nemrégiben elhunyt főigazgatójáról, Bólya Anna Mária néprajzkutató pedig előadását a Tavaszi áldozatról neki és a napokban elhunyt Markó Iván táncművésznek ajánlotta.

A társadalom- és eszmetörténeti szekcióban Boros János filozófus Szent Ágostont idézve arról beszélt, lehet-e esemény olyasmi, amit a kortársak nem tartottak annak, vagy olyasmi, amit ők eseménynek tartottak, de mi másképp gondoljuk. Henri-Irénée Marrou francia történészt idézte, aki szerint a történelmi tudat a nyugati kultúra jellegzetes beállítottsága.  A történelem mibenléte kapcsán Derridát is megemlítette, aki szerint vannak nyomok és cselekedetek a világban.

Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára Jászi Oszkár életműve és társadalomkritikája kapcsán a kiegyezés utáni magyar társadalom rétegzettségéről, törésvonalairól és arról beszélt, hogy Jászi nyugati gondolkodókat megelőzve követelt tényeket a politikai-gazdasági-szociális problémákról való diskurzusokban. Leidinger-Demeter Kata megemlékezett azokról a népi írókról, akik az ormánsági egykézésről szociográfiai pontossággal számoltak be, az olvasó elé tárva az okokat, a jobbágyfelszabadítás, a földosztás elhibázottságát, a kapitalizmus pusztító hatását, a földszerzés lehetetlenségét és a következményeket: az erkölcsi devalválódást, a férfi-női szerepek egyensúlyvesztettségét, a pusztulás vízióját.

A politika és irodalom szekcióban Kovács Dávid előadása után, amelyben a korszak előtt és alatt keletkezett kétféle nemzetfogalom dinamikáját mutatta be, Windhager Ákos, az MMA-MMKI tudományos munkatársa zenés előadása következett Liszt és Jókai A holt költő szerelme című művéről, amelyet Jandó Jenő és Mécs Károly adott elő felvételről. A művet az ihlette, hogy Szendrey Júlia , Petőfi felesége a forradalom leverése  és férje eltűnése vagy halála után újra férjhez ment.  Arany János is gúnnyal örökítette meg a témát. Liszt Ferenc több ilyen jellegű művet is alkotott, egyiket Róza asszonnyal, Jókai feleségével adta elő. Windhager Ákos, akinek célja az igényes komolyzene népszerűsítése, Liszt Ferenc  egyik egészen modern hangzású művét is bemutatta, amelyet Petőfi A  Magyarok Istene című művére komponált.

Falusi Márton, a Magyar Művészet című folyóirat főszerkesztője Ady művészetének, közéleti írásai­nak előzményeit Csokonaiig, Aranyig, Petőfiig, Gyulai Pálig vezette vissza, és azt is bemutatta, hogy kortárs íróink, költőink miképpen reflektálnak Ady költészetére és társadalomkritikájára, miközben bizonyos irodalmi körökben korszerűtlennek számít.

Bólya Anna Mária néprajzkutató  Sztravinszkij–Nizsinszkij 1913-ban Párizsban bemutatott Tavaszi Áldozat című előadása kapcsán, amely régi szláv rítusokon alapult, és maga is eleven rítus volt, felidézte, hogy a nézők egy része eksztatikus állapotba került a látottak-hallottak hatására. Az elvárosiasodott ember ki volt éhezve a kultuszra, az ősi gyökerekhez való kapcsolódásra. Béjart, Markó Iván, Alan Aliey  folytatták ezt a fajta művészetet, Markó Iván koreográfiái  a passióábrázolás felé mozdultak, Ailey az afrikai dinamizmust ötvözte az ima áhítatával és a keresztény reménységgel. Az előadó úgy látja, hogy a jövő táncművészetében is összekapcsolódik majd  az ősi hagyomány és a keresztény gyökérzet.

Kapcsolódó írásaink