Kultúra

„’Z imádságot mondod-e?”

Kanalas Éva: Sok esetben az északi csángók már nem akarnak magyarul beszélni, szeretettel kell őket ösztönözni, hogy megszólaljanak – Vannak fiatalok, akik visszatanulják az énekeket

Az Uránia Nemzeti Filmszínházban szombaton 17 órakor mutatják be Kanalas Éva énekművész, gyűjtő, hangkutató legújabb, Csángó bájolás című filmjét, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) ösztöndíjasaként készített 2008-as moldvai kutatóútjának anyagából. Ahogy az alkotó fogalmaz: elsősorban az foglalkoztatja, hogyan születik meg a népdal.

„’Z imádságot mondod-e?”
A rendező megszólaltatott olyanokat, akik még ismerik a régi, sziszegős nyelvjárást
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Mi az, ami önt hangkutatóként érdekli a gyűjtései során?

– Hogy miként tör fel a lélekből a hang. Hogyan születik meg a magyar népdal. Általában, más népek dalaival kapcsolatban is ez foglalkoztat leginkább.

– Két korábbi filmje Ősi hangok Ázsia szívében (2008) és az Adigdzsi, tuva sámán (2018) belső-ázsiai kutatómunkáját összegzi. Dél-Szibériában azt is kutatta, mi az a dallamvilágunkban, ami összeköt minket a keleti nomádokkal?

– A kilencvenes évek eleje óta járok gyűjtőutakra Moldvába, Erdélybe, és már az elején észrevettem, hogy sok a keleti dallamvonás a régi stílusú magyar népdalokban, de azt is felismertem, hogy a Szeret folyó vidékén túl már nem hallani magyar szót, magyar dallamokat, később egyre keletebbre mentem gyűjteni.

– Mit jelent a most bemutatás előtt álló film címében a bájolás?

– Bájolni, bűvölni, varázsolni. Gyógyító imádságok, ráolvasások ezek a bájoló szövegek, amelyekkel régen a betegségeket gyógyították. Kallós Zoltán is adott ki egy gyűjteményt Csángó bájoló imádságok címmel 1959-ben és Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék című 1976-os könyvében is szerepnek ilyen autentikus szövegek.

– Mit gyógyítottak a bájolással?

– Különféle betegségeket, ha valakinek erősen fájt a feje vagy a mezőn megmarta a kígyó. A gyűjtésem során többen mondtak például öntőimádságokat, más szóval vízvetést végeztek igézettől szemmel verés ellen.

– Mit jelent a vízvetés?

– Amikor megérkeztem Szerbek (sic!) faluba, mondtam az egyik néninek, hogy fáj a fejem. Kezdetlen vizet (természetes, kútból merített vizet) öntött egy pohárba, és keresztet vetett rá. Vannak, akik mondanak vízvetéskor Miatyánkot vagy Üdvözlégyet is, de nem mindenki. Parazsat vetett a vízbe, és utána elmondta az elhárítóimát, amit az édesanyjától tanult. Ez az imádság mindenhol más. A vízvetés szövegét mindenki másképp mondja.

– Kik végzik az ilyenféle gyógyításokat a csángóknál?

– Általában minden családnál végzi valaki, a mindennapi életükhöz hozzátartozik. Azonban az is jellemző, hogy egyvalaki a faluban jobban tudja végezni másoknál. Találkoztam például olyan asszonnyal, aki híres gyógyító hírében állt, ő halottnak hitt gyerekeket is hozott meg a betegségből.

– Milyen anyagot gyűjtött még?

– Vannak fiatalok, akik már visszatanulják a régi énekeket, szokásokat, de én inkább azokat az idős asszonyokat keresem, akik még régről tudják a régi énekeket, imádságokat, szokásokat. Pusztinában Nyisztor Tinka etnográfus volt segítségemre, ő mondta, kihez menjek. Pénteki hajnali imádságokat, bubarengetőket és balladákat is gyűjtöttem. Búcsúkba jártam, a Szeret folyó menti falvakban, ott érdeklődtem az asszonyoktól a régi imádságok felől. Így vettem fel Szent Borbála imádságát is.

– Azt írta, Moldvában úgy érzi szent földön jár. Mitől szent ez a föld?

– Akik ott élnek, nagyon sokat imádkoznak. A keresztutaknál, a kutaknál keresztet emelnek, Szűz Mária, Jézus Krisztus, Szent Ferenc és a szentek szobrát helyezik el kis kápolnáikban.

– Voltak sorsdöntőnek mondható pillanatok a gyűjtőmunkája során?

– Több ilyen pillanat volt. Ahogy mondtam, 1991 óta végzek gyűjtőmunkát Pusztinában, Lujzi-kalugorban, Klézsén, Trunkon, Lészpeden. Kezdetben hangfelvételeket készítettem. Egyik alkalommal az egyik asszony elkezdte mondani a rózsafüzér régi változatát: „Áldott vagy te az asszonyállatok között”. Ez 2008 tavaszán történt. Ősszel azért mentem vissza, hogy kamerával felvegyem. Arra gondoltam, ha ilyen régi változatok fellelhetők még a mai napig, akkor filmen is megörökítem, amit még találok.

– Ön is énekel a filmben?

– A film ajánlójában éneklem az újholdköszöntőt. Akkor énekelek, amikor az asszonyokat emlékeztetni szeretném egy-egy dallam- vagy szövegvariánsra.

– Biztos ilyenkor is vannak megható pillanatok.

– Azt hiszem, látják, hogy szeretem őket, és komolyan veszem a munkámat. Újból és újból útra kelek, nem stábbal, hanem egyedül, egy kis kamerával. Sok esetben az északi csángók már nem akarnak magyarul beszélni, szeretettel kell őket ösztönözni, hogy megszólaljanak. Azt hiszik, mi magyarországiak nem értjük meg az ő elrománosodott nyelvüket, de amikor feloldódnak, akkor elkezdenek olyan régi magyar nyelven beszélni egymás között, ami több száz éves múltra tekint vissza. Inkább megrázó, és a nem is a mostani filmben lesz látható, de idevág, amit elmesélek. Megérkeztem Lujzi-kalugorba, és megtudtam, hogy meghalt egy asszony a faluban. A mosdatáson kívül mindent felvehettem. Mikor a sírba leeresztették a koporsót és megtörtént az elválás, csak akkor kezdtek magyarul siratni a gyászolók. Addig románul énekeltek. Szabófalván egy asszony elmondta nekem a „Megzsengítének a mennyországban szent harangokat” kezdetű imádságot, és amikor újra elmentem hozzá, egyből megkérdezte: „’Z imádságot mondod-e?” Azért mondta el nekem, hogy ez az ima megmaradjon.

– Hogyan épül fel a pénteken látható film szerkezete?

– Az első felében látható a bogdánfalvi, pusztinai, Lujzi-kalugori, lészpedi, anyag, a második felében Szabófalván és Kelgyesten járunk, majd az úton visszafelé bementünk Kostelekre. Sokan úgy gondolják, hogy Szabófalván és Kelgyesten már senki nem beszéli az élő magyar nyelvet, de találtam és megszólaltattam olyanokat, akik még nagyon szépen beszélik a régi sziszegős csángó magyar nyelvjárást. Megtaláltam az utolsó, korábban hangfelvételről – Csoma Gergely – gyűjtéséből ismert magyar népdalt is: Törökország messze vagyon… Ismertem, és énekeltem már korábban, de nem reméltem, hogy élőben meghallom Szabófalván.

– A kiskamerás-gyűjtőutaktól hogyan jut el a néprajzi anyag az Urániában a díszbemutatóig? Más szóval milyen támogatással jött létre a mostani film?

– A régebbi kutatásaimat a Fonó Budai Zeneház támogatta, és ezért nagyon hálás vagyok Lukács Józsefnek, a Fonó tulajdonosának. A film az MMA ösztöndíjával készült, a szervezésben a Hagyományok Háza segített, a díszbemutatót pedig az Urániában a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

– A pénteki bemutató után hol vetítik még még az alkotást a későbbiekben? Látható lesz Erdélyben is?

– Kolozsváron, Pusztinában, valamint Kovásznán, a Körösi Csoma Sándor-konferencián.

Kapcsolódó írásaink