Kultúra

Vonzások és taszítások

A Licorice Pizza egyfajta óda az ifjúsághoz, a hetvenes évekhez és a szerelemhez két fiatal felnövéstörténetén keresztül – Paul Thomas Anderson nem követ divatokat

Mindig ünnep, ha Paul Thomas Anderson új filmmel rukkol elő, minthogy napjaink egyik legkülönlegesebb rendezőjéről van szó. Aki akár csak egyet is látott remekművei közül, mint például a The Master, a Vérző olaj, a Magnólia vagy a Boogie Nights, az bizonyára egyetért azzal a megállapítással, hogy az ő filmjeit nézni olyan, mint belefeledkezni egy vastag nagyregénybe.

Vonzások és taszítások
Gary szerepében tökéletes Cooper Hoffman, míg Alana Haim erős nőt játszik
Fotó: Forumhungary.hu

Legújabb alkotása, a Licorice Pizza sem kivétel. A több mint kétórás romantikus vígjáték-dráma számos filmjéhez hasonlóan visszarepít minket a múltba: ezúttal az 1970-es évekbeli Egyesült Államokba. A történet két fiatalról, Gary Valentine-ról és Alana Kane-ről szól. Gary bár még csak tizenöt éves, tele van ambíciókkal, egyszerre színészkedik és irányít édesanyjával egy PR-céget, és emellett folyamatosan keresi az életben rejlő lehetőségeket.

A történet elején megpillantja a nála mintegy tíz évvel idősebb Alanát, akit azonnal randira hív. A lány hamarosan legjobb barátja lesz, és minden idejüket együtt töltik. Azt azonban nekik is meg kell tanulniuk, hogy a szerelem nem adja magát könnyen: hosszú út áll előttük még ugyanis, amire bevallják egymásnak és legfőképp maguknak, mit is éreznek valójában.

A Licorice Pizza egyfajta óda az ifjúsághoz, a hetvenes évekhez és persze a szerelemhez a két főhős felnövéstörténetén keresztül. Két rettenetesen szerethető karakterről van szó. Gary egyfajta örök álmodozó, míg Alana egy szigorú, zsidó család legkisebb lányaként folyamatosan a beilleszkedés és lázadás dilemmája között őrlődik.

Egy része szeretne úgy viselkedni, ahogy a felnőttek, fontos célokért küzdeni, és rendes állást találni, míg gyermeki része folyamatosan a nála jóval fiatalabb Gary felé húzza, akivel mindezek miatt egy pillanatig sem kell aggódnia. Ez a kettősség adja a film egyetlen feszültségét, a vonzás-taszítás folyamatos dinamikája a két főhős között, ami a bravúros forgatókönyvnek, illetve a humornak köszönhetően rendkívül élvezhető, és egy pillanatra sem laposodik el.

Ebben értelemszerűen óriási szerepe van a két főszereplőnek, Alana Haimnek, aki egészen elképesztően hozza a bizonytalan, de rendkívül erős személyiségű lány karakterét, míg Gary szerepére tökéletes választás volt Cooper Hoffman.
Ő nem másnak a fia, mint a 2014-ben elhunyt briliáns színésznek, Philip Seymour Hoffmannak, aki Paul Thomas Anderson egyik kedvenc színésze volt, és több filmjében is szerepelt. Cooper most debütált a vásznon, és rögtön egy rendkívül erős alakítással alapozta meg karrierjét.

Ha van valami, amit igazán szeretni lehet a Licorice Pizzában – és ez igaz a rendező valamennyi filmjére –, hogy nem rágja szánkba azt, amit mondani akar. Időnként szédítően hosszú és tökéletesen komponált jelenetek, mesteri kamerahasználat, találó háttérzenék, nagyszerű párbeszédek és apró jelzések igazgatják a nézőt, hogy mi is történik, mit, miért tesznek a főhősök. Ezekkel a megoldásokkal mintegy odaszegezi a tekintetünket a vászonra, ha egyszer elmerülünk a történetben, már csak a stáblista után leszünk képesek kilépni belőle.

Paul Thomas Anderson ezúttal is a filmművészet legszebb napjait idézi. Nem követ ilyen-olyan divatokat, nem próbál megfelelni semmilyen ideológiának, nem akar igazságot szolgáltatni, nem akarja a lét nagy kérdéseit megfelelni. Pusztán csak arra használja a filmet, amire szerinte való: hogy arra az időre, amíg beülünk a moziba, egy másik világ tagjaivá válhassunk mi is, annak minden örömével, bánatával, szépségével és csúfságával egyszerre. Aki úgy dönt, ellátogat a moziba erre a csodálatos filmre, maga is megtapasztalhatja ezt a varázslatot.

Paul Thomas Anderson Oscar-jelöléseinek száma immár tizenegyre ugrott, miután a Licorice Pizzát három jelöléssel ismerték el, méghozzá a három fontos kategóriában: legjobb film, legjobb rendezés, illetve legjobb eredeti forgatókönyv, elhódítania azonban egyiket sem sikerült. Az akadémiánál bizonyára csak arra várnak, hogy csináljon egy rossz filmet is, hogy végre odaadhassák neki az Oscart.

Licorice Pizza
Amerikai dráma, vígjáték, 2021, 133 perc
R.: Paul Thomas Anderson
10/9

Kapcsolódó írásaink