Kultúra

Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia lovardája

Utazások a magyar Felvidéken. Sorozatunkban ezúttal Kopcsányban jártunk, ahol egykor az első csehszlovák elnök apja kocsisként szolgált

Fénykorában négyszáz ló eltartására volt képes a kopcsányi lovarda. Ma a területen többek közt múzeum mutatja be a hely történetét, a magyar idők különösebb említése nélkül.

Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia lovardája
Az istálló egy része kifejezetten jó állapotban maradt fenn
Fotó: A szerző felvétele

Ha már egyszer aztán eljutottunk a történelmi Magyarország nyugati végeire ott fent, nézzünk alaposan körül, mert egészen egyedi dolgok, történelmi létesítmények mellett autózhatunk el, ha nem figyelünk.

A felvidéki utazásokról szóló sorozatunkban már találkozhattunk a Habsburgok holicsi nyaralókastélyának leírásával (Magyar Hírlap, 2021. december 20.), majd megismerkedhettünk a Kárpát-medence egyik legrégebbi, eredeti szépségében megmaradt kápolnájával (Magyar Hírlap, 2022. január 7.), ahová a kastély egyik építtetője, Mária Terézia is eljárt imádkozni.

Ugyancsak volt szó a közgazdaságilag nagyon is rátermett Lotharingiai Ferenc vadkacsabefogó létesítményéről (Magyar Hírlap, 2022. február 26.), amiről amúgy Vályi András így emlékezett meg: „A’ Királyi kátsáknak vadászattyai is emlékezetet érdemlenek, mellyek itten leg inkább ősszel tartatnak, az ide való négy szegeletű tóban, nem puskával szokták vadászni a’ vad kátsákat, hanem mesterséges tőrös hállóval, mellyet a’ melly kátsák észre vesznek, és magokat repűlésekkel a’ veszedelemből ki szabadítani akárják, éppen akkor fogattatnak meg; és így a’ vadászat mind mulatságosabb, mind pedig hasznosabb, mert puska por nélkül történik, és egyszerre igen nagy számmal akadnak a’ hálóba.”

Vályi 1796 és 1799 között született háromkötetes országleírása, mármint annak Holicsra vonatkozó része aztán így folytatódik: „A’ Tsászári ménes is különösen nevezetes, melly Koptsánhoz nem meszsze vagyon.” Mi pedig bolondok lennénk, ha nem néznénk meg ennek a páratlan komplexumnak a maradékait, amit a közelmúltban kezdett rendbe hozni a szlovák állam. Sajnos a világhálón elég kevés nyomát találni ennek a szabályos négyszög alakú épületegyüttesnek, amit megint csak Lotharingiai Ferenc gazdasági zsenije hívott életre még 1736-ban.

Fényes Elek 1851-ben már a következőket írja a telepről: Kopcsány „legfőbb nevezetessége a cs. k. ménesben áll, hol az udvar számára igen erős, tartós kocsilovak neveltetnek. A csődörök vagy ménlovak nagyobb részt tiszta angol, azután arabs, nápolyi, török származásuak. Filialisa ezen ménesnek Gődingben, Morvaországban van (ez is császári családjószág), s a csikók is ott tartatnak”.

Ez a „Gőding” manapság aztán Hodonínnak neveztetik, és éppen szemben van Kopcsánnyal, a Morva túlsó partján.
Kopcsány első ménesét amúgy a területet később a Habsburgoknak eladó Czobor famíliához kötik. Czobor Ádám 1680 körül spanyol és arab fajtákat tenyésztett itt. Egy 1712 júliusában született okirat szerint fia, Czobor Márk évi tizenkétezer aranyat és tizenkét lovat adott azért, hogy özvegy anyjától saját kezelésébe vegye a birtokot. Azt is tudjuk aztán, hogy Lotharingiai Ferenc az első tenyészlovakat a Saar-vidéki Sarralbe településről hozatta át Kopcsányba. Az itteni tenyészetet Mária Terézia 1765-ben királyi ménesbirtoki címmel látta el.

Az istállókban előbb angol telivérek voltak, de aztán neveltek lovakat a lipicai ménesnek is. Azt is lehet tudni, hogy fénykorában a négyszáz hektáros terület négyszáz ló eltartására volt képes. A Prágától hetven kilométerre, keletre lévő híres, 1552-ben, II. Miksa által alapított kladrubi ménesből pedig igáslovakat hoztak át ide. Ez a két tenyészet adta a bécsi és más főúri fogatok szürke vagy fekete hámos lovait egészen addig, amíg az automobil ki nem szorította a hintókat is az utakról. A kopcsányi ménesbirtok töretlenül működött az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig, a Habsburgok száműzetéséig. A sors iróniája, hogy itt volt alkalmazva kocsisként a hodoníni születésű Tomáš Garrigue Masaryk apja. Masaryk, aki, mint tudjuk, döntő szerepet vitt a Monarchia felbomlasztásában, a Habsburgok bukásában, majd Csehszlovákia első köztársasági elnöke lett, tehát alatta államosították a kopcsányi tenyészetet is.

Az új tulajdonos aztán kevésbé volt gondos, mint az alapító elődök, végül odáig jutottak, hogy 1935-ben szövetkezeti szeszgyárat emeltek az udvaron, az akkor már nyolcvanszor száz méteres épületegyüttes nyugati oldalán. Ahol most a múzeum központi épületrésze van, benne a környék helytörténeti kiállításával, természetesen a magyar idők különösebb említése nélkül. A négyszög északi oldalán, a Kollárova utca végén van most a turisztikai fogadóépület. Itt lehet megnézni egy szlovák nyelvű kisfilmet is környék és a lovarda történetéről.

Az udvar lovasversenyek rendezésére, edzésekre is alkalmas, de helyt ad valamiért egy néhány darabból álló tűzoltóautó-gyűjteménynek is. A déli oldalon pedig meg lehet tekinteni néhány egészen jó állapotban megmaradt szakaszt is az istállókból. A padló tölgyfa kockákból van kirakva, lehet még mindig látni a hajdani mesterek igényességét. Ebbe a részbe egyébként régi, ló vontatta járművek, mezőgazdasági szerszámok és mindenféle, a lovak befogásához szükséges hámok, istrángok vannak bezsúfolva annyira, hogy talán ki is takarják a lényeget: azt, hogy egy hajdani császári és királyi ménesbirtokon milyen körülményeket is teremtettek a tenyészlovaknak.

Kapcsolódó írásaink

Kacsafogó Holicsban

ĀUtazások a magyar Felvidéken. Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc „találmánya” volt az óriási kiterjedésű mesterséges tó, amelyből még Bécset is ellátták vízimadár zsákmánnyal