Körüljárni a múltat és a jelent

Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című, tizenkilenc szoborból felépülő kiállítását mutatja be az idei Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjában április 23. és november 27. között a magyar részvételt szervező Ludwig Múzeum – közölte az intézmény tegnap.

Mint írták, a magyar pavilon négy nagyobb egységben igyekszik körüljárni a múlt és jelen jövőhöz való ambivalens viszonyát és az identitás megtalálásának körülményeit. A művész és Zsikla Mónika kurátor által közösen kidolgozott tematika az idei biennálé központi kiállítása, a The Milk of Dreams (Álomtej) témájára reflektál, amelynek egyik fókuszában a testek metamorfózisa áll – tették hozzá.

A tárlat koncepciója a művész egy korábbi kiállításához kapcsolódóan Arthur Schopenhauer sündisznódilemmájához nyúl vissza.

A filozófus, majd Freud és a modern pszichológia képviselői által gyakran használt metafora az intimitás természetét hivatott érzékeltetni. Eszerint az ember társadalmi lényként képtelen egyedül élni, ezért folyamatosan keres másokat, akikkel megoszthatja a gondolatait, az érzéseit és szeretetét.

Ezen a gondolaton haladva a kiállítás asszociatív kiindulópontját Szerb Antal 1937-ben megjelent, Utas és holdvilág című regényének egy mozzanata adta, amikor a főhős a nászútján Velencéből Ravennába érkezve egyedül indul felfedezni a mozaikokat, hogy felidézze gyerekkorát. Az alkotók szerint a sündisznódilemma tökéletesen illeszkedik a regény történetéhez: a hajdanvolt kultúrák emlékei nemcsak arra ébresztik rá a főhőst, hogy az egyén a saját társadalmi-kulturális meghatározottságából nyeri az önazonosságát, hanem arra is, hogy a jelene óhatatlanul a múlt fragmentumaira épül.

A pavilon tereiben a különálló, mégis egy közösségként létező, egymásra utalt testfragmentumok a közös és az egyéni tapasztalatok terhei alatt egymás tükörképében feloldódva próbálják elnyerni a végső formájukat. Keresztes Zsófia mozaikkal borított szobraiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtua-litás, az analóg és a digitális technika, a valóságos és a szürreális: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálja a szubjektum önazonosságának kérdéseit.

A tárlat bemutatóján Boros Géza, a Ludwig Múzeum Velencei Biennálé Irodájának vezetője emlékeztetett: a magyar pavilon 113 éves történetében harmadszor kap önálló bemutatkozási lehetőséget női művész. Amit csinál, az nagyon aktuális: az identitáskeresés, a testiség különféle átalakulásai, mindez pedig most egy nagyon látványos installációban fog testet ölteni – méltatta a művészt, hangsúlyozva Zsikla Mónika szerepét is.

A kiállítást Velence után a Ludwig Múzeum Budapesten is bemutatja 2022. december 15. és 2023. február 26. között.