Kultúra

Visszaadni Európa lelkét

Rónaszékiné Keresztes Monika zenei nevelésért felelős miniszteri biztos: A közösségben megélt alkotás élménye, az egymásra utaltság és a figyelem egy egészséges társadalom létének fontos eleme

Rónaszékiné Keresztes Monika miniszteri biztosként felügyeli a magyar zenei nevelést. Zenetanárként, hétgyermekes anyaként és politikusként pontos látlelete van Kodály országának zenei állapotáról, de a Rákosi-korszakban bezúzott tankönyvekről, a virágzó kóruséletről, a megemelt énekóra-számról és Európa visszaadott lelkéről is beszélgettünk vele.

Visszaadni Európa lelkét
„A zene, a család és a hit életem első pillanatától összefonódott”
Fotó: MH/Katona László

– Honnan származik elkötelezettsége a zene és annak oktatása iránt?

– Már azokban a pillanatokban, amikor megszülettem, megszólalt a déli harangszó, és zongoratanár édesanyám fejében felzengtek Kodály Budavári Te Deumának kezdőakkordjai. Ezt a művet éveken át énekelték édesapámmal a Budapest–Józsefvárosi Szent József-plébániatemplom kórusában, ahol kapcsolatuk elkezdődött. A zene, a család és a hit így életem első pillanatától összefonódott, biztonságos kötődést, keresztény hitet és harmóniát adott.

Édesapámnak gyönyörű bariton hangja volt. Minden évben virágvasárnap és nagypénteken ő énekelte Jézust a templomi passióban. Felvette esküvői öltönyét, mi, lányok – öten vagyunk testvérek – büszkén lépdeltünk mellette, és rajta keresztül éltük át Krisztus szenvedéstörténetét. Hatévesen hegedűszakon kezdtem tanulni a zeneiskolában – minden testvérem ezt tette más-más hangszeren. Otthon mindig a legszebb klasszikus zenék szóltak. Mindez kellőképpen ráhangolt az igényes zene szeretetére. Skultéty Antalné Breuer Erzsébet tanárnőnél kezdtem hegedűt tanulni, amely szakmai kapcsolat egészen a diplomáig elkísért. Ő volt az egyike a mai hivatalosan használt Hegedűiskola című kötet alkotóinak.

– Mikor és hogyan kapott lehetőséget a magyar zenei nevelés ügyének gondozására?

– Már a Zeneművészeti Főiskolán végzős hallgatóként taníthattam zeneiskolában. Hét gyermekünk született, így természetes volt számomra, hogy amíg ők igénylik, az anyaság lesz a prioritás az életemben, de időről időre visszatértem a tanításhoz is. Később, sok év önkéntes munka után kétezertízben a Fidesz–KDNP jelöltjeként egyéni mandátumot nyertem Erzsébetvárosban, négy éven át Budapest ötös számú választókerületének ország-gyűlési képviselője, illetve az Erzsébetvárosi Önkormányzat alpolgármestere voltam.

– A miniszteri biztos szerepköre, amelyet kétezertizennyolc novembere óta tölt be, közelebb esik eredeti szakmájához?

– Igen, a magyar zenei nevelésért vagyok felelős. Ennek a területnek eddig nem volt önálló képviselete az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül. Ide tartozik az magyar állami alsó- és középfokú zeneoktatás, a magyar kórusélet, a szimfonikus zenekarok működése, a népzene és az egyházi zene is. Nem döntéshozóként felelek ezekért a területekért, hanem szakmai követéssel és közvetítéssel a döntéshozók felé.

– Milyen múltat hordoz a magyar zeneoktatás?

– Magyarország hihetetlenül szerencsés helyzetben van, hiszen a magyar zenei nevelés a gyökerekre épülő zenei anyanyelv, a szakralitás és a tonalitás hármas egysége. Ez Kodály Zoltán pedagógiai krédója. Az úgynevezett „mozgódó”, a relatív szolmizáció csupán egy remek eszköztár ehhez. A ma már hungarikumként elismert módszer lényege, generációkon keresztül – lehetőleg a legkisebb kortól – átadni ezt az értékrendet, amely segít meghallani a szépben a legszebbet. Kodály ezt úgy fogalmazta meg a Százszorszép – 100 magyar népdal című gyűjtemény előszavában: „Mielőtt más népe-ket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a magyar népdal. (…) Erre az alapra épülhet olyan zenei műveltség, amely nemzeti, de lelket tár minden nép nagy alkotásainak. Értékmérőt is kap a népdallal, aki e századok csiszolta tökéletességhez méri, amit hall: nem tévesztik meg többé hamis bálványok.”

– Milyen nehézségekkel küzd ma a zeneoktatás, és miért?

– Kodály ezerkilencszáznegyvenben hívta fel először a figyelmet arra, hogy a már meglévő Zeneakadémia a hiányzó alsó- és középfokú oktatás mellett jött létre. Életműve legfontosabb feladatának tartotta a magyar zeneoktatás kidolgozását, megszervezését. Kodály hatvanadik születésnapját a Zeneakadémia a Székelyfonó koncertszerű bemutatásával ünne-pelte. A karmester Ádám Jenő volt, Kodály munkatársa.

A felkészülés idején szakmai kérdésekkel gyakran kereste fel a szerzőt, aki egy alkalommal kemény hangon szólt rá: „Hagyja abba ezt a steril ünneplést! Írja meg végre az iskolai énektanítás módszertanát!” Ádám Jenő erre Galyatetőn hat hét alatt megalkotta a Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján című könyvet, illetve a SZÓ-MI énekfüzeteket, amelyek borítójára a sajátja elé Kodály nevét illesztette. A Rákosi-rendszer ideo-lógiáját azonban zavarta Kodály nemzeti gyökerekre és szakralitásra épülő módszere, ezért a szívvel-lélekkel kidolgozott füzeteket az ötvenes években bezúzták. Elhivatott munkatársaknak köszönhető, hogy a tartalmat sikerült átmenteni későbbi munkákban. A klasszikus zene tonalitását épp a kommunista diktatúra elleni lázadás atonális kortárs próbálkozásai terelték a nyugatról egyre nagyobb teret nyerő, népszerűbb irányába.

Ezt a műfajt erősíti a világhálón és megannyi technikai eszközön keresztül hihetetlenül gyorsan terjeszthető háttérzene és tengernyi egyéb információ. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy a kodályi pedagógia számukra hallomásból ismert eszmei érték, sok esetben pedig egy rossz emlékű szolfézs-óra csupán. Az iskolai énekórák, az emelt szinten ének tantárgyat tanító iskolák száma megfogyatkozott, így az eredetileg megálmodott, boldogan éneklő gyermekek száma, de a szakmai utánpótlás, „merítés” is nagymértékben csökkent.

– Miért fontos a klasszikus zeneoktatás?

– Kodály és kortársai egy életreform részeként húztak csizmát, és vándoroltak faluról falura, hogy tiszta forrásból megőrizzék a magyar nép lelkét. Pedagógiájuk, tanításuk minden mozzanatát a magyar zene lelkének húrjára hangolták. Ez hatalmas érték. Az emberi énekhang, a kórus, a közösségben megélt alkotás élménye, az egymásra utaltság és a figyelem pedig egy egészséges társadalom létének fontos eleme. Ezenkívül a zene a lelki intelligencia mellett minden olyan kompetenciát fejleszt, ami az agyi memória működését, a tanulási képességeket is hihetetlen mértékben segíti.

– Mit sikerült eddig elérnie miniszteri biztosként?

– A magyar zenei élet számos szereplőjével kialakult egyfajta szakmai bizalom. Magam részéről is kerestem a kapcsolatokat, de na-gyon sokan kerestek és találtak meg engem is. Rengeteg meghívást kaptam zeneiskolák, szimfonikus zenekarok és kórusok részéről eseményekre, hangversenyekre. A pandémia idején a zeneoktatásnak is online üzemmódra kellett átállnia. Készítettem két kötetet az online zeneoktatás tapasztalatairól.

A tanárok, növendékek és szülők, majd a második kötetben az intézményvezetők felé intézett országos szintű kifejtős kérdőívek alapján egyedülállóan értékes képet kaptunk az magyar zeneoktatás élni akarásáról. Konkrét siker az is, hogy az énekórák száma az általános iskolák ötödik osztályában heti egy óráról két órára módosulhatott. Ezenkívül minden tankerületben legalább egy emelt szintű énekoktatást biztosító intézmény létrejöttét segíti jelenleg a Köznevelési Államtitkárság. Maruzsa Zoltán államtitkár támogató-ja minden megvalósítható kezde-ményezésnek. Így a nehezebb gazdasági helyzetben is folytatódhatott a zeneiskolai hangszercsereprogram szinten tartása, illetve a Hangról Hangra címet viselő országos kórusprogram. Idén május végén a már hagyománnyá vált Nagy Sportágválasztó rendezvényen méltó helyet kap a Nagy Hangszerválasztó is.

Az általános iskolák és a családok által kedvelt és látogatott rendezvényen nem válaszút elé állítjuk a gyermekeket, hogy sportágat vagy hangszert válasszanak – egészséges fejlődésükhöz a zene és a sport elválaszthatatlan, éltető lehetőség. A kodályi orvosság tehát a kezünkben van minden problémára. Neki óriási és mély hite volt, missziónak tekintette a Trianonban szétszaggattatott Magyarország zenei újraegyesítését is. Értékrendjét vesztett világunkban a kereszténység feladata, hogy visszaadja a lelkét Európának és ez zeneművészeink kezében a legszebb partitúra.

– Saját családjában is tudja érvényesíteni a muzsika értékét?

– Minden erőmmel ezen vagyok. Gyermekeimnek kicsi koruk óta sokat énekeltem, zenei tagozatos osztályba jártak, énekeltek kórusban, és mindenki komolyan tanult valamilyen hangszeren. A néptánc is szerves része volt életüknek. Legkisebb lányom mesterdiplomás fuvolaművész lett. Az unokák generációjánál érzem, hogy sokkal több tudatosság, ötlet, bizalmi közeg és kitartás kell ahhoz, hogy a kicsik figyelmét tartósan az értékek felé irányítsuk.

– Mit tud nyújtani a zene a mostani, háborúval terhelt időkben?

– Édesanyaként elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan számomra az emberi konfliktusok gyilkos rendezési kísérlete. A háború nem hoz virágzást, és a pusztításból nem lesz élet! Ebben a helyzetben lélekmentő minden, ami szép. Várnagy Andrea zongoraművész szervezi azt a rendezvényt, amelyen egy napon, egy időben, egy lélekkel fog megszólalni sok-sok hangverseny keretében az összes magyar zeneiskola, zenével és adományokkal is segítve Kárpátalján élő magyar testvéreinket.

Kapcsolódó írásaink

Egy szerény ember

ĀKálomista László Mádl Ferenc – A nemzet elnöke című filmje sallangmentesen, körítés nélkül mutatja be a rendszerváltozás utáni Magyarország második köztársasági elnökét