Egy szerény ember

Márpedig ezzel a kihívással nézett szembe Kálomista László rendező, aki Mádl Ferenc – A nemzet elnöke címmel készített dokumentumfilmet a rendszerváltozás utáni Magyarország második köztársasági elnökéről. A film a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet felkérésére, a magyar kormány támogatásával készült, és a múlt héten mutatták be a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében. Már a premier helyszíne is beszédes, az MTA-t Mádl Ferenc nemzeti összetartozásunk egyik fontos szimbólumának tartotta.

Kihívást említettünk az imént, pedig meglehet, valójában túlzottan nehéz feladat előtt mégsem álltak a készítők. Egyetlen szempontot kellett ugyanis szem előtt tartaniuk: mindenféle felesleges körítés nélkül bemutatni egy kivételes embert. Kijelenthetjük, hogy ez sikerült. A körülbelül egyórás alkotás méltó emlékezés Mádl Ferencre, szerény, visszafogott, letisztult eszközökkel. Nincsenek benne üresjáratok, nincsenek hatásvadász zenék, rekonstruált jelenetek, vagy bármi, amitől számos dokumentumfilmben joggal feláll az ember hátán a szőr.

Ehelyett a barátok, rokonok és egykori kollégák ülnek le és mesélik el élményeiket, benyomásaikat Mádl Ferencről. És nem csupán az emberről, aki végtelenül szerény, alázatos és következetes volt. A megvesztegethetetlen, óriási műveltségű tudósról is, aki az egyetemi katedrán vagy tanulmányaiban is mindig megőrizte páratlan eleganciáját.

A filmben megszólal mások mellett Mádl András, Mádl Ferenc fia, aki felemlegeti a híres gondolatot is, amelyet apja mondott neki rendszeresen: tudniillik hogyha az embernek épp nincs valamilyen munkája, vegyen a vállára egy kővel teli zsákot, és sétáljon vele.

Igaz, Mádl András rögtön hozzá is fűzi aztán viccesen, hogy ezt az elvet a fiaként nem volt mindig könnyű magáévá tennie. Míg Gróh Gáspár irodalomtörténész, Mádl Ferenc életrajzírója egy kevéssé ismert epizódot oszt meg a néhai köztársasági elnök életéből: gyermekként maga is találkozott Szentkirályszabadján zsidó munkaszolgálatosokkal, akiknek édesanyjával némi ételt vittek ki. Gróh elmondása szerint Mádl Ferencet élete végéig gyötörte a tudat, hogy jó eséllyel a rabok között volt Radnóti Miklós is.

Mádl Ferencről órákon át lehetne és kellene is beszélni. A dokumentumfilm arra tesz kísérletet, hogy minél részletesebben és minél hitelesebben mutassa be az ő személyiségét. Ez minden bizonnyal sikerült: aki megnézi ezt az alkotást, aligha marad kétsége afelől, hogy Mádl Ferenc valóban a nemzet elnöke volt, aki minden magyart, értékrendtől, pártszimpátiától függetlenül képviselni próbált. Örömteli, hogy elkészült ez a dokumentumfilm, már csak azért is, mert olykor úgy tűnik, mintha az utókor megfeledkezett volna erről a szerény emberről.