Kultúra

A könyv, amely megjósolta Márki-Zayt

Márki-Zay Péter nem más, mint a Homo americanus archeotípusa, azaz olyan, mint egy önmaga fontosságát teljes meggyőződéssel valló, mindenhol bevethető, marketinges vénával megáldott házalóügynök. Hogy mindenhol bevethető, az pedig leginkább abból fakad, hogy lelkületét tekintve amolyan kereskedő-típus, márpedig az ilyennek mindenhol el kell tudnia adni a portékáját. Ő a legegyetemlegesebb ember, aki mindenkinek meg szeretne felelni, eljövetelét pedig volt, aki előre látta.

A könyv, amely megjósolta Márki-Zayt
Márki-Zay Péter, baloldali miniszterelnök-jelölt
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A tavalyi év végén megjelent Fordulat – egy progresszív kezdet mítosza egy komplex világnézeti, történelem- és társadalomfilozófiai mű, amely korunk nagy dilemmáira keresi a válaszokat. Szerzője Dr. Tóth Máté energiajogász, egyetemi oktató, zöldenergia-szakértő. Új, két nagy részből álló könyve lényegében egy sajátos jövőkutatás a klímaváltozás, a világjárvány, a bevándorlás, valamint a digitalizáció, a tudományos és technológiai forradalom, tehát az archaikus és a futurisztikus kihívások korából pillantva előre – és hátra. A jövőt fürkészve ugyanis szándékosan a múltba is tekint abból a jelenből, ahol – mint fogalmaz – a nemzet, állam és a jog, azaz a társadalom alapvető intézményei támadás alatt állnak. A szerző ezért lényegében arra keresi a választ, hogy most, amikor a Nyugat civilizációs felépítményei ledőlni látszanak, hol keressük a létezésünk mindenkori őseredeti, vagyis primordiális alapjait. A könyv második fele három ilyen elvet azonosít, az érdem-közösség-idealizmus hármasát. Az izgalmas filozófiai paradigma azonban mást is tesz: a 10 évig készült könyv lényegében előre megjósolta Márky Zay Pétert, mint jelenséget.

Méghozzá a Fordulat című kötet első felében teszi ezt a szerző, ahol kíméletlen társadalomkritikát fogalmaz meg. Tóth Máté szerint a nyugati civilizáció korábbi ívét meghatározó mítosz véget ért, a hátramaradt individualizmus, egalitarizmus és moralizmus pedig lényegében foglyul ejtették a Nyugatot, eltérítve a valódi természet, az őseredeti rendezőelvek felismerésétől. E lemerült ciklus embertípusa a Homo americanus.

A Homo americanus „mindenhol egységes típussá lép elő ma, amikor ugyanazt esszük, ugyanazt nézzük, ugyanabba öltözünk, ugyanazon nevetünk és ugyanazon kell sírnunk is, bárhol éljünk is a Földgolyón” (65. o.). Egy Amerikából jött, globális, fókusztévesztett, a múlt, a gyökerek, az idő kalapálása iránt érzéketlen, felületes, elbizakodott embertípus kontúrjait rajzolja meg a könyv, és sok szempontból nehéz nem asszociálni a vonatkozó fejezeteket olvasva. Különösen ma, amikor Márki-Zay Péter és társaik az orosz-ukrán konfliktus kapcsán is kizárólag a történelem vagy a geopolitikai adottságok iránt érzéketlen amerikai háborús propagandát mondják fel betűre, és a kárpátaljai magyarok, vagy épp hazánk függetlenségének a világos érdekeivel szemben is az amerikai-globalista érdekekért mozgósítanak.

Ez a Homo americanus egy roppant fontos házalóügynök

Az ideális Homo americanus internacionális marketinges, formabontó dizájner, házalóügynök, „roppant fontos” – és ezt el is hiszi magáról. Kereskedő-típus: a kereskedőnek pedig a legegyetemlegesebb embernek kell lennie – írja Cotrugli sikeres kereskedő (…) már a XV. század mélyén” – rögzíti Tóth Máté (103. o.). Azt hiszem nem én vagyok az első, akinek valamiért Márki-Zay is eszébe jut erről az „ideális Homo americanusról”, az internacionális marketinges és házalóügynök alakjáról.

A Homo americanus liberális individualizmusa szerint ráadásul minden ember nem a közösség részeként, hanem individuumként ad értelmet a világnak, és az ő belső érzéseik a mércéi ennek a fajta értelemnek. A „kövesd a szíved”, a „mert megérdemlem”, „tedd, ami jól esik” és hasonló fogyasztói szlogenek pontosan erre az érzelgős, öncélú individualizmusra játszanak rá és erősítik azt ma. A Homo americanus mint promotált minta és pszichés típus épp ezért a liberális piacban hisz. Akárcsak a rezsicsökkentést eltörölni akaró Márky-Zay, aki a nemzeti szolidaritás helyett fizetős egészségügyet akar, vagy a rezsicsökkentés helyett liberalizált egyetemes szolgáltatói árakat, mindezt ráadásul a rekord világpiaci árak idején. Mint ahogy a Fordulat is írja: „Azt sugallják: amit az állam csinál, mindig rossz, míg a globális piac, a nemzetközi óriásvállalatok világa mindent megold – mégis, a 2008-as gazdasági válságot a globális pénzpiac okozta és az államok oldották meg. Amit a piac csinál, az mindig jó: a piac által szabott ár a valós ár, noha ennek az árnak csak a legkisebb komponense, a legolcsóbb tényező maga a gyártás. A többi trendi márkaépítés, dizájn, disztribúció, kereskedelem, marketing, sales, világnézeti kampányakciók pl. a melegek mellett: a Homo americanus tere ez, amit a társadalmi mérnökösködéssel összekacsintó gazdasági teóriák nyitnak” (103. o.).

Mindez a baloldal divattémájává tett klímaváltozás témájához is átvezet. Tóth Máté, az energiajogász szerző kíméletlenül leleplezi azt a farizeus, szemforgató okoskodást, ami a minden tudományos alapot, minden önkorlátozást és önfegyelmet nélkülöző baloldali politikai „klímaharc” mögött meghúzódik. A lakosság energiafelhasználása árrugalmatlan, így nem a lakosság terhelésével, a rezsi növelésével, a fűtés lecsavarásával vagy „még egy pulóverrel” lehet küzdeni a klímaváltozás ellen a valódi szennyezők helyett, mikor egész Európa károsanyag-kibocsátása alig 7,5 százalék. „A baloldali, humanista-filantróp Homo americanus környezetvédelem csalás” (248. o.) akárcsak az árrugalmatlan energiafogyasztás víziója, amit Márki-Zay a rezsicsökkentés helyett javasol. Ahol ráadásul már a baloldali kiindulópont is hibás: „minden kisember a természet felett: ebből csalás nélkül nem vezethető le az ökotudatos, természetigenlő, az emberek rangsorolására, a fogyasztás korlátozására (önfegyelemre), vagy egyáltalán bármilyen korlátozásra vagy felelősségre vonatkozó álláspont” (248. o.).

Azonban akárcsak a nagyon is fontos és súlyos klímakérdés kisajátítása és félremagyarázása, úgy a nagy hangzatos liberalizmus, nagy demokrata máz is inkább csak a társadalmi mérnökösködés maszkja. A „moralizáló Homo americanus ahhoz a kisgyerekhez hasonlít, aki amikor vesztésre áll a társasjátékban, sírva-hisztizve rúgja fel a bábukat hogy ő már nem is akar játszani” (214. o.). Ha ugyanis nem a globális Homo americanusoknak megfelelő eredmény születik, akkor „a demokratikus eredményre fittyet hányva az európai-globális diplomácia zárt ajtói mögött kell valódi döntést hozni, ha már egyszer az emberek csődöt mondtak” (262. o.). Pontosan erre készül Márki-Zay, aki azt a Fleck Zoltánt bízta meg a jogi-alkotmányjogi utópiájuk előkészítésével, aki deklarálta az Alaptörvény felfüggesztésének, illetve a kétharmados törvény feles többséggel való módosításának szándékát. Vagy ahogy a globalista baloldal már most választási csalások veszélyéről beszél a közelgő áprilisi országgyűlési választások kapcsán, persze csak ha nem ők nyernének. Érdekes, ez valahogy nem merült fel a Homo americanus amerikai elnök, Biden több furcsaságot produkáló megválasztása kapcsán, amit még csak megkérdőjelezni is konteónak minősül manapság.

Jól látható tehát, hogy Tóth Máté értékítélete lesújtó. A valódi, primordiális ember tökéletes antitézisében sűrűsödik össze és abszolutizálódik „a Homo americanus morális, egalitárius és individuális emberképe, akit (amit) nem lehet többé megkérdőjelezni” (307. o.): pontosan úgy, ahogy Márki-Zayt, Greta Thunberget vagy Conchita Wurstot. Mindezek az ikonok „megkérdőjelezhetetlenek, a fordított hierarchia szent” (253. o.).

Egy kiforgatott kereszténység

A szerző szerint végül a Homo americanusnak gyakori típusjegye egy félreértelmezett, az individualizmus-egalitarizmus-moralizmus hármasára redukált kiforgatott kereszténység. „A fáradt Homo americanus a Biblia visszahúzódott mítoszának kimerült maradékában él” (257. o.), amilyen Márki-Zay amerikai típusú kereszténysége. Noha mindig adottak voltak egészségesebb kereszténység-olvasatok (85. o.), a Homo americanus kereszténysége morális önigazolássá szegényedett. A civilizációs távlatokban gondolkodó szerző értékítéletében a lehető legrosszabb kereszténység-olvasat ez, melynek nem sok köze van ahhoz a tartalomhoz, mely a milánói dómot, a Szent Péter Bazilikát vagy a sixtusi kápolna mennyezetfreskóit eredményezte.

Tóth Máté Fordulat című könyvét persze nem ezekért érdemes elolvasni: őszinte, pontos megállapítások és valóban gondolatébresztő paradigma jellemzik, melyek segítenek annak megválaszolásában, hogy mik a lét axiomatikus elemei közül az emberi történelem által kiemelt természeti rendezőelvek. Ehhez azonban a paradigma átkel a jelenen és a jelen fáradt, filantróp, amerikai, globális kereskedő-típusának kor- és jellemrajzán is. Ebből pedig nehéz nem kiolvasni aktualitásokat.