Kultúra

Keresztút, Áldozathozatal, Harmadnapon

Nyolcvanperces dokumentumfilm mutatja be Esterházy János gróf munkásságát, szenvedéstörténetét és meghurcoltatásának utóéletét

Aligha meglepő, hogy a világtörténelem egyik legsötétebb, legembertelenebb századát, a huszadikat a mai napig nem sikerült teljes mértékben feldolgoznia az emberiségnek.

Keresztút, Áldozathozatal, Harmadnapon
Egyes jeleneteket árnyjátékokkal rekonstruáltak a készítők
Fotó: Triptichon

A nagy képet ugyan már nagyjából össze lehet rakni, értjük a zsákutcáknak bizonyuló ideo­lógiákat, ismerjük a nagyhatalmi játszmákat, a politikai motiváció­kat. De azzal a ténnyel, hogy egy egész emberiség bűnhődött úgy, hogy nem tudta, miért, már nehezebb mit kezdeni. Hiszen nap mint nap tárulnak fel újabb egyéni tragédiák, a kisemberek, a kiszolgáltatottak, az ártatlanul meghurcoltak történetei, akiknek sorsát már látszólag kevésbé magyarázza a korszellem meg miegymás. Az embertelenség soha sem lesz megérthető.

Ennek az embertelen kornak egy újabb példáját mutatja be Zsigmond Dezső a Triptichon – Esterházy János élete és öröksége című dokumentumfilmjében. A magyar–lengyel koprodukcióban készült alkotás nyolcvanperces változatát hétfő este mutatták be Budapesten. A készítők három éven át forgattak, kutattak és dolgoztak a produkción, amelyből már korábban négy változat készült: egy háromrészes minisorozat, amelyet a Duna Televízió mutatott be tavaly, egy hetvenkét perces filmváltozat, amelyet a lengyel köztelevízió tűz hamarosan műsorára, valamint egy harmincöt perces rövidfilm, amely tavaly már díjat nyert a Savaria Filmszemlén.

A készítők a felvidéki Esterházy János gróf életét, megpróbáltatásait, valamint tragédiájának utóéletét mutatják be három fejezetre osztva, Keresztút, Áldozathozatal és Harmadnapon címekkel. Az alkotás időrendben követi végig, hogyan alakult az élete: milyen volt a gyerekkora egy arisztokrata család gyermekeként az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Felvidéken, valamint hogyan találta magát a trianoni döntést követően egy idegen államban. Ezt követően parlamenti képviselő lett, politikusként következetesen a csehszlovákiai, majd szlovákiai magyarság érdekeit képviselte.

Nevéhez olyan fontos, éleslátásról és tisztességről árulkodó tettek fűződnek, mint hogy a fasiszta megszállás után egyedüliként nem szavazta meg a zsidótörvényeket a parlamentben, elsőként nevezte meg a szovjeteket a katyni mészárlás felelőseiként, a holokauszt ideje alatt pedig titkos hálózat működtetésével feltehetően több mint ezer ember életét mentette meg.

Mint ismert, a korszak nem díjazta különösen a tisztességet: Esterházy Jánost a fasiszták, a nyilaskeresztesek, majd a szovjetek is üldözték, ami miatt sokáig bujkálnia kellett. Bár lehetősége adódott, nem volt hajlandó Nyugatra menekülni. Végül a Gulagra szállították, a katorgába csaknem teljesen belerokkant, mindeközben Csehszlovákiában a távollétében halálra ítélték. Miután hazaszállították, kegyelmet kapott ugyan, de élete végéig nem engedték szabadon, börtönről börtönre hurcolták, egészen 1957-es haláláig. Meghurcoltatása ezt követően sem ért véget: hamvait nem adták ki családjának, hanem egy prágai tömegsírban helyezték el. Csak 2017-ben helyezték végső nyugalomra, kérésének megfelelően szülőföldjén, Alsódobokon.

A készítők naplóbejegyzések, levelek és nagyinterjúk segítségével követik nyomon Esterházy János életét, amelyekből egyebek mellett képet kaphatunk családjáról, politikai nézeteiről, mély, megrendíthetetlen hitéről, a név mögött álló emberről. Emellett a film egyik nagy érdeme, hogy a leszármazottak bevonásával felvázolja
azt is, hogy a férfi meghurcolása hogyan hat máig a családra. Érthetővé válik, hogy a hozzátartozói milyen módon próbálták feldolgozni a történteket, ahogy az is, hogy ezek a megküzdési stratégiák, a belőlük fakadó feszültségek kibeszéletlensége generációkon át öröklődött, és máig jelen van.

Dokumentumfilmeknél előfor­dul, hogy a készítők saját narratívájukat erőszakolják rá olyan helyzetekre is, amikor az nem feltétlenül igazolható. Szerencsére ennél a műnél erről szó sincs: a készítők következetesen a történelmi forrásokra támaszkodnak. A leveleket színészek olvassák fel, a minimális dramatizálás a befogadást segíti, nem válik öncéllá. Helyenként pedig árnyjátékkal rekonstruálnak párbeszédeket, amely első ránézésre testidegennek tűnhet a tényekhez különösen ragaszkodó mű közben, de a sötét alakok és a látványosan elnagyolt gesztusok mintha figyelmeztetnének is egyúttal, hogy itt most egy filmes eszközzel van dolgunk, kezeljük aszerint. Esterházy János és az ő mártíromsága több mint egy történet, amit ismernünk kell – Kelet-Közép-Európa közelmúltjának és sorsának szimbóluma, a hit erejének bizonyítéka.

A készítők terve, hogy hamarosan nagyjátékfilmet, valamint tévéfilmsorozatot is készítenek Esterházy Jánosról, ennek előkészítésén dolgoznak jelenleg. Bízzunk benne, hogy sikerrel is járnak.

Triptichon – Esterházy János élete és öröksége
Magyar-lengyel dokumentumfilm, 2022, 80 perc,
R.: Zsigmond Dezső
10/8

Esterházy János boldoggáavatási pere 2019-ben vette kezdetét
Esterházy János boldoggáavatási pere 2019-ben vette kezdetét
Fotó: Triptichon

Kapcsolódó írásaink