„Feltáplálták” a kis Karády Katalint és Bibó Istvánt is

Úti cél: REMÉNY – Nemzetközi gyermekvonat-akció a két világháború között címmel látható március 27-ig az a hiánypótló kiállítás, amely egy, a maga nemében páratlan nemzetközi akcióról szól, az 1920-tól Nyugat-Európába induló gyermekvonatokról.

Az első vonat jó száz esztendővel ezelőtt indult el Hollandiába, majd 1923-ban Belgium is csatlakozott. A két országba általában három-öt hónapra kerültek ki a gyerekek, hogy „feltáplálják” őket. A mintegy hatvanezer magyar gyermeket megmentő akcióhoz csatlakozott Svájc, Svédország és Anglia is.

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának kiállítása egy 1920-ban kezdődő, tízesztendős időszakot mutat be, amikor a spanyolnátha, a gazdaság és a közellátás összeomlása soha nem látott nyomort eredményezett leginkább a fővárosban, ahol az elcsatolt területekről menekülő vagonlakók mellett a középosztály számára is bizonytalanná vált az élet. Még a téli tüzelő sem volt biztosított – a tárlat egyik fotóján uszadékfát, rőzsét árusítanak pusliba kötve, fűtés, főzés céljára. Még a tehetős Bibó család is csak egy szobát fűtött az ötből, az apa tisztviselői fizetése kevésnek bizonyult. Talán ezért is volt fenn kilencévesen a kis István már az első, Hollandiába induló vonaton, Irén húgával együtt.

A világháborús sebesültszállító kocsikból összerakott szerelvény, ahol egy priccsen két-három gyermek is osztozott, 1920. február 8-án indult el a Keletiből, és öt napig zötykölődött a hatszáz gyerek, míg megérkeztek Hollandiába. A határon már tejet és kalácsot kaptak: a háborúból kimaradó Hollandia egy egészen más világ volt, mint a román megszállás és Trianon által is sújtott Magyarország. Az akciót az 1906-ban alapított Országos Gyermekvédelmi Liga szervezte. A fogadó országokban az állami segélyszervezetek mellett nagy szerepet kaptak az egyházak, Hollandiában (28 563 gyermek) a protestánsok, Belgiumban (21 542 gyermek) a katolikusok.

Csak egészséges gyerekek utazhattak az őket fogadó családokhoz, az orvosi vizsgálatot és a vonatok kíséretét (kocsinként két felnőtt) is a liga biztosította. Ők állították ki az úti okmányokat; ezekből szép számmal van a tárlókban, köztük Bibó Istváné is. Még arra is volt figyelmük, hogy a városokban, ahová több gyerek érkezett, vasárnapi iskolát nyissanak. A kis Karády Katalin, akit 1921-ben még Kanczler Katalin Máriának hívtak, szeptember 5-től december 1-jéig vendégeskedett a svájci Sankt Gallenben. A több mint tízezer gyereket érintő svájci akciót Carl Irlet lelkész szervezte 1920 és 1928 között.

A hollandok, mint ez a fali szövegekből is kiderül, már 1915-ben missziót küldtek Magyarországra Abraham Kulyper volt miniszterelnök lányainak a vezetésével. Aztán 1920–21-ben az amerikai segélyek is megérkeztek, de valahogy Bécsnek a többszöröse jutott. Pedig Huszár Károly miniszterelnök megtett mindent, A vörös rémuralom címmel Hollandiában is megjelenő kiadványt szerkesztett. Megbízottja, Tábori Kornél újságíró pedig a segélyszervezetek és antant bizottság részvételével „nyomorrazziákat” tartott, és kiadta az első szociofotó-albumot Egy halálra ítélt ország szörnyűségeiből – Megfigyelő séta Budapest nyomorúságán át címmel.

Elkészült 1920-ban a kiállításon is látható Nyomorfilm 13 percben, amely jórészt rettenetes körülmények között élő, rongyos, piszkos, mezítlábas gyerekeket mutat. De láthatunk híradós tudósításokat is a belgiumi és hollandiai vonatok indulásáról és érkezéséről 1926-ból.

A tárlat megálmodói egy korabeli, vagonlakók által használt vasúti kocsit is megépítettek, és a rengeteg fénykép, utazási igazolvány és Magyarországra írt levél és beszámoló mellett ki van állítva az 1925-ben utazó Pirkner Laura ruhácskája és névtáblája is. Minden gyerek ilyen, kézzel kitöltött kartonlapot hordott a nyakában, hogy el ne keveredjen. A relikviák egy genti magánygyűjteményből utaztak ide, ahogyan Faron Margit ruhája, sapkája, hátizsákja és azonosítója Antwerpenből érkezett.

Aztán 1924-től a fogadó szülők is elkezdték csoportos magyarországi látogatásaikat, a gyerekek pedig a visszaemlékezések szerint hónapok alatt megtanultak hollandul. A hollandiai akciót egyébként az akkor uralkodó Vilma királynő is felkarolta, ezért is keresztelték át a Városligeti fasort az ő nevére. Sokat köszönhetnek az alultáplált magyar gyerekek Jan Clinge Fledderus holland főkonzulnak, aki 1911 és 1946 között állomásozott Magyarországon.

Az akciót a második világégés után, 1947–1948-ban is beindították, de a kommunisták hatalomátvétele véget vetett ennek a fontos kezdeményezésnek is.

(A tárlat finisszázsaként már­cius 25–27-én programokkal várják a közönséget, amelyekről a BTM Vármúzeum honlapján lehet tájékozódni.)