Kultúra

A bosszú álarcban

A legújabb Batman-film egy sötét, depresszív alkotás, amely az igazságosabb és tisztességesebb társadalmak lehetőségeit keresi

Amikor Christopher Nolan 2012-ben A sötét lovag – Felemelkedéssel befejezte nagyívű Batman-trilógiáját, az egész világ elkönyvelhette, hogy ennél többet aligha lehet kihozni a szuperhős történetéből.

A bosszú álarcban
A Zoe Kravitz által alakított Macskanő karaktere is fontos szerephez jut
Fotó: InterCom

A brit-amerikai rendező a korábban megszokott feldolgozásoktól eltérően húsvér, emberi és a lehető legreálisabb történetbe foglalta a denevérember univerzumát, olyan komplex társadalomfilozófiai dilemmákkal megspékelve, amelyek eleve idegenek a hollywoodi közönségfilmektől – hát még a képregény-adaptációk többségétől.

Ennek az abszolút sikernek a fényében érkezett a bejelentés néhány éve, hogy Robert Pattinson főszereplésével újabb Batman-film készül, és már az előzetesek alapján jól látszott, hogy az alkotók számára is komoly etalon lesz a Nolan-féle trilógia. Egy sötét, depresszív történetet ígértek. Ezt be is tartották.

A kiindulópont megegyezik valamennyi Batman-filmével: Gotham városát lassan felemészti a romlás. A politikusok és a rendőrség tehetetlen az egyre elhatalmasodó szervezett bűnözéssel szemben, mind­össze hangzatos szlogenekre meg látszatmegoldásokra futja, de valójában az állami szervek éppolyan romlottak, mint az alvilág. Ez az állapot hívja életre a milliárdos Bruce Wayne fejében a Batman megjelenését, az álruhás szuperhősét, aki éjszaka a sikátorok árnyékában járva a maga eszközeivel próbál rendet teremteni. Minden hős mellé jár azonban egy antihős: hamarosan megjelenik Rébusz, a furcsa talányokban beszélő maszkos idegen, aki gyilkosságok sorozatával rántja le a leplet a korrupt politikusokról.

Azt jó szívvel kijelenthetjük, hogy ez a Batman minden idők legsötétebb Batman-filmje, és nem csupán az operatőri munka, az éjszakai jelenetek abszolút dominanciája miatt. Mint az a nyitójelenetből kiderül, ez a Bruce Wayne nem az a szilárd, megingathatatlan igaz­ságosztó, akit megszoktunk, hanem egy dühös, brutális, sebzett, depresszív és bosszúálló Batman, aki magát csak Bosszúnak nevezi. Ez merőben más, mint a korábbi alkotások denevéremberei, akiket bár szintén a szülők meggyilkolásának traumája hívott életre, de mindvégig egy jól megfogalmazott erkölcsi alapon, az emberben rejlő jót kereső attitűddel cselekedtek, nem pedig a bennük felgyülemlett feszültséget próbálták levezetni.

Ez ebben a filmben nem eleve adott, Bruce Wayne-nek ezt a leckét meg kell tanulnia, és ehhez a történet a jól ismert mintázatot vonja be: tudniillik ha radikális eszközökkel lépsz fel az általad vélelmezett jó nevében, akkor a társadalom ki fogja termelni magából annak az antitézisét is. Ez a Rébusz, aki nem a rend megteremtésével, hanem a káosz előidézésével akarja megszabadítani a várost a képmutatástól, apátiától és igazságtalanságtól.  A Batman lényegében két világnézet párharca, amelyek ugyanarról a problémáról beszélnek, a különbség csak annyi, hogy azt teljesen ellentétes pontból vizsgálják. A film azt tárgyalja ily módon, hogy vajon lehetséges-e a bosszúra alapozva igazságosabbá és tisztességesebbé tenni egy társadalmat.

A film egyértelműen legerősebb eleme az operatőri munka. A Dűnéért nemrég – immár másodszor – Oscarra-jelölt Greig Fraser egyes akciójeleneteknél kifejezetten elmés és furfangos, míg a katartikus végkifejletnél bibliai erejű képbeállításokkal erősíti fel a történet szimbolikáját. Ezek a történet legemlékezetesebb jelenetei.

A Bruce Wayne-t alakító Robert Pattinson is felnőtt a szerephez, az elmúlt években számtalanszor lemosta magáról az Alkonyat-filmek kellemetlen emlékét, bebizonyítva, hogy egy rettenetesen jó és ígéretes színész. Ezt a Batmanben ismét megtette. És muszáj megemlíteni Colin Farrellt is, aki a felismerhetetlenségig maszkírozva olyan tökéletesen alakította a Pingvint, hogy az HBO már meg is rendelt egy külön róla szóló minisorozatot.

Egy szórakoztató és elgondolkodtató film az új Batman, amely – hiába vetül rá a Nolan-trilógia árnyéka, és hiába érezhetjük helyeként, hogy lemásoltak bizonyos dolgokat a nagy elődről – egy önmagában is értékes alkotás.

Batman (The Batman)
Amerikai akciófilm, dráma, 133 perc, 2022
R.: Matt Reeves
10/7

Kapcsolódó írásaink