„Elsősorban a hazámnak köszönhetek mindent”

– Szavakba lehet önteni, milyen érzés megkapni ezt a kitüntetést?

– Mindent szavakba lehet önteni, amit meg nem, az valami nagy megrázkódtatás, erről pedig nincs szó. Természetesen meglepett a kitüntetés. Világéletemben azt vallottam, hogy minden egyéni teljesítmény csak egy közösségen belül, egy közösség révén lehetséges. Kevesen szokták csak észrevenni, hogy ha megnézünk a világban, a történelemben egy jelentősebb teljesítményt – legyen az művészi, politikusi, tudományos vagy bármilyen más teljesítmény –, az mindig jó előre, hosszú ideig egy közösségen belül érlelődik, és sok más teljesítmény segíti.

– Mit jelent ez a siker az ön és közössége életútjában?

– Nagyon sok közösségnek és rengeteg embernek köszönhetek sok mindent én is, természetesen a hazámnak elsősorban. Fontos látnunk, amit Áder János köztársasági elnök is hangsúlyozott a beszédében: most elmondhatjuk, hogy itt a rendszerváltás kezdete óta egy békés időszak volt, amely kifejezetten kedvezett az alkotásnak, mindazoknak, akik áldoztak annak, hogy minél többet tegyenek a közösségért, önmagukért, a szakmájukért, az elveikért, bármiért. Ezt mindig utólag lehet látni.