„Az én munkám közösségi munka”

– Milyen érzés volt átvenni ezt az elismerést nemzeti ünnepünk előestéjén?

– Ez egy olyan rendkívüli alkalom, amikor a magyar nemzet születését, demokratikus újjászületését is ünnepeljük. Ahogy köztársasági elnök úr is mondta beszédében, itt olyan életművek kerültek elismerésre, amelyek a rendszerváltozás óta eltelt három évtized alatt teljesedhettek ki, és közéjük tartozni nagy büszkeség nekem személyesen is. De az én munkám közösségi munka, nagyon sok ember tudása, hite kell, hogy létrejöjjön, ami létrejött akár a Szépművészeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában vagy a Városligetben.

Azt gondolom, az ilyen pillanatok éppen arra jók, hogy kicsit megálljunk, megünnepeljük az elért eredményeket, hiszen vannak. Csodálatos mérföldkövekhez érkeztünk el, ez az év elkényeztet bennünket a Magyar Zene Háza megnyitásával, a megújult Operaházzal, a hamarosan nyíló Néprajzi Múzeummal, amelyekben mind-mind volt szerencsém részt venni. Ez egyben erőt ad a jövőhöz is. Mindig van folytatás, meg kell őrizni az elért értékeket és létrehozni újakat.

– Ha mondhatott volna köszönőbeszédet, kik szerepeltek volna benne?

– Nem véletlen, hogy ilyenkor az emberek a családjukat említik elsőként, hiszen a legtöbb energiát jó esetben – és nálam ez hál’ istennek így van – a családunktól kapjuk és azoktól a közvetlen kollégáktól, akikkel nap mint nap vállvetve küzdünk azért, hogy létrejöjjön valami jó és maradandó.