Rumbach Sebestyén emlékezete

Napjainkban eredeti pompájában tündöklik a századfordulós bécsi szecesszió világhírű építészmesterének, Otto Wagnernek egyik mesterműve, a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. Az épület története ismert, az utca – és a közmegnevezés szerint eredetileg Kis zsinagóga, nap-jainkban Rumbach-zsinagóga – névadójáról azonban kevesebbet tudunk. Rumbach Sebestyén alapította Pest első gyógyfürdőjét, az úgynevezett Vasasfürdőt (Eisenbad) 1806-ban.

Az eredetileg Rombach néven született orvos-balneológus 1761-ben (más adatok szerint 1764-ben) született Nagybányán egy katolikus sebészcsaládban. A család vesztfáliai eredetű, az ősök a 18. század közepén telepedtek le Erdélyben. Rumbach Sebestyén atyja, Rombach Mátyás előbb katonai, majd bányaigazgatósági chirurgus (sebész) volt, aki tizenegy esztendei szolgálat után Nagybányán halt meg 1775-ben.

A család valószínűleg ezt követően költözött Pestre. Rumbach Sebestyén orvosi tanulmányait előbb a budai, majd a bécsi egyetemen végezte, a császárvárosban avatták orvosdoktorrá 1778-ban. Oklevele megszerzése után a pesti Terézvárosban telepedett le. Hamarosan nagy népszerűségre és tiszteletre tett szert: ingyen gyógykezelte a rászorulókat, és a pesti katonai kórházban is fizetség nélkül vállalt szolgálatot. Tevékenységének híre Ferenc József császárhoz is eljutott, aki 1798-as nemesítési kérelmét elfogadva 1805. május 24-én a magyar nemesek sorába felvette az orvost.

Pauer Katalinnal – egy 1761-ben született pesti polgárleánnyal – 1785. május 5-én kötött házasságot. Öt gyermekük született: János (1792–1850) huszárkapitány, valamint Frigyes, Károly, Alojza és Anna. Utóbbiak születési és halálozásai adatairól nem maradtak fenn források, továbbá csak annyit tudunk, hogy leányai Bécsbe mentek férjhez. Rumbach Sebestyén felesége 1835. augusztus 3-án bekövetkezett halála után Bécsben telepedett le. A Landstrasse 121. szám alatt kezdett praktizálni. Itt is hunyt el 1844. január 16-án.

A majdani első pesti fürdő telkét Rumbach Sebestyén 1800-ban árverésen szerezte meg Pest városától, amikor a Városliget melletti homokos területet telkekre osztották. A feltétel az volt, hogy a sivár területet a leendő tulajdonosok művelés alá vegyék. Az orvos négy telket is vásárolt a Városliget és a tüzérségi szertár közti területen összesen 8313 négyszögöl nagyságban, és azokon szőlőt kezdett művelni.

Egy alkalommal kútásás közben vasas forrásra bukkant, és úgy gondolta, hogy fürdőt és szállót épít a gyógyvízre alapozva. A fürdő elkészültét követően 1806. június 28-án vendéglőnyitási jogért folyamodott Pest városi tanácsához, amely azonban leállíttatta a mai Podmaniczky és Munkácsy Mihály utca sarkán lévő építkezést, mondván, a tevékenység nem felel meg az eredeti, árverési feltételeknek. Rumbachot mindez érzékenyen érintette, és bár a helytartótanács 1806. szeptember 9-én kelt leiratával engedélyt adott az építkezés befejezésére, december 1-jén lemondott tisztiorvosi állásáról.

Pest város ezt követően megpróbálta a für-dőt megszerezni arra hivatkozva, hogy az 1703. évi királyi privilégium alapján a városnak joga van megváltani a telket és a fürdőt. A magyar kamara azonban 1807. május 13-i leiratában arra mutatott rá, hogy Buda városát is ugyanazon kiváltság illeti meg, mégis vannak magánfürdői, amelyek után a tulajdonosok csupán díjak (taxa) fizetésére vannak kötelezve a városnak. Ezen elv alapján, valamint azzal az észszerű indokkal, miszerint a város fenntartásában semmiféle jövedelmet nem hozna a fürdő, Pest városa száz forint éves bérleti díj ellenében végül kiadta az üzemeltetési engedélyt a tizennyolc fürdőszobával, lakószobákkal és a vendéglővel is rendelkező díszes épületkomplexum számára, amely az akkori igényeknek korszerű technikai színvonala miatt is megfelelt.

Rumbach fürdője az úgynevezett tisztasági fürdők kategóriájába sorolható. Azok a budai és pesti lakosok, akiknek nem volt saját fürdőszobájuk, fürdőszobahasználati joguk (például a cselédségnek, munkásoknak, de ide tartozott az alsó- és a középréteg is részben), illetve a fürdéshez szükséges otthoni körülményeik ezt nem tették lehetővé, ellátogathattak a tisztasági fürdőkbe. Ezek a fürdők a személyi higiénia fenntartását szolgálták több mint másfél évszázadon át, egészen a II. világháború végéig, és sokoldalú szolgáltatást nyújtottak. Nemcsak a tisztálkodást tették lehetővé, hanem mód volt a testápolásra, a fizikai kondíció ápolására, javítására és természetesen nem utolsósorban a gyógyításra is. A fürdőépület a mostani Podmaniczky utca kialakításakor, az 1890-es évek végén esett a városrendezési tervek áldozatául.

Hogyan kapcsolódott neve a zsinagógához? Rumbach Sebestyén 1806. május 21-én vásárolta meg a rendkívül jól jövedelmező fürdő bevételeiből a mai Károly körút (akkor Országút) 9. szám alatti Pauer-házat – ma a Hadik–Barkóczy-palota épülete –, amelynek hátsó része a mai Rumbach Sebestyén utcára nyílt. Ezt a névtelen utcát 1875. szeptember 28-án nevezték el a pesti gyógyfürdővel és emberbaráti tevékenységével magának nevet szerző orvos tiszteletére, emlékére, ahol ma a romantikus, a mór stílus építészeti jegyeit mutató zsinagóga áll.