Városképek és művészportrék

Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója, a kiállítás kurátora és Gelencsér Gábor filmesztéta, a tárlat társkurátora a Műcsarnokban bemutatott anyagokból tizenkét kortárs fotóművész magyar képzőművészekről készített portréit, illetve huszonöt magyar filmes alkotó fotóit választotta ki a Római Magyar Akadémián nyíló kiállításra, amely április 14-ig tekinthető meg.

A Rómában fotográfiáival szereplő tizenkét fotográfus mindegyike a magyar fotótörténet rangos képviselője, akik közt akad Magyarországon és külföldön élő is. A megörökített képzőművészek is a magyar festészet, szobrászat legjelesebbjei. A fotók hol alkotás közben, máskor beállított műtermi pózban ábrázolják a művészt. Fél évszázad négy generációjának fotóit láthatja majd a falakon a látogató, a legkorábbi 1964-ből, a legutóbbiak 2020-ból valók. Jól követhető a képeken, miképp viszonyul alanyához a fotóművész: hűvös, távolságtartó, beállított-e a fotó, vagy a lencse spontán pillanatot kapott el.

Az analóg és a digitális technika adta lehetőségek különböző használatát is megfigyelheti az érdeklődő. A tárlat karakteres művészarcokat mutat be azzal a nem titkolt kurátori szándékkal, hogy műveik iránt is felkeltse az érdeklődést. A fotográfiák művészi értéke mellett a kiválasztás szempontja volt az is, ha a művésznek Olaszországhoz fűződő kapcsolata van, tanulmányai, kiállításai – például a Velencei Biennálékon való részvétel – okán.

A ma nyíló római kiállításra a műcsarnoki tárlat huszonöt olyan filmes alkotójának – rendezők és operatőrök – munkáit választották ki, akik az ötvenes–hatvanas években a modernizmussal induló nagy generáció tagjai voltak, és fotográfiáikat már korábban is több kiállításon bemutatták. Az ő esetükben is szempont volt az Olaszországhoz való kötődés, például filmjeikkel részt vettek vagy díjat nyertek a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Olyan rendezők és operatőrök képei is bekerültek, akik a film és fotó kapcsolatát izgalmasan ragadták meg.

Fontos sajátossága az anyagnak az egyes alkotók állóképei és mozgóképes munkái közötti hol nyilvánvaló, máskor kevésbé közvetlen összefüggés, gyakori a történetmesélés vágyából fakadó sorozatjelleg, valamint a vélhetően absztrakciós igényből eredő fekete-fehér technika alkalmazása – a kortársaknál is. Visszatérő motívuma a fotóknak a városkép, a szocioportré, az absztrakt vagy kalligrafikus jelleg, illetve a groteszk, ironikus hangvétel. A Tálatot Szegő György
és Gelencsér Gábor nyitja meg.

Gaál István Változatok Olaszországra című felvétele is látható a tárlaton

Fotó: Dornyay Béla Múzeum