Legyen a nagyböjt lelki méregtelenítés is

A keresztények ebben az időben hitük elmélyítésével, kiengesztelődéssel és böjttel készülnek húsvét ünnepére, Jézus Krisztus halálára és feltámadására. Nagyböjt latin neve, quadragesima negyvenet jelent, azt a negyven napot, ami hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. A böjtölés szentírási eredetű, soha nem öncélú cselekedet, hanem mindig a bűnbánat, a gyász vagy az Istenhez forduló kérés, valamint a közösségi tragédiákra való emlékezés kísérőjeként jelenik meg.

A hamvazkodás szertartása ószövetségi, a böjtöt tartó ember szórt hamut a fejére. A 10. századtól külön megáldották a hamut, amit az előző évi virágvasárnapi barkák elégetéséből nyertek, majd a 14. századtól a hamvazkodás szertartása általános lett: ma a pap keresztet rajzol a hívők homlokára, emlékeztetve őket mulandóságukra, miközben ezeket a szavakat mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”

A böjti előírások a századok során enyhültek, mert amíg a 11. századig olyannyira szigorú böjtöt tartottak, hogy késő délutánig semmit nem ettek; a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást, addig napjainkban az egyház csak hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő szigorú böjtöt, e két napon és nagyböjt többi péntekén tartózkodni kell a húsfogyasztástól, és a legfeljebb háromszori étkezés részeként csak egyszer lakhatunk jól.

A mai kor embere számára a böjt nemcsak a hústól, hanem a dohányzástól, az édességtől, a szórakozástól, a wellnestől stb. való tartózkodást is jelenti, de mindez mit sem ér, ha nem jár belső megújulással, amolyan negyvennapos lelki méregtelenítéssel, amelynek végén Istenhez kerülünk közelebb – áll a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleményében.