Sötét vízió a megvalósult jövőről

Az 1984-ben megjelent első kötet, a Neuromancer – majd az azt követő Count Zero és a Mona Lisa Overdrive – úttörőnek számítottak, mostanra azonban egyre aktuálisabbak, különösen annak fényében, hogy a cyberpunk továbbra is rendkívül népszerű – gondoljunk csak a néhány éve megjelent Szárnyas fejvadász 2049-re vagy a műfaj egyik legmeghatározóbb filmje, a Mátrix negyedik részére, amely a múlt év végén került a mozikba.

Gibson víziója a jövőről egyszerre lenyűgöző és disztopikus, az idő pedig sok kérdésben őt igazolta: mondhatni profetikus. Az akkor még pályakezdő Gibson stílusa egyedi, nyelvezete gondosan megformált, az általa megálmodott világot pedig aprólékosan leírja.

Popkulturális hatása is vitathatatlan, hiszen itt találkozhattunk először a mátrix, a virtuális valóság fogalmával, ami a későbbi filmek világának alapját is szolgáltatta. A trilógia első kötete, a Neuromancer elismertségét jelzi, hogy mindmáig az egyetlen regény, amely elnyerte a Hugo-, a Nebula- és a Philip K. Dick-díjat egyaránt.

Az Agave Könyveknél megjelent köteteket Farkas Veronika fordította, a kiadó pedig megtartotta az eredeti, angol címeket. A trilógia először Ajkay Örkény fordításában jelent meg Magyarországon, részben magyar címekkel: 1992-ben a Neurománc, 1993-ban a Számláló nullára, végül pedig 1994-ben a Mona Lisa Overdrive.

Érdekesség, hogy a Neuromancer jól ismert nyitómondatát megőrizték a korábbi magyar fordításból: „A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője adásszünet idején.” További különlegessége az új kiadásnak William Gibson exkluzív utószava, valamint Jack Womack Valami sötét gödör című esszéje.