Ferenczy István, a hazai klasszicizmus szobrásza 230 éve született

Kétszázharminc éve, 1792. február 23-án született a felvidéki Rimaszombatban Ferenczy István, a magyar klasszicista szobrászat kiemelkedő mestere, a „magyar Canova”. A bécsi képzőművészeti akadémián sajátította el az éremmetszést, Szolón című érme díjat is nyert, később a szobrászati osztályba járt – emlékeztet az MTI. Az akadémiától kapott ösztöndíjjal 1818-ban gyalog ment Rómába, ahol Bertel Thorvaldsen dán szobrász műhelyében dolgozott.

Első önálló szobrát 1820–22 közt carrarai márványból faragta Pásztorlányka, avagy a szép mesterségek kezdete címmel. Az elragadó művet Kazinczy Ferenc versben köszöntötte, a születő magyar szobrászat jelképe lett. Ekkor készült a Fekvő Vénusz és Csokonai portrészobra, amelyeket hazaküldött Magyarországra, a zsinóros mentében ábrázolt Csokonai-szobor ma is látható Debrecenben. József nádortól kapott ösztöndíja lehetővé tette, hogy Rómában maradhasson, és Antonio Canovánál, a legnagyobb klasszicista mesternél képezze magát.

Ferenczy 1824-ben tért haza. Budán telepedett le, Sándor Móric gróf budai palotájában lakott. Bérelt műterme az 1838-as árvízig a Jégverem utcában volt. Az immár országosan ismert művész megfaragta Kazinczy, Ürményi Ferenc országbíró és Rudnay Sándor esztergomi érsek mellszobrát. Kezdeményezte magyar szobrászakadémia felállítását, de nem kapott tervéhez támogatást. Az 1830-as évek végén fiatal értelmiségi támogatói, köztük Nyáry Pál, Fáy András, Vörösmarty Mihály társaságot alakítottak, hogy megrendeléshez juttassák. A művész 1847-ben visszavonult Rimaszombatra, ahol jobbára mechanikai kísérletekkel foglalkozott. Nála tanult Izsó Miklós. A 19. század első felének legjelentősebb magyar szobrásza 1856. július 4-én halt meg.