Az első koncepciós per és Arany Bálint kálváriája

– A koronatanú most már a sokadik közös filmjük. Mi alapján választanak témát?

Borbás Barnabás: Általában évfordulókhoz kötve keresünk témákat. Például a századik évforduló alkalmából készült a vörös terrort feldolgozó Ötödik alosztály, de ugyanígy a IV. Károly visszatérési kísérletét, illetve a Tisza-gyilkosságot bemutató filmjeink is.

Réti László: Készítettünk ezen kívül filmet az ötvenhatos Kossuth téri sortűzről, a téeszesítésről, a kommunizmus kényszerintézkedéseiről és szabadságvesztési formáiról is, mint például a kényszermunkáról vagy az internálásokról.

B. B.: A koronatanú kevésbé kerek évfordulóhoz, a Magyar Közösség-perhez kapcsolódik: a szovjetek hetvenöt évvel ezelőtt, február huszonötödikén erre az ügyre hivatkozva hurcolták el Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt egyik vezetőjét, miután az akkori államvédelem látóterébe került mint a kommunista erőközpont egyik fő ellensége. A Magyar Közösség-per egyik fontos szereplőjét, Arany Bálintot és az ő kálváriáját mutatjuk be.

– Milyen forrásból dolgoztak?

R. L.: Könnyű dolgunk volt, hiszen ugyanezzel a címmel a Püski Kiadó ezerkilencszázkilencvenben megjelentette Arany Bálint emlékiratait. Ebben Arany részletesen leírta a szenvedéseit. Persze azt nem állítanám, hogy az emlékiratot filmesítettük meg. A memoár a teljes történetet leírja, ezerkilencszáznegyvenöttől ezerkilencszázötvenhatig tart. Mi az ezerkilencszáznegyvenhat–negyvenhetes eseményeket mutatjuk be, a letartóztatásoktól az ítéletekig kísérjük végig a pert az ő szemszögéből. Törekedtünk arra, hogy rekonstruáljuk az eseményeket.

– Az előzetes azt a hatást kelti, mintha játékfilmről lenne szó, tele van dramatizált jelenetekkel. Nem túl veszélyes terep ez?

B. B.: Egyrészt veszélyes terep, másrészt viszont ez létező műfaj, dokudráma, ami határterülete az ismeretterjesztő, illetve a kosztümös filmeknek. Aláhúznám, amit Laci mondott: arra törekedtünk, hogy rekonstruáljunk. A filmben elhangzó párbeszédek és monológok úgy kilencven százalékát forrásokkal tudjuk alátámasztani. Természetesen vannak olyan részek, ahol a dramaturgia vagy az események sűrítése miatt – hiszen egy harmincöt perces filmről van szó – muszáj volt bizonyos jeleneteket fikciós elemekkel összekötni. Ezeknek viszont kizárólag áthidaló funkciójuk van. Azt akartuk, hogy hiteles legyen, amit látunk.

R. L.: A film egyik legfontosabb jelenete a Magyar Közösség-per tárgyalása, ahol Arany Bálint és vádlott-társai megjelennek. Ezeket archív fotók segítségével rekonstruáltuk, és az eredeti helyszínen, a Fővárosi Törvényszéken vettük fel. Elképzelhető, hogy az archív fényképeken kétszáz nézőt is össze tudnánk számolni, a filmben a költségvetés nem tette lehetővé, hogy a csillárról is emberek lógjanak. Ilyen értelemben értelemszerűen vannak eltérések. Viszont maga a szövegkönyv, ami elhangzik, az a bírósági jegyzőkönyv feldolgozásával, sűrítésével, szerkesztésével alakult ki. Ez szerintem elég erős alap.

– Kik segítettek még a kutatómunkában?

B. B.: Három szakértője volt a filmnek: Szekér Nóra, aki a doktori disszertációját a Magyar Közösség történetéből írta, Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, az ezerkilencszáznegyvenöt utáni társadalom- és egyháztörténet kutatója, valamint Feitl Írisz, akivel a Kossuth téri sortűzről szóló filmünknél már dolgoztunk együtt. A hitelesség érdekében részkérdésekben másokkal is egyeztettünk.

– Mit gondolnak, miért fontos, hogy ez a film elkészülhetett?

B. B.: Úgy vettük észre, hogy a köztudatban nincs eléggé benne az ezerkilencszáznegyvenöt utáni néhány év. Az embereknek odáig megvan a sztori, hogy a világháború végén a német megszállókat az oroszok váltották, és ezzel rögtön jött is a Rákosi-rendszer. De hogy mi történt ezerkilencszáznegyvenöt és ezerkilencszáznegyvennyolc között, hogyan zajlott az ország szovjetizálása, mi volt ennek a kezdőpontja, nagyon homályos mind a közoktatásban, mind a közgondolkodásban. A filmünkből kiderül: az ezerkilencszáznegyvennyolcas úgynevezett fordulat nem váratlan dolog volt, a fő folyamatok már ezerkilencszáznegyvenhat–negyvenhét során jól látszódtak. A Magyar Közösség pere volt az első koncepciós per, a „tűzkeresztség”. Az itt kipróbált mintázatot követik később számtalan esetben.

– Mi lehet az oka annak, hogy ennyire feledésbe merült ez az időszak?

R. L.: Az egyik ok az lehet, hogy ez zűrzavaros időszak. A film szerkesztése során értettük meg mi is, hogy ez tulajdonképpen egy bonyolult téma: rengeteg dolgot, alapfogalmakat csípőből tudnunk kellene. Például, hogy mi volt az a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, hogy ők mivel foglalkoztak, mit jelentett a jelenlétük. Ezek olyan mögöttes dolgok, amelyekről ha szó is van egy középiskolai tankönyvben, maximum csak egy mondatnyi. Közben pedig ez egy bonyolult szervezeti és politikai viszonyrendszer, amelyet ismernünk kell, hogy megértsük az egész történet kontextusát.

B. B.: Hozzátenném, hogy sokáig hiányoztak alapvető kutatások is. Említettem Szekér Nórát, aki elsőként írta meg átfogóan és tudományos alapon a Magyar Közösség történetét. E nélkül a kutatás nélkül ezt a filmet nem tudtuk volna megcsinálni. Mit jelent a Kisgazdapárt „leszalámizása”? Ez a szó is benne van minden tankönyvben, de talán ennek a részletei kevésbé ismertek. Ma már sokkal többet tudunk arról, hogyan zajlott ez a folyamat.

– Hol lesz elérhető a film?

R. L.: Holnap este tarjuk a díszbemutatóját a budapesti Kino Cafe Moziban. Pénteken, a kommunizmus áldozatainak emléknapján pedig felkerül az Országház Filmműhely YouTube-csatornájára is, és mindenki számára elérhető lesz.