Nyolcvan éve mondott búcsút az életnek Stefan Zweig, a Sakknovella szerzője

Az ifjú Zweig a legjobb iskolákba járt: a bécsi és berlini egyetemen filozófiát, germanisztikát és romanisztikát tanultt. Novelláinak első gyűjteménye 1904-ben jelent meg Erika Ewald szerelme címmel. Az első világháború idején egy Zürichben szerveződött értelmiségi csoport tagjaként a háború befejezéséért és az igazságos békéért szállt síkra. Az 1917-ben írott Jeremiás című, háborúellenes drámája miatt átmenetileg emigrációba kényszerült. Onnan 1919-ben tért haza, salzburgi háza az európai szellemi értékekért küzdő értelmiségiek találkozóhelye lett.

Az Ausztriát erősen fenyegető fasizálódás miatt 1934-ben Londonba távozott, 1940-ben pedig New Yorkon keresztül Brazíliába utazott, itt született 1941-ben utolsó, és talán legismertebb elbeszélése, az antifasiszta tárgyú Sakknovella. Az író a Brazíliában megkapott minden elismerés, tisztelet és szeretet ellenére sem tudta feledni hazáját, ahol a nácik sárba tiporták a nevét, írásait betiltották, könyveit máglyákon égették el.

Amikor a rádiók és a lapok a német csapatok diadalmas előrenyomulásáról adtak hírt, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Miután megható sorokban elbúcsúzott mindazoktól, akik közel álltak hozzá, 1942. február 22-én (más források szerint 23-án) feleségével, Charlotte Altmann-nal búcsút mondott az életnek.