Kultúra

Korunk mesemondója

A Németh Nóra előszavával és szerkesztésében, Dala Sára tanulmányával megjelent kötetből képet kaphatunk Fábián Éva családi hátteréről, oktatómunkájáról, repertoárjáról

A Hagyományok Háza gondozásában megjelent …odaküjjel Andrásfalán… című kötet tudományos igénnyel dolgozza fel Fábián Éva mesemondását, közelebb húzva a mai történetmesélő székét a közönségéhez, és a tudományossággal egyre inkább a segítve a mesemondói gyakorlatot. Fábián Éva bukovinai székely mesemondó, népdalénekes a Hagyományok Házában felnőttek számára indult mesemondó tanfolyam egyik oktatója, a Kalamajka együttes révén népdaléne-
kes, óvodapedagógusként dolgozik.

A Hagyományok Házában iskolai osztályokat, óvodai csoportokat lát vendégül mesékkel, énekszóval. Ő maga is elmondja, hogy hajlamos szinte széténekelni a mesét – közben persze megénekelteti a közönségét is.

A Németh Nóra előszavával és szerkesztésében, Dala Sára tanulmányával megjelent könyvből képet kaphatunk a mesemondó indulásáról, anyanyelvi és családi hátteréről, tevékenységéről, oktató-nevelő munkájáról, repertoárjáról egyaránt. Fábián Éva története, akit az idősebbek „Evacska”-nak hívtak, Györén kezdődik, apja szabóműhelyében. Itt jöttek össze a téli estéken a történetmesélés „professzorai”: szomszédok, svábok, székelyek, nagybeszédű emberek, és a kislány is hallgatta a csodálatosabbnál csodálatosabb történeteket.

Fábián Éva felmenői és közössége révén ugyanazon bukovinai székely hagyomány folytatója, amelyből Sebestyén István és Kóka Rozália mesemondók is kiágaztak. Ízesen, székelyesen mesél, és a tartalomnak megfelelően többféle prozódiát használ. Mesemondása az autentikus hagyományban gyökerezik, előadó-művészete a „népmesei folklorizmus körébe tartozik” – állapítja meg a kötetben szereplő tanulmány. Fábián Éva több meséből gyúrja össze székelyesítve, rögtönözve, népdalokkal, interaktív fordulatokkal bővítve a maga mesebeszédjét, amely azonban megőrzi a bukovinai székely mondás jellemzőit.

Gyakran játszódik valamely esemény például Andrásfalván, vagyis a régi szülőföldön, ahonnan a bukovinai székelyek menekülni kényszerültek, majd végül otthonra találtak Tolna megyében és környékén. Ami a régi szülőföldön nő – legyen az hagyma, répa vagy gyümölcs –, az mind sokkal szebb, sokkal ízletesebb annál, mint ami másfelé.

A tanulmány megállapítja azt is, hogy a mesemondás régi alkalmai már nincsenek meg, helyettük színpadon, iskolában, könyvtárban zajlik a mesélés, ennélfogva a mesemondó sem saját közösségében mesél, hanem alkalmi és különféle korosztályhoz tartozó közönségnek. Ez a helyzet is hozza magával, hogy az igényeknek megfelelően alakított produkcióval jelentkezik korunk „revival” mesemondója – tudhatjuk meg a tanulmányból.

A kötethez két DVD-mellékletet kapcsoltak, amelyeken portréfilm látható a mesemondóról, illetve különféle korosztályoknak mesél. Láthatjuk, az intenzív mesemondói jelenlét mellett tudatos pedagógiai
módszerekkel el tudja érni, hogy nagy lélekszámú, változatos érdeklődésű közönsége figyelmét negyven-ötven percen át fenntartsa fegyelmezés nélkül, dicsérve, bevonva mindenkit a mesebirodalomba.

Könyv

Kapcsolódó írásaink