Kilencvenéves Szinetár Miklós rendező, érdemes és kiváló művész

A távirati iroda portréja szerint a pesti Bérkocsis utcában nőtt fel, ahogy ő fogalmazott: egy sarokra a Nemzetitől. Tizenkét évesen egy csillagos házban vészelte át a holokausztot, amelynek apai nagyszülei áldozatul estek. A színművészeti főiskolára úgy jelentkezett 1949-ben, hogy nem volt még szakérettségije sem, de Gellért Endre, a felvételi bizottság elnöke tehetségét felismerve eltekintett ettől. Pályáját az egész életét meghatározó zenés műfajjal kezdte. Az Operettszínházban lett rendező, majd főrendező, első Jászai Mari-díját huszonnégy évesen, 1956-ban a Csárdáskirálynő megrendezéséért kapta.

Művészi pályája töretlenül ívelt felfelé: 1962 és 1971 között a Magyar Televízió főrendezője, majd művészeti vezetője, művészeti igazgatója, 1979-től 1986-ig elnökhelyettese, 1987-től 1990-ig a Nemzeti Színház felépítésének kormánybiztosa volt. Professor emeritus címet 2004-ben szerzett. A ma is aktív Szinetár Miklós színházi, opera-, tévé- és filmrendezőként, forgatókönyvíróként is elismert művész, csaknem kétszáz színházi bemutató és kéttucatnyi film fűződik nevéhez. Több könyve is megjelent, legutóbb 2020-ban publikálta a 88, majd egy év múlva a 88 és fél című könyvét, amelyben történelemmel, hittel, színházzal és politikával kapcsolatos véleményét írta meg.