Odüsszeusz Párizsban

Ezen a napon jelent meg ugyanis James Joyce Ulysses című művének első, teljes kiadása, Sylvia Beach, a híres Odéon utcai Shakespeare and Company nevű könyvesbolt, könyvtár és ezennel már kiadó égisze alatt (amelyről századik születésnapján, 2019. november 19-én lapunk hasábjain is írtunk).

Mintegy ezer példány készült belőle, többféle formátumban, előjegyzés alapján, privát forgalmazásra a dijoni Darantière nyomdában. Az Egyesült Államokba, ahol egy évvel korábban, a Little Review folyóiratban megjelent részletei miatt, obszcenitásra hivatkozva betiltották, kanadai közvetítéssel jutott el. A párizsi sikert látva Joyce angol kiadója már nem ódzkodott annyira a megjelenéstől, kétezer példányban nyomta újra.

Ahogy Hugh Ford irodalomtörténész írja a húszas-harmincas években Franciaországban virágzó angolszász kiadói törekvéseket összegző művében (Published in Paris: London, 1975) „az Ulysses volt Sylvia Beach megpróbáltatása, megkínzatása és végül megdicsőü­lése”, hiszen a könyv kiadása kanonizálta őt, könyvesboltját pedig egy csapásra zarándokhellyé avatta. Ráadásul nem is érdemtelenül, ugyanis abban a bő másfél évben tényleg éjt nappallá téve zseninek tartott barátja, Joyce dédelgetett műve publikálásának rendelt alá mindent (erről később könyvalakban megjelent emlékirataiban részletesen mesél).

A vállalkozás ezen túl anyagilag is megterhelő volt számára: ugyan a nyomda eleinte hitelben dolgozott neki, de később Joyce utolsó levonatos átalakításai miatt költségei egyre nőttek, amelyekre éppenhogy futotta az előjegyzési pénzekből az írónak adott nagyon gáláns, hatvan százalékos „jogdíj” mellett, így gyakran a könyvesbolt kasszájából kellett finanszíroznia a kiadást.

A szombathelyi születésű Leo­pold Bloomot (Virág Lipótot) főszerepbe helyező, részben Odüsz-­ szeia-parafrázisként is értelmezhető Ulysses megjelenésekor éppen negyvenéves Joyce 1920-as Párizsba költözése óta ekkor már túl volt két szemműtéten, családját nyelvtanításból tartotta el, és esténként, éjszaka írt.

Rohamosan romló látása miatt a kéziratok letisztázásában vagy a levonatok javításában is sokszor barátai: Ezra Poundra, a Cardinal Lemoine utcában tőle három háznyira lakó Hemingway és Sylvia Beach segítségére szorult. A kiadó és a szerző, sőt a regényre nagy összegekben előfizető barátok hitelessége, havi konyhapénze is az Ulysses sikerén múlt. Noha ismerve a kötetet kétséges, hogy minden olvasója valóban értette volna a Joyce zsenije által megalkotott, korszakalkotó művet, de tény, hogy bestseller lett. Száznegyven éve született ír szerzője pedig örökre beírta magát vele a világirodalom történetébe.

Hamvas Béla 1930-ban a következőket írta róla a Nyugat hasábjain: „Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, össze­foltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog, felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma”.

Hamvas értő recenziója ellenére az első magyar változat csak 1947-ben látott napvilágot, Gáspár Endre jóvoltából, és csak ezt követte a klasszikussá vált fordítás, Szentkuthy Miklós híres, 1974-es munkája. Érdemes azonban kézbe venni a 2012-ben, aztán tavaly a Helikonnál újra kiadott, legújabb átdolgozást is, amelyet Szentkuthy alapján a Magyar James Joyce Műhely tagjai: Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán és Szolláth Dávid készítettek.