Bonbonos dobozoktól Gőgös Gúnár Gedeonig

Ki ne találkozott volna az Ablak-Zsiráffal vagy a Gőgös Gúnár Gedeonnal, amelyeknek borítóját és belső illusztrációit annak a Lukáts Katónak köszönhetjük, akinek életműtárlatát karácsonykor nyitották meg, és április 17-ig lehet megnézni az óbudai Korona téren, az MKVM egykor Krúdy Gyula által is lakott épületében. Ha már megemlítettük a kereszténység két legnagyobb ünnepét, hát Lukáts Kató figuráival nyomott ünnepi csomagolópapír-ívek vezetnek be bennünket a kiállításra.

Már érdemes itt, a bejáratnál elidőzni egy kicsit, nézegetni a harmincas években megrajzolt kedves kis figurákat, amelyek oly nagy tömegben borítják el az íves méretű felületet, hogy szinte észre sem vesszük az ismétlődéseket. Pedig a Stühmer csokoládégyárnak tervezett csomagolóanyagon többször megjelenik, mondjuk, a Szent Család, de egy csapat katona is, természetesen magyar zászlóval. Aztán már itt konstatálhatjuk, hogy a bécsi Altman & Kühne is rendelt Lukáts Kató által rajzolt mintás díszdobozokat bonbonjainak – ezek most az Iparművészeti Múzeumból érkeztek a kiállításra.

Utóbbi intézmény gyűjteményét az Iparművészeti Iskola egykori hallgatói is gyarapították, ahová díszítőfestészet szakra a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskoláról jelentkezett át Lukáts Kató, hogy többek között a hazai plakátművészet atyjának, Helbing Ferencnek is tanítványa lehessen. Itt ismerkedett meg férjével, az ugyancsak az intézményben oktató, építész, belsőépítész Kaesz Gyulával is, akivel aztán remekül tudtak együtt dolgozni.

Lukáts Kató alkalmazott grafikával kezdte a pályát, art deco stílusú plakát- és szórólapterveiből, karácsonyi üdvözlőlapjaiból, reklámfüzeteiből, üzleti kártyáiból, házassági értesítőiből kapunk is egy jó csokorra valót, és tájékoztatásul azt is megjegyzik az MKVM kiállításának kurátorai, hogy rengeteg van még ezekből a két intézmény raktáraiban, amelyek helyhiány miatt most nem tárhatók a látogatók elé.

A harmincas évek művészete aztán inkább a csomagolásról szól. Ekkor készülnek a már emlegetett ívek, amelyeknek pontosan megrajzolt és temperával kifestett figuráit egyébként az Altman & Kühne a mai napig használja. A kiállítás vitrinjeiben ott sorakoznak a bonbonos díszdobozok, amelyek ezt a régi, igényes világot idézik meg számunkra. Lukátsnak arra is volt lehetősége, hogy férje bútoraira intarziás vagy festett motívumokat tervezzen, de tett egy kisebb kitérőt a textiltervezés felé is.

Ezeket a munkákat aztán többek között az 1936-os Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) Polgári kislakás berendezése szekciójában állították ki, de az MKVM tárlatára is érkezett belőlük. A plakátok tervezésével sem állt le a harmincas években, többek között az 1935-ös BNV-re is készültek munkái, de reklámozta az Evinrude oldalmotorokat is, amelyekkel evezős csónakok sebességét lehetett fokozni. Ugyanebben az időben a Kerék folyóirat címlaptervei mellett készített cipő- és úszósapkaterveket is. Aztán a második világháború egy időre elsodorta a bonbonos, parfümös díszdobozokat, illetve megszűntek a külföldi megrendelések is. Ezután fordult Lukáts Kató a könyvek felé.

Olvasóink jól emlékezhetnek borítóira, figuráira. A bevezetőben említett, máig forgatott „alapművek” mellett Lukáts Kató illusztrált Csoóri Sándort, Móra Ferencet, de ő rajzolta meg Gazdag Erzsi Meseboltját is (ez külön installációt kapott a kiállításon). Neki köszönhetjük Nemes Nagy Ágnes Aranyecsetének címlapját és illusztrációit, illetve Móricz Zsigmond két mondókájából, az Iciri-piciriből és A török és a tehenekből is az ő rajzaival készült el a gyermekeknek szóló képeskönyv. Ahogy Benedek Elek válogatott meséit, a Világszép Nádszál kisasszonyt is az ő címlapjával és grafikáival vehettük kézbe.

Mi, a tárlat látogatói pedig abban a szerencsében részesülhetünk, hogy a hagyaték nagyját őrző Iparművészeti Múzeum jóvoltából tanulmányozhatjuk eredetiben is ezeket a papírra, temperával készített illusztrációkat. Így közelről láthatjuk azt a profizmust és biztos kezet, ami a visszaemlékezések szerint Lukáts Katót még nyolcvanévesen is jellemezte.