Huszonöt év swing

– Mindenekelőtt arra lennék kíváncsi, hol találkozott a swing műfajával, hol hallotta legelőször az 1930-as, 1940-es évek amerikai tánczenéjét? Milyen zenét hallgatott a gimnáziumi években?

– Ó, nagy Wham rajongó voltam, angol és amerikai popot hallgattam, de emlékszem, négy-ötévesen, a szüleim révén már hallhattam swingzenét. Anyukám, amikor főzött vagy takarított az újpesti panelben, szalagos magnón Louis Armstrong és Ella Fitzgerald felvételeit hallgatta, újra meg újra, többször is lejátszotta egymás után a számokat. Akkor már elkezdődött a szerelem a swing iránt.

– Aztán mikor lehetett a következő találkozása a swinggel? Gór Nagy Mária színitanodájában?

– Jaj, ott még én nagyon kislány voltam, hiszen a gimnáziumi években jártam a tanodába. Aztán tizennyolc évesen többször is felvételiztem a színművészetire, akkoriban kezdtem el éneket is tanulni Sík Olgától. Olga néni pedig jól megtanította az alapokat, és kiderült az is, hogy nem átlagos a hangom: karcos, füstös, mély. De ekkor még nagyon jól éneklő színésznő szerettem volna lenni, olyan, mint Barbara Streisand vagy Lisa Minnelli. Olga néninél aztán valóságos stíluskavalkáddal találkoztam, volt, aki például a musicalek, volt, aki a népdal felé tájékozódott. Én pedig rájöttem arra, hogy többet tudok átadni a közönségnek énekelve, mint a színpadon beszélve. Rájöttem, hogy nekem ez a stílus áll a legjobban, imádtam a jazzsztenderdeket.

– Miért éppen az 1930-as és az 1940-es évek gengszteres Amerikája vonzotta?

– Meg kell mondanom, inkább zenei oldalról fogott meg, aztán jöttek később a filmek, és az azokban látott ruhák, a divat, az életérzés. Tetszett, hogy az akkori énekesnők mit képviseltek, például, ahogy sokan a világháború alatt felkeresték a frontokat, és énekeltek a katonáknak is.

– A filmek közül melyik volt a meghatározó?

– Először még csak nem is a Keresztapa, hanem Francis Ford Coppola The Cotton Clubja volt, ami zenés film, és nem is annyira ismert. Egy legendás mulatóról szólt. Innen vettük kölcsön később a zenekar nevét is természetesen. Amúgy legszívesebben oda, ebbe a korba születtem volna.

– Aztán Olga néni tanítványaiból megalakult a Cotton Club Singers, valami olyan, ami még nem nagyon volt korábban Magyarországon. És befutottak, sztárok lettek! Nem mindennapi történet.

– Arról se felejtkezzünk meg, hogy nagyon nehéz volt ezt megcsinálni akkoriban. Ebben az időben népszerűsége csúcsán volt a mulatós zene, egyre-másra jelentek meg a különféle lányzenekarok, de mi inkább az igényesebb fiataloknak, az értelmiségnek énekeltünk, azoknak, akik most is, hogy idősebbek lettek, újra eljönnek a koncertjeinkre.

– Tizennégy évet töltött a Cotton Club Singersben, karcosabb hangjával meghatározva annak megszólalását. Rengeteg fellépés, húsz lemezfelvétel. Mennyire volt ez buli és mennyire teher?

– Ez a tizennégy év egy komoly, hosszú házasságnak is beillene... Hét évet énekeltem Zsédenyi Adriennel, aztán hetet Kozma Orsival, majd távozásunkkal meg is pecsételődött az együttes sorsa. De soha, egy pillanatig sem volt ez nekem nyűg, inkább csak nagyon nagy fáradtságot éreztem a végén, a folyamatosan ismétlődő klub-, majd koncertszezonok és az utánuk következő lemezfelvételek, a „verkli” miatt. Tulajdonképpen ez vezetett a zenekar végéhez.

– Ezt követően mégis elindult egy másik karrier, kijött két lemez az új, saját zenekarral, egy Fonogram-díjat hozó szólóalbum, magyar szövegekkel.

– Utóbbi a díj ellenére a közönséghez valahogy nem igazán jutott el, túl poposnak ítélték tőlem, de én nagyon szerettem. Ez volt a Tűsarkú lépteim című lemez. Végül visszataláltam a swinghez, alapítottam egy saját zenekart, immár hat éve, ez a Stereo Swing. Sikeres, sokat játszott dalokkal, amelyeket én is írtam, ebben már szerzőként is részt veszek. A karantén alatt gyűltek dalok, idén kijöhet az új, harmadik nagylemez is. Az évek alatt pedig olyan régi terveimet is sikerült megvalósítani, mint a tematikus nagykoncertek létrehozása, például a karácsonyi swingkoncert szimfonikus kísérettel.

– Váltsunk kicsit témát. Tudom, hogy örök szerelme a Balaton. Északi vagy déli part?

– Északi! Annak ellenére, hogy gyerekkoromban mindig Siófokon voltunk, barátaink nyaralójában. A férjem vitorlázik, emiatt kezdtünk el gyakrabban járni a Balatonra. Én is imádom a vizet, bár nekem nem sok hasznomat veszik a hajón. Nemrégiben vettünk Balatonfüreden egy romos, öreg kőházat, annyira beleszerettünk az ottani életbe. Most újítjuk fel, még az is lehet, hogy lassan odaköltözünk. A Balatont ősszel és télen is szeretem, sok barátunk van ott és Veszprémben is.

– Mire számíthatnak a rajongók január 24-én, este nyolckor a Budapest Jazz Klub-beli koncerten?

– Ez egy olyan születésnap lesz, amin azt tesszük a zenekarommal, amit legjobban szeretünk: zenélni fogunk. Vendégeim is lesznek: a Cotton Club Singers tagjai is eljönnek pár dal erejéig mint a legkedvesebb kollégáim, barátaim. A Budapest Jazz Klub egy meghitt, de bulizásra is nagyon alkalmas hely. Nagyon spontán, nyilvános házibuli lesz olyanokkal, akik mindvégig ott voltak velem ebben a huszonöt esztendőben, és jelenlétükkel velem együtt ünnepelik meg a születésnapomat.