Gázban feredőzni

Nem tudom, ki mindenki járt már a kedves olvasók közül az alcsíki Lázárfalván, de az biztos, hogy aki egyszer megfordult ott, az vissza is tér valamikor. Visszatér, mert eszébe jut a gyönyörű táj, eszébe jutnak a barátságos emberek és az ízes ételek, az a szíves vendéglátás, ami ott várja. No meg a sok természeti csoda, ami csak a vulkanikus Csomád-hegység lábainál előfordulhat.

Az amúgy zsákfalu Lázárfalváról Orbán Balázs írja, hogy „Csík délkeleti szögletében a Czeczele, Bolondos és Nagy-Haram alkotta hegykaraj alatt igen festőileg fekszik. Régen mint többnyire jobbágyok által lakott helység, Felső-Fehérmegyéhez tartozott; határán alaun és salétrom jön elő. Erdősége egész a torjai Büdös és Bálványosig berug.”

Hogy mi az az alaun, az némi magyarázatot igényel: az bizony timsót jelent németesen mondva. A timsó vulkanikus működések eredménye, egy szulfát, amit befőttek eltevésénél használtak, no meg a régi időkben, amikor még borotvakéssel dolgoztak a férfiak, hát mindenki tartott egy darabkát otthon belőle. Hogy ha ügyetlenkedett és megvágta magát, csak rászorította a sebre, az pedig összehúzta a bőrt, megszüntette a vérzést rövidesen.

Visszatérve Lázárfalvára, van erre utóvulkáni működés éppen elég, a falu határában lévő mofetta iszapos, büdös vizét már szépapáink szépapái is használták mindenféle bajra. Bizony, Lakatos István, a szomszédos Csíkkozmás plébánosa már az 1600-as évek végén írt az akkor még Fortyogónak nevezett mofettáról, amelynek vizét vödrökben hordták haza, majd melegítés után reumatikus és keringési panaszok orvoslására használták. Aztán épp e vulkanikus tevékenység miatt gázban is lehet már feredőzni most már Lázárfalván.

Az elhanyagolt állapotú mofettát Tusnády Zsolt tervei alapján kalákában felújító helyiek és pesti műegyetemisták a vizes medencék mellé a 2000-es évek elején „büdösfürdőt” is emeltek, ahol három-öt ember merülhet el derékig az ajtó szintjéig összegyűlő szén-dioxid- és kénhidrogéngáz keverékében. Aminek felesleges része aztán a bejárat alatt távozik folyamatosan a szabadba.

A történethez az is hozzátartozik, hogy a közeli Csíkszentmárton akkori polgármestere, Ábrahám Lajos kijelentette, ruhástul fog megfürödni a medencében, ha időre elkészül. Így aztán kénytelen volt ünnepi öltönyében beleugrani a meglehetősen büdös, iszapos vízbe az ünnepélyes átadáson. Azóta a 48 borvízforrás mellett a Nyíri-fürdő is a falucska sokak által felkeresett látványosságai közé tartozik.

Lázárfalvát amúgy 1365-ben, Nagy Lajos királyunk uralkodása alatt említik először az oklevelek. Létét annak a híres Lázár famíliának köszönheti, amely aztán a Csíki-medence másik végébe, Gyergyószárhegyre költözött. Már 1406-ban ott, Szárhegyen voltak Lázár Bernát birtokai, leszármazottai pedig 1450 körül a ma is álló kastély építéséhez is hozzáfogtak. Lázárfalván tehát a Lázároknak csak a nevük maradt meg, de jöttek utánuk a Petkiek, a Béldiek és az Aporok, nem maradt uraság és kastélyok nélkül a falu.

Ez utóbbiak közül a megmaradt utolsót, a Miklóssy-kúriát a családtól a két világháború között vásárolta meg a falu. Ma sajnos csak a falak és a tetőzet arányai emlékeztetnek eredeti szépségére, a beépített modern ablakok és az új bejárat igencsak megváltoztatta az épületet. A falucska (1940-ben kilencszázhúsz, míg 2002-ben hatszáztizenegy lakosa volt) templomát 1882 után emelték, miután a régi a falu alacsonyabban fekvő felével, az Alszeggel együtt egy nagy tűzvészben leégett.

Erre a katasztrófára emlékeztet a régi templom helyén, a keresztútnál álló kőkereszt. Felirata szerint „A több mint 300 éven át itten álló R. K. kápolnát az 1882-ben junius 24ikén pont délben a nagy tűzvész megégett s e helyet pusztává tette minek örök emlékére tétetett e kereszt ide a buzgó hivek által 1884-ben junius 17-én.”

A lázárfalviak egyébként jeles kőfaragók voltak, ennek bizonyítéka, hogy faragott kőből készült házlábazatok mellett több hasonló küllemű fogadalmi kőkeresztet is találunk a faluban. Az egyik felirata különös buzgóságról tanúskodik: „Nézz óh ember e keresztre, megváltásod jelvényére s imádd Jézust Isten fiát bünös lelked megváltóját hogy elnyerjed ő jutalmát és azok kik állították 1882.” Aztán szükség is volt errefelé a jó Isten segítségére, mert bizony hadak járta vidék volt a Csíki-medence is egész Erdéllyel együtt.

Legelőbb a tatár pusztított itt, majd jött a török már korán, az 1400-as évek első felétől. Mohács után pedig a török zsoldban álló moldvai és havasalföldi fejedelmek küldték el rablóhadaikat. Aztán pusztította e vidéket a német zsoldosok mellett a belháború is. Lázárfalvát 1690-ben Thököly török szövetségben betörő kurucai fosztották ki. Amikor már békésebb idők jöttek, 1717-ben a pestis pusztított két esztendeig a falucskában. Ami akkoriban talán jobban odabújt a hegyek lábához, a patakok völgyébe, mint most.

A falu most is használja a hegyeket. Naponta kihajtják a csordákat az oldalba, még egy kisebb ménes is legelészik a hegyek alján, Lázárfalván. No és a falu közbirtokosságáé a Szent Anna-tó és a Mohos-láp is, de ezekről talán mindenki hallott, nem is kell róluk mesélnem.