A királylány, aki pogányokat térített meg csodáival

Árpád-házi Szent Margit születésekor, 1242-ben már történt is egy nagy csoda. Még csak a szíve alatt hordta őt Laszkarisz Mária, a bizánci hercegnőből lett magyar királyné, amikor 1241-ben neki és IV. Bélának Dalmáciába kellett menekülnie a vesztes muhi csata után a tatárok elől. A király és a királyné a születendő csecsemőt felajánlotta Istennek Magyarország szabadulásáért. Amikor a későbbi Szent Margit megszületett, Szibériában meghalt a nagy kán, és az országot megszálló Batu seregével hazaindult, nehogy lemaradjon az osztozkodásról. Így kezdődött a kis Margit csodákat hozó földi élete.

Háromesztendős korában királyi szülei a domonkos apácákra bízták a kicsi királylányt. Később a Nyulak szigetén IV. Béla kolostort épített neki. Margit fogadalmát 1254-ben tette le, és hűségét akkor sem szegte meg, amikor szép fiatal lánnyá cseperedve két király is feleségül kérte. Fogadalmához való ragaszkodása miatt apjával is szembe került, aki úgy gondolta, hogy királyi feleségként több hasznát venné, mivel a tatárveszély már a múlté volt.

Önsanyargatással, kemény munkával, fertőző betegek ápolásával és állandó imádsággal töltött élete huszonnyolcadik évében, 1270. január 18-án, Szent Piroska napján hunyt el, ahogy azt előre el is mondta rendfőnök asszonyának. Teste három hétig nem indult oszlásnak, rózsaillat és fény vette körül.

Életében is történtek csodás gyógyulások, de a temetése után ezek megszaporodtak. Pogány kunok is megtértek csodái láttán a keresztény hitre, családtagjai, köztük több király is Margithoz fordult betegsége idején. Sokan járultak a Nyulak szigetén található sírjához, de hamar akadtak olyanok is, akik messzebbről kérték a segítségét, amikor gyógyulásra volt szükségük.

Boldoggá avatási pere, amelynek során bizonyítani kell, hogy kiemelkedően tiszta, odaadó életet élt és csodákat tett a boldoggá avatandó, soha nem fejeződött be, de tiszteletét 1789-ben engedélyezte VI. Pius pápa. A szentté avatásra 1943-ig kellett várnunk. De Árpád-házi Szent Margit tisztelete Magyarországi Mária nápolyi királyné révén már halála után nem sokkal elkezdődött Itáliában, az első freskók is ott készültek róla.

Az első írásbeli forrás, az úgynevezett Margit-legenda 1300 táján keletkezett. Névtelen, de sokan Marcellusnak tulajdonítják, aki Margit rendfőnöke és gyóntatója volt. A szöveg, amely bemutatja a királylány élettörténetét és mindennapjait a kolostorban, a boldoggá avatási perben való használatra készült latinul. Később magyar fordítása is született, mi egy 1510-es másolatot ismerünk, amelyet Ráskai Lea domonkosrendi apáca készített.

Ebből kiderül: Margit meglehetősen rongyos ruhákat viselt, és akkor is megőrizte szelídségét, amikor főurak zárdába kényszerített gőgös leányai gúnyt űztek belőle. Térdei sebesek voltak a sok térdepléstől, a ruhája alatt a középkori szerzetesek közt szokásos kínzóeszközöket viselt. A mai ember számára bizarr részletek ezek, de a királylány egyszerűsége, alázata, hűsége az Istennek tett ígérethez ma is tiszteletre méltóak.

Árpád-házi Szent Margit a kórházak, gyógyító intézetek védőszentje gyógyításai miatt, és az ifjúságé, mert segít megőrizni a tisztaságot, a jóságot, egyszerűséget, alázatot, és talán azért is, mert feljegyezték róla, hogy két gyermeket feltámasztott: egy kútba fúlt kislányt és egy fiút, akire a ház omlott rá.