Mikszáth Kálmán, az Új Zrínyiász, a Fekete város és a Szent Péter esernyője szerzője 175 éve született

A szülői tiltás ellenére feleségül vette Mauks Ilonát, akivel Pestre költöztek. Itt csapások sora érte őket, Ilona végül visszaköltözött szüleihez, és 1875-ben elváltak. Mikszáth az ellenzéki Budapesti Napilap, majd 1878-tól a Szegedi Napló munkatársa lett. A Tisza-parti városban töltött csaknem három év kedvezően alakult számára, majd 1881-ben a Pesti Hírlap újságírója lett.

Ugyanebben az évben megjelent A tót atyafiak című kötete, majd 1882-ben A jó palócok, és a két novellagyűjtemény végre meghozta számára a sikert, tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. Anyagi helyzete is javult, így újból megkérte Ilona kezét, akivel ismét házasságot kötöttek. A házasságból három fiú született. A novellák mellett Mikszáth nevét szatirikus hangvételű publicisztikái, parlamenti tudósításai is országosan ismertté tették. A Szabadelvű Párt támogatásával képviselővé választották, a Budapesti Újságírók Egyesülete elnöke volt.

A 20. század elején többnyire horpácsi birtokán tartózkodott. Írói munkásságának negyvenéves jubileumán 1910-ben ünnepségsorozatot rendeztek, a király a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki, a pesti egyetem díszdoktorává avatta. Ebben az évben megbetegedett, és május 28-án Pesten belehalt a súlyos tüdőgyulladásba.

Művei közül világszerte népszerű lett A Szent Péter esernyője, amelyben a romantika eszközeivel a felvidéki kisvárosi életmódról adott képet. Korának mutatott torz tükröt az Új Zrínyiászban. Legjellemzőbb művei a dzsentri réteg értékvesztését és lecsúszását bemutató regényei, A gavallérok és A Noszty fiú esete Tóth Marival. Kései korszakában a századelő tragikus világképéhez kapcsolódott a Különös házassággal és a Sipsiricával. Utolsó műve, A fekete város örökös csapdahelyzetként ábrázolta a magyar történelmet.