Egy barátság válogatott dokumentumai

Arra az időszakra, amikor a Nagy Háború befejezte után a korábban több részre szétszabdalt Lengyelország ismét egységes állammá vált, amikor a Magyar Királyság megcsonkolva, de szintén független állammá lett (némi polgári demokratikus, majd proletárdiktatúrának nevezett kísérletet követően). S hogy mi volt a legfontosabb ebben a két-három esztendőben? Az államiság megtartása, megőrzése. Az egységesülő Lengyelország háborút vívott Szovjet-Oroszországgal, kicsit magára hagyatva.

A valamikor az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó területek esetében nem volt erős a vágy azoknak a megszerzésére, de az egykori cári birodalom uralta területekre Szovjet-Oroszország igényt tartott. A Német Császárságtól Lengyelországhoz került területek okán az új Németország neheztelt a lengyelekre, bár azok visszaszerzésére nem tudott érdemi kísérletet tenni, de nem volt ellenére a Szovjet-Oroszországgal való együttműködés.

A Két jóbarát. Források és iratok a magyar–lengyel politikai és katonai kapcsolatokhoz 1918–1920 című, a Zrínyi kiadónál megjelent kötet dokumentumai magyar, német, francia, angol, olasz, cseh, szlovák, lengyel nyelven keletkeztek. Különböző levéltárakban lelhetők fel, és most magyar nyelven olvashatók a kötet anyagát válogató, feldolgozó, jegyzeteit író Varga E. László történész jóvoltából. A lengyel nyelvű dokumentumok jelentős részét ő, más nyelvű dokumentumokat történészek, fordítók ültettek át magyarra.

Miért is fontos ez a kötet? Mert olyan forrásmunka, amely bepillantást enged az 1918 és 1920 közötti magyar–lengyel/lengyel–magyar kapcsolatok történetébe, és segít eligazodni az adott időszak nem igazán tiszta nemzetközi viszonyai között. Elénk tárulnak azok a lépések, amelyeket az európai hatalmak – nagyok és kisebbek – tettek meg a lengyel–szovjet-orosz háború idején. Az érdeklődő olvasó azt is láthatja, hogy a nehéz helyzetben lévő, háborús vereség után alig hogy talpra álló Magyarország mit is tett a lengyelek érdekében. Utóbbival kapcsolatban idézzünk Belitska Sándor címzetes gyalogsági tábornok, volt honvédelmi miniszter (1920–1923), majd lengyelországi magyar követ (1923–1930) 1928. október 26-án keltezett jelentéséből, amelyben a Lengyelországban kifejtett cseh propaganda hamisításaival kapcsolatban a következő olvasható:

„A legértékesebb s leghatásosabb eszköz volna nyilvánosságra hozatala az 1920-iki bolsevik támadás alkalmával adott magyar segítségnek, mely lőszernek szállításában nyilvánult meg. Világtörténelmi tény, hogy a Budapestről küldött lőszer mentette meg Lengyelországot, mert az utolsó pillanatban (augusztus 12-én [1920 Sz. S.]) érkezett meg Skierniewicébe, s akkor kezdhették csak meg a lengyelek (augusztus 15-n) a győzelmes offenzívát.

A lengyel hadsereg már teljesen muníció nélkül volt, s talán Varsót is fel kellett volna adnia.” A lengyelek nem adták fel Varsót.

A szovjet-orosz Vörös Hadsereg előrenyomulását megállították, és végül megszületett a hadban álló két fél között a megállapodás, fennmaradt az újjászületett Lengyelország.

A Varsó előterében kivívott sikerhez jelentősen hozzájárult az 1920 augusztusában a lengyelek számára kiszállított mintegy huszonkétmillió töltény is. A magyar–lengyel kapcsolatokban ez a történet a későbbiek során is meghatározónak számított, ahogy az úgynevezett Magyar Légió ügye is. Azoké a magyaroké, akik önként jelentkeztek harcra Lengyelországért.

Felmerült ugyanakkor, hogy a reguláris magyar haderő – az akkor még Magyar Nemzeti Hadsereg – támogassa a lengyeleket a háború során, de sem az antanthatalmak, sem a Magyarországgal szemben ellenséges érzelmekkel bíró csehszlovák állam nem támogatta ezt a gondolatot. Így maradt a már jelzett lőszerszállítás és az önkéntesek. Utóbbiaknak a Lengyel Köztársaság nem felejtette el a tevékenységét, és számosan kiérdemelték közülük az 1918–1921-es Háborús Emlékérmet.

Sokszor és sokan leírták már, hogy a történelemben még mindig akadnak fehér foltok, amelyek eltüntetése történészi feladat. A Varga E. László nevével fémjelzett hatalmas dokumentumkötet azt igazolja, érdemes figyelmet fordítani ezekre. Ha csak egy-egy is eltűnik azok közül, máris tisztább lesz a kép és hitelesebb a múltunk egy-egy szelete.