Mike és Miklóssy kapitány sírja Lázárfalván

Lázárfalvát megközelíthetjük Brassó, de Csíkszereda felől is, én az előbbi, immár jól megépített utat ajánlom a mellette lévő más sok érdekesség miatt. Mielőtt még eljutnánk az itt nyugvó Mike Lajos és Miklóssy, avagy Miklós József százados sírjához, nézzük meg egy kicsit a manapság vagy hatszázlelkes, színmagyar és katolikus falu környékének történetét azokban az időkből, amikor is Mike és Miklóssy kapitány urak, harcolván a hazáért, a katonai szolgálatukat teljesítették. Ezek az idők pedig a 1848 és 1849 évi magyar forradalom és szabadságharc dicső évei voltak.

Mikor is tudnunk kell, hogy az addig az anyaországtól külön kormányzott Erdélyben bizony katonailag nem álltunk valami jól. Az első független magyar „ministeriumnak”, tehát kormánynak az erdélyi Oberkommando, azaz katonai főparancsnokság vezetője, Anton Puchner altábornagy idővel megtagadta az engedelmességet. Igaz, már hetvenesztendős volt az amúgy Selmecbányán született, kemény katona, akiről még Bem is tisztelettel nyilatkozik utóbb, de 1848 decemberében 11 460 gyalogossal és 1680 lovassal, köztük 620 dragonyossal (nehézlovassal) bírt. És hátországának ott volt a németek lakta Szászföld, ahol nem nagyon lelkesedtek a magyarok forradalmáért.

Ezzel szemben az Erdély határán, Szilágysomlyón álló, előbb báró Baldacci Manó tábornok, majd Czetz János ezredes vezette magyarok csak 2380 gyalogost, köztük népfelkelőket és 520 lovast tudtak szembe állítani. Ehhez jött még két, a Székelyföldön állomásozó határőr gyalogezred, no és egy hasonló huszárezred nagyobbik része, de így is kevesen voltunk.

Ezen erők parancsnokságát vette át Bem József december végén, hogy aztán Kolozsvár karácsonyi visszafoglalása után bravúros módon kettévágja az osztrák erőket. No és a Borgói-szoroson át kiszorítsa az országból Urban ezredes csapatait (akik korábban megverték Baldaccit, és elfoglalták Kolozsvárt). Bem ezek után a teljes erdélyi haderővel Puchner ellen fordult, de ekkor is elkerülik a harcok Csíkot, benne Lázárfalvát is. Itt tiszta magyar vidék lévén, nem kell tartani a szász és a román népfelkelőktől sem, akik közül az utóbbiak Abrudbányán, Nagy- és Kisenyeden magyarok ezreit mészárolják le. Puchner ugyan számít arra, hogy ezek komoly magyar erőket kötnek le, ugyanakkor szorgalmazza a Moldvában és Havasalföldön tartózkodó orosz erők behívását is. De még ezekkel is veszít Bemmel szemben, akinek seregében ott harcolnak a csíki székelyek is.

Bem tehát jött, látott és győzött, de 1849 nyarára már minden megváltozik, négy irányból térnek vissza Erdélybe az oroszok és az osztrákok. A cél Brassó elfoglalása, ami június 21-én sikerül is, annak ellenére, hogy ismét csak sok, 4000 csíki székely élén Kiss Sándor ezredes vitézül tartja a Tömösi-szorost. Amikor megsebesül, hiába kötteti magát a lova hátára, győz a túlerő, és a szoros hős védői éppen Csíkba húzódnak vissza vagy kétezren. Ők adják aztán Gál Sándor ezredes kisded seregének az alapját, amely július 2-án Kökösnél és Uzonnál megütközik az orosz túlerővel.

És mint azt az Erdélyi temetők sorozat korábbi (a Magyar Hírlap november 19-én megjelent) cikkéből tudhatjuk, itt esett el Gábor Áron is. Az oroszok aztán elfoglalták Kézdivásárhelyt, ezzel az ágyúöntő műhely is odaveszett. De a maradék magyar egység is megtört, Gál végül a hozzá hű emberekkel Oltszemig, majd a Tusnádi-szorosig vonult vissza, a Kászonokat elfoglaló oroszokat pedig a Nyerges-tetőnél próbálták megállítani, mielőtt elérték volna Alcsíkot (erről a sorozat következő részében olvashatnak majd). Végül a világosi fegyverletétel után tizenhárom nappal a zsibói kastélyban Kazinczy Lajos tábornok (a jeles költő és nyelvújító fia) is leteszi a fegyvert.

No, de most nézzük már, mit is tudunk (Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai című nagyszerű munkájának a segítségével) a lázárfalvi temető két kapitányi rangú halottjáról, akik, még az is lehet, hogy sógorságban, komaságban voltak egymással. Mert az 1827-es születésű gyergyótekerőpataki és csíklázárfalvi Miklóssy József nejét, akivel együtt vannak eltemetve, bizony altorjai Mike Idának hívták: 1828-ban született, tehát esetleg a húga lehetett az 1821-ben, Ojtozban a világra jött Mike Lajosnak. Aki a gimnázium után ugyanabba a kézdivásárhelyi katonai iskolába került, mint Miklóssy József. Mike Lajos a 14. (1. székely) határőrezredben kezdte meg a szolgálatot, és 1849. május 16-án nevezték ki századosnak az 5. székely határvédzászlóaljhoz. Tehát minden bizonnyal ő is ott volt embereivel valamelyik szorosnál a nyár folyamán.

Aztán már csak annyit tudunk róla, hogy adóhivatali pénztárosként ment nyugdíjba. Mivel nem nősült meg, ezért lehet, hogy húgához, Lázárfalvára költözött öreg napjaiban. Itt is halt meg 1887 elején, a húga után egy esztendővel. Miklóssy József ekkor mint nyugalmazott törvényszéki bíró és a csíki honvédegylet oszlopos tagja még jó egészségnek örvendett. Ő 1827-ben született Csíkszeredán, apja katonai írnok volt, tehát ő sem mehetett nagyon máshová, mint a kézdivásárhelyi katonaiskolába, amely amúgy szinte változatlan formában megtekinthető most is a legkeletibb magyar városkában.

Az önkéntesi szolgálatát 1843-ban kezdte meg a 14. (1. székely) határőrezred első zászlóaljában, amit 1848 nyarán a Délvidéken vetettek be a rácok ellen. Itt lett szeptember 14-én alhadnagy Miklóssy, majd pedig ott vitézkedett Arad sikeres ostrománál is. 1849 februárjában már főhadnagy, április 19-én pedig százados lett, a nagyszebeni hadosztály 79. zászlóaljában szolgált Pap Vilmos alezredes parancsnoksága alatt. Ezekért aztán az osztrákok Szebenben előbb halálra, majd két év várfogságra ítélték, amit Olmützben le is ült. A kiegyezés évében Csíkszék alkirálybírájává választották, 1890-ben ment nyugdíjba, és éldegélt tágas kúriájában, amiből aztán a két világháború között a falu művelődési háza lett. (A kúriáról és Lázárfalváról az Utazások a magyar Erdélyben sorozat következő cikké­ben olvashatnak.)