Kultúra
A kétszemélyű tudat novellái
Jánoki-Kis Viktória történetei filmszerűek, és éppolyan alapossággal, kutatómunkával épülnek fel, ahogy az igényesebb filmes forgatókönyveket szokták megírni
Jánoki-Kis Viktória novellái mai történetek, amelyek a társadalom meglepően sokféle szegmensének szereplőiről szólnak. Igazi főhősük az emberi lélek, igazi mondanivalójuk, hogy sosem vagyunk egyedül, hanem legalább ketten mindig vagyunk, mert még a legnehezebb órákban, hetekben, hónapokban is, így vagy úgy, de ott van velünk valaki, akár észrevesszük, akár nem.
Az Átlépsz velem a víz fölött című, a Magyar Napló gondozásában idén ősszel megjelent kötet szereplői észreveszik többé-kevésbé, és ettől gyakran meg is változik az életük, mint például a Vodkaszóda című novella álmatlanságban szenvedő milliomosának az élete, aki egyszerre csak megnyílik az idősödő pszichológus asszony segítségével, és éppen azokat a dolgokat érti meg a felesége és a gyermekei viselkedésében, amelyeket a férfiak nemigen szoktak, akkor sem, ha rámegy a házasságuk. De a terapeuta is kap cserébe egy kis lelki ajándékot, ami aztán felpezsdíti az ő szerelmi életét is.
Jánoki-Kis Viktória történetei filmszerűek, és éppolyan alapossággal, kutatómunkával épülnek fel, ahogy az igényesebb filmes forgatókönyveket szokták megírni. Egészen sokat tudunk meg a matematikáról a Hetvenszer négy méter című novellában, amelynek főhőse egy világhírű matematikaprofesszor, akit a férfi bátyjával megcsal a felesége, végül mégis a két testvér közötti kapcsolat ír felül minden egyéb szempontot. Az olvasó képzelete is megkapja a szabadságot a történetek alakulásában: mind a két férfi váltig állítja, hogy az asszony őt szereti, és mivel az író nem tesz igazságot az ügyben, megmarad az olvasó lehetősége, hogy akár újabb szerelmi szálat képzeljen a meglevő mellé.
Minden novellában egyes szám első személyben is elmeséli az eseményeket az a két hős, akiknek az összekapcsolódását a novella bemutatja. Emiatt a szerző kétszemélyűtudat-novelláknak nevezi saját műveit. A Kristály rövidprózában megszólal Lola, az édesanya, aki roma lány létére egy sebész főorvoshoz ment feleségül, és megszólal a fia, Maximilián, aki visszajárogat az anyai ági rokonaihoz, droggal üzletel, veszélyesebben nem is élhetne. Jánoki-Kis Viktória tollából nemcsak a dizájnerdrogok és társaik hatását ismerjük meg, de a mocsárt is, amelybe és ahogyan a jobb sorsra érdemes, két világ közé beszorult fiatal fiú besüpped.
Lola, az anya tudja már, hogy nem igaz szerelemből vette el a főorvos úr, hanem csak valami pezsdítő újdonság, érdekesség volt az életében a fiatal roma lány, és ugyan a főorvos úr rettenetesen iszik, és ezt a kórházban is tudják, de még akkor is kezelni tudja a helyzetet, amikor a mentő a saját fiát viszi be a kórházba életveszélyes állapotban. Így hát ha a férjén múlik, nem lesz változás. Az összeomlás felé tart a közös történetük, de nem mindegy, kit temet maga alá.
Erős és újra divatos dokumentarista jelleg lengi körül a kötet tizenkét novelláját, nem egyszerűen a napjaink magyar prózájából annyira hiányzó szociográfia, az életszag, a hír a világunk ilyen-olyan távoli vagy csak éppen nem előszeretettel látogatott zugaiból, hanem az ébresztőt vijjogó szirénahang is. A hatvanas–hetvenes években a létező szocializmus illúziójából kellett felébreszteni némelyeket, másrészt felhívni a figyelmet a falu- és családrombolásra, a múlt értékeinek pusztulására. Most, 2021-ben viszont a test és a lélek pusztul, a hősök maguk pusztítják önmagukat szenvedélybetegséggel, depresszióval, passzivitással, illúziókkal.
A rendszerváltástól kezdve hol óvatosabb, hol bátrabb kísérlet történik a magyar szépirodalomban a hétköznapi vallásos hit, a kereszténység hiteles ábrázolására. Az első kötetes író is vállalkozik arra, hogy Bea, a tévés szerkesztő családanya személyében egy hívő keresztény hőst mutasson be, és hogy novellája része legyen az isteni kegyelem működése. Tulajdonképpen már a pszichológia elterjedése óta felvetődik időnként az a kérdés is, hogy a lélekkel való foglalatosságban hol a helye a pszichológusnak és hol az írónak, úgy tűnik, egy új generáció tehetséges prózaírója erre a huzavonára is friss szemmel tud tekinteni. Amikor anyagot gyűjt, amikor ír, nemcsak problémát lát, nemcsak a különféle nézőpontok, igazságok ütközését, hanem türelemre, megértésre, befogadásra és izgalmas történetekre váró lelkeket is.
