Negyven éve halt meg Miroslav Krleza horvát író

Zágrábi kispolgári családban született 1893. július 7-én. Miután a helyi gimnáziumban latinból és görögből megbukott, 1908-ban a pécsi Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola növendéke lett, majd a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára került. Budapesten látogatta a Galilei-kör összejöveteleit, Jászi Oszkár folyóiratát, a Huszadik Századot és a Világ című polgári radikális napilapot olvasta, megismerkedett Ady költészetével is. A Balkán-háborúk idején Szerbiába szökött, de az ottani rendőrség kémnek tartotta, ezért visszatoloncolta a Monarchiába, ahol katonaszökevényként letartóztatták, és megfosztották rangjától.

Az első világháborúban több fronton harcolt, majd sebesülése miatt hazatért Zágrábba. Katonai álmaival leszámolt, érdeklődése mindinkább az irodalom felé fordult. Nemsokára, 1919-ben egy barátjával elindította a Plamen című folyóiratot. Ebben az időszakban született meg első világháborús drámaciklusának három darabja: A táborban, a Golgota és a Farkaskutya, valamint A horvát hadisten című novelláskötete. Egy ideig a Knjizevna Republika című folyóirat szerkesztője volt, fiatal írókat, költőket támogatott.

A húszas évek végén kezdte el írni legismertebb művének, a tizenegy prózai részt és három drámát magába foglaló Gospoda Glembajevi című ciklusnak a darabjait, emlékeztet az MTI. Az Osztrák–Magyar Monarchia korában játszódó trilógia egy zágrábi patríciuscsalád széthullásának és általában a dekadens horvát polgárság hanyatlásának krónikája. Legjelentősebb költői műve, az Éjtszakának virrasztója – Petrica Kerempuh balladái című, tájnyelven írott, archaikus fordulatokban bővelkedő balladasorozata 1936-ban született meg.

A fasiszta Független Horvát Állam megalakulása után kiadójával együtt letartóztatták, műveit pedig betiltották és elégették. A második világháború végeztével ismét intenzív irodalmi és szerkesztői tevékenységet folytatott, 1952 után meghatározó szereplője lett a titói Jugoszláviának. Volt a Jugoszláv Írószövetség elnöke is, s nem kis érdeme volt az újvidéki egyetem magyar tanszékének létrehozásában. Monumentális regényét, a Zászlókat 1981. december 29-én bekövetkezett haláláig írta. Pécsett van emléktáblája, 2011 júniusában pedig szobrot kapott Budapesten, a Ludovika parkban.